"Na, Han, belefér még egy küldetés? Léccilécciécci!"

Szegény Han Solo... Azt hitte, leszállítja a vén salabaktert meg az önjelölt jedi-lovag haverját, plusz két droidot az Alderaanra, aztán végre kifizetheti Jabbát és folytathatja a csempészek kalandoktól sem mentes életét. Hát ez nem jött össze. Visszagondolva a Hűség, a Válaszutak, a Gazfickók vagy a Pengeélen című regényekre, többszörösen sem. De hogy kimerítsük ezt a korszakot, illetve őt magát is, bízzuk meg még egy feladattal, gondolhatta magában a szerző, Jim Corey. Kár volt...

Szóval még mindig ott járunk, hogy a Halálcsillagnak kampec, lehet örülni, de ne olyan hangosan, mert a Birodalom amúgy él és virul, mi több, egyre-másra küldi hőseink után a csillagrombolóit. Milyen remek, hogy Han Solo és Csubakka még nem húzta el a csíkot, így rájuk lehet verni szinte bármilyen öngyilkos megbízatást. Itt van például a mostani. Egy kémet, bizonyos Scarlet Harkot kell kivonni a Cioran nevű, enyhén szólva birodalmi fennhatóság alatt álló bolygóról. Na, ő legalább nőnemű, és nemcsak csinos, de profi is. Kár, hogy olyan titok birtokában van, aminek folytán főhőseink kénytelenek átszervezni a következő pár napjukat: egy kalóz ugyanis olyan lopott titkot akar elsózni, amely egy csapásra megváltozathatja a galaxis erőviszonyait, így nem meglepő módon az Uralkodó is szeretné magáénak tudni. Meg a felkelők is. Meg mások is.

Eleinte a Brian Daley- és Dale Avery-féle Han Solo-regények hangulata kísértett, amit még el tudtam volna hosszabban is viselni, de aztán a sztori új fordulatot vett, ezzel párhuzamosan pedig kezdett ellaposodni, felvillantva egy csomó klisét, amitől egy tapasztaltabb Star Wars-olvasó lassan már kiütést kap. Írónk ugyanis semmiféle újdonsággal nem tudott előrukkolni, és az elkoptatott elemekből sem tudott maradandót alkotni. Solo és Leia ugyanolyanok, mint bármikor azelőtt. Szegény Luke meg most is kábé annyi szerepet kap, mint a Pengeélenben, de ez legyen a legkisebb baj, hiszen őt láttuk eleget másutt is. Szóvá tenném még Scarlett Harkot is, aki csak annyiban különbözik Mara Jade-től, hogy nincs fénykardja és még annyira sem Erő-érzékeny, de egyébként tagadhatatlanul a titkos (és akkor még) birodalmi orgyilkos klónja lehetne.

Ráadásul Corey láthatóan nem végezte el a házi feladatát és ennek hála számos hiba vagy logikai bukfenc szerepel a könyvben. Egy helyen például olvashatjuk, hogy Han "sohasem állt be a birodalmiakhoz." Khm, khm. Beállt. A birodalmi akadémiára járt és rövid ideig náluk szolgált, míg egy vuki rabszolga megmentéséért ki nem penderítették... Mint az közismert. De említhetném a Cioran bolygót is, melyről annyiszor elmondják, hogy milyen szigorúan ellenőrzött planéta. Ehhez képest úgy sétál le hajójuk rámpájáról két kedvenc csempészünk, mintha a Nal Huttára érkeznének haza, és a fentiek tudatában pofátlanul kevés gondjuk támad. (Ha már így a dolog, biztos, hogy ezt a helyszínt kellett erőltetni?) És beleköthetnék még a konfliktus forrását jelentő titkos eszköz jellegébe is. Tudom, hogy Star Wars, meg fantasztikus történet, de aki ezt a gépezetet kitalálta, az egy ötéves óvódás fejével gondolkodik: ennyire mindenható valami még kedvenc univerzumunkban sem létezhet, könyörgöm!

Sajnálom, de ez a történet egyszerűen átgondolatlan és közhelyes. Még a debütáló Star Wars-olvasóknak sem ajánlanám jó szívvel, nemhogy a sokat látott veteránoknak. Bocs, ez van.

Star Wars: Tolvajbecsület
(Star Wars: Honor Among Thieves)
Írta: James S.A. Corey
Fordította: Szente Mihály
Szukits 2015
336 oldal