Nuts Planet 1:10

Amikor a kilencvenes évek közepén a Verlinden cég behozta a makettező műfajok közé a mellszobrokat, meglehetős érdektelenséggel figyeltem a dolgot. Nemcsak azért, mert jól elvoltam én a hagyományosabb témájú készletekkel, hanem mert ezek a mellszobrok kidolgozottság terén sem voltak igazán kiemelkedők, ami pedig a nagyobb lépték (1:4) esetében elég szembeötlő volt, ellenben piszok drágán adták őket (mondjuk mit nem?). Húsz évvel később már másképp tekintettem a kínálatra, részben az érdekes és merész témák, részben a jóval magasabb színvonal okán.

A Nuts Planet igazi nagyhatalomnak számít ebben a műfajban. Honlapjukon bőséges kínálatot találhatunk. Van itt Jeanne d’Arc, Chris Kyle, az amerikai mesterlövész, a Greyhound cirkáló Tom Hanksre emlékeztető kapitánya, A szakasz főszereplői, William Wallace kék arcfestéssel, Kleopátra, Don Quijote, Afrika Korps-katona (trópusi sisakján egy méretes gyíkkal), Szaladin, de a Trónok harca, a Trója vagy a Mennyei királyság szereplői is felbukkannak itt. Nem csoda, hogy Winters hadnagy D-napi mása is kapható itt, természetesen Az elit alakulat szellemében. 

A készlet a klasszikus mellszobrok formátumától kicsit eltér: nem mellkasig, hanem derékig tart az alak, így mindkét kar, illetve a Garand puska is szerephez jut. Ezzel nincs is gond, talán csak annyi, hogy akkor már igazán árusíthatnák a teljes figurát is, mert gyanítom, hogy lábakat faragni egy ilyen testhez már nem lett volna olyan nagy munka. Két fejet is kapunk, egyfelől a sisakos Wintersét, másrészt egy irokéz frizurás ejtőernyős kobakját. A kidolgozás nagyon szép, az első arc valóban Damian Lewist idézi, a felszerelés pedig szinte tökéletesen másolja a sorozat második, D-napi részében látottakat (csak a tájolótok hiányzik, cserébe egy plusz gézcsomagot kapunk). Külön érdekesség, hogy a bal kéz ujjai alatt jól kivehető egy tartalék töltőkeret, ahogy a német üteg ellen vezetett roham elején is látszik a sorozat második epizódjában.

Ez volt az első mellszobrom, így nagy lelkesedéssel fogtam bele. Ezt kicsit lehűtötte a műgyanta alkatrészek megtisztítása, ami elég sok munkát adott. Megfelelő fűrész, szike, csiszolóvászon, tömítő, illetve egyéb eszközök legyenek kéznél. Gél állagú pillanatragasztóra szükség lesz, ugyanis egyes nagyobb alkatrészek (pl. a karok) rögzítése a nagyobb tömeg miatt valamivel több és sűrűbb ragasztóanyagot igényel, mint egy 1:35-ös vagy 1:15-ös figuránál.  

A festéshez a fejet, a sisakot és a törzset parafadugóból készített alapra ragasztottam (a törzsnél még egy kupakot is alárögzítettem a biztos kiállítás végett). A kisebb darabokba fúróval lyukat fúrtam, után fogpiszkáló került beléjük, így már egy hungarocell lapba könnyen beleállíthatók. Az alkatrészeket flakonos sötétbarnával alapoztam. 

Az összeállításnál sajnos pont a karok esetében akadt fennakadás. Számítsunk rá, hogy mindkettőt a tervezettnél előbbre kell majd vonni, így hátul több milliméter széles rés keletkezik a váll alatt és mögött, amely tömítés után kiált. Minden más nagyon szépen illeszkedik. A málhaövön lógó szerelvényelemek egy része mondjuk nagyon pici felületen rögzül, ezekre figyeljünk. 

Az ejtőernyős egyenruha színe érdekes kérdés, hiszen a színes fotók és filmfelvételek alapján sem könnyű megállapítani, pontosan milyen árnyalatú volt az M1942 ugróöltözék. Én elővettem mindenesetre a D-Day Paratroopers – The Americans című, bőségesen illusztrált kötetet, és sokadszorra is átböngésztem. Nos, a korabeli, illetve a hagyományőrzőkről készült fényképeken is nagy a kavalkád, ami viszont a makettező számára nyújt választási lehetőséget. Végül Hobby Color festékekből kevertem ki az alapszínt: H27 homokszín, H403 sötét sárga és H310-es földszín, 2:2:1 arányban. Ezzel, felülről fújva, vékony rétegekkel haladtam a sötétbarna alapozáson, hogy ne tüntessem el teljesen az árnyékokat. Utána finoman szárazecseteltem világos homokszínnel a kiemelkedő éleket. Az árnyékolást az Abteilung alaposan felhigított olajfestékeivel folytattam. A sötétbarnát, illetve ennek homoksárgával világosított változatát használtam. Előbbit a mélyebb redőkbe vittem fel, utóbbit a kevésbé árnyékos, sekélyebb mélyedésekbe. 

A szerelvény legtöbb elemét amerikai figurákhoz kikevert sárgás drappal festettem, de hogy legyen némi variáció, valahol világosabb, fakóbb színt, másutt sötétebb, sárgásabbat használtam (pl. a törzsön átvetett tártartó pánthoz). A ringliket, csatokat, patenteket és az egyéb fém szerelvényeket nagyon sötét szürkével színeztem, később acéllal szárazecseteltem. A zubbony alatt látható inggalérhoz igyekeztem a jellegzetes amerikai zöldesbarnát kikeverni. A vállon látható 101-es jelvény szépen kidolgozott, plasztikus, így 5/0-s ecsettel könnyen kifesthető. 

A Garandot a barna alapozás után híg földbarnával kentem át, de nem egybefüggően, hanem szándékosan foltosan. Később szivacsos technikával sötét vörösbarna csíkokat vittem fel, így imitálva a fafelület erezettségét. A fém részeket először nagyon sötét szürkével kezeltem, később egyes, fényesebb részeket  – fotó alapján – (pl. a csőtorkolat környékén) acéllal kentem át, végül ugyanezzel a színnel végeztem a koptatást. A két részből álló hordszíj vöröses bőrszínt kapott, de a gyűrűk és fémkarmok természetesen fémes hatást kaptak. A hordszíjat mellesleg érdemes a munkálatok legvégén felragasztani, addig csak útban van. 

A sisakot sötétzölddel fújtam le, az álcacsíkokat keki színnel ecseteltem, az álcaháló sötét olajzöld, a könnyűsisak világosított sötétzöld (megint egy olyan felület, ahol nagyon fontos, hogy a hasonló, de nem azonos színek elváljanak egymástól). A sisak élét, a hálón kívül óvatosan szárazecseteltem aluszínnel. A könnyűsisak (vagyis a műanyag sisakbélés) elöl látható szíját sötét barnával festettem, a hátul összecsatolt állszíj a korábban említett szerelvényszínt kapta. Fontos, hogy mivel a rohamnál Winters sisakján nem látható az ejtőernyős sisakok jellegzetes, négypontos állszíja, ezt nem ragasztottam fel, ahogy fehér hadnagyi csík (elöl) és vízszintes tiszti sáv (hátul) sem került rá. Felfestettem viszont mindkét oldalra fehér olajfestékkel az 506-osok pikk jelzését, alatta egy apró négyzettel (a 2. zászlóalj jele). Ezekből azonban az álcacsíkok miatt kevés látszik. 

A fejhez és a kézfejekhez megint a MiG Productions bőrszín-készletét használtam, amelyet még mindig nagyon jónak tartok. A szem megfestésére ilyen léptéknél nagyon ügyeljünk. Egyébként utánanéztem, hogy Damian Lewis szemszíne szürke, és az íriszt eszerint festettem. Amikor az arc készen állt, hozzáláttam az eredetileg zsírból és koromból készült álcafesték felviteléhez. Mivel tartottam attól, hogy elsőre nem sikerül, ehhez is az Abteilung olajait használtam, hiszen ezeket lassú száradási idejük miatt könnyű visszamosni, ha valami nem stimmelne. A feketés füstszínt fehérrel picit világosítottam, majd hígítva, vékony ecsettel vittem fel. Ehhez a művelethez megint jó hasznát vettem a sorozatból kikockázott képeknek, amelyeken látható, hogy a színész nagyjából szimmetrikusan, ék alakban kente fel a nagyobb csíkokat az arccsontjára és a homlokára. Ezek persze valamennyire lekoptak, összemosódtak, illetve, mivel többször kellett rögzíteni egyes jeleneteket, a foltok bizonyos snitteken nem is egyeznek, de ezen kár is lenne meglepődni. Saját tapasztalataimra hagyatkozva az állon és az orron alig alkalmaztam, mivel innen kopik le a leghamarabb a valóságban. A kezek koszolásánál sötétbarnát használtam, és jóval hígabb állagban. 

Bucó kollégától vásároltam mellszoborhoz ideális fatalpzatot. Először finoman átcsiszoltam, majd a bevált barna pácléval vékonyan lefestettem. A törzs rögzítése olyan szempontból problémás a négyzet alakú alapon, hogy a málhaövről több holmi, leginkább a kulacs és a pisztolytok mélyen lelóg. Épp ezért szükség volt egy betoldásra: ezt kb. 4 mm vastag fémrúddal intéztem, amelyet méretre vágtam, majd barna alapozóval lefújtam. Lyukat fúrtam a talpzatba, majd a törzsbe a csapolás végett, aztán géles pillanatragasztóval megtörtént a rögzítés. 

A figura méltó prezentációjához emellett hozzájárul több elem: elöl két kis lyukat fúrtam a perembe az ezüst ejtőernyős jelvény rögzítéséhez (ezt még az Ardennekben vettem, majdnem 30 évvel ezelőtt, és méltóbb helyre aligha kerülhetne), fölé pedig ragasztással egy egyedi dögcédula került, rajta Winters adataival. Két oldalt a 101-es és az 506-os jelvény fémváltozata látható. Ezekhez apró lyukakat fúrtam fel a szükséges pontokon, majd ragasztás nélkül egyszerűen belenyomtam őket a fába. 

Aztán jött az újabb ötlet… Az idei Mosonshow-n láttam, hogy egyes makettezők képregényes jellegű képkockákkal adnak hátteret egy-egy mellszobornak. Továbbgondolva ezt, úgy döntöttem, hogy egy oltárszerű hátteret készítek, méghozzá a képregény-oldalak stílusát követve. Kikockáztam tehát az üteg elleni támadás néhány képét. Photoshopban ráküldtem egy képregényes filtert, amely a fotószerű anyagnak másféle hatást nyújt. Megszerkesztettem tehát számítógépen a három oldalt, behelyeztem a képeket, és saját készítésű angol szöveggel láttam el. Zoli barátom, aki nyomdászi tapasztalatával járult hozzá a projekthez 400 grammost papírt javasolt. Ki is nyomtatta, bígelte, így aztán kész volt a háttér. Köszönöm a segítséget!

A mellszobros témát ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza a részletek aprólékos festésétől, mert ilyen léptékben bizony enélkül nem érdemes belekezdeni sem. Ezen belül is a bőrfelület és a szemek a leginkább munkaigényesek. Megfelelő ecsettel és festékkel érdemes nekifutni!