Erőszakos diplomácia
A meglehetősen érdektelen Medstar-regénypár után valami akciódúsabbra vágytam, így levettem a polcról egy másik klónháborús kötetet. Steven Barnes neve nem tűnt ismerősnek, és ahogy utánanéztem, az amúgy neves sci-fi-szerzőnek ez volt az egyetlen kirándulása a Star Wars-univerzumba. Bár a könyv New York Times-bestseller lett, ahogy láthatjuk majd, ez nem garancia semmire…
Már egy éve dúl a klónháború, amikor Kenobi mestert a Coruscantra hívják, ahol szemtanúja lesz egy harci biodroid bemutatójának. Az Erő-érzékeny gépezet pedig olyan hatékony, hogy még a harcedzett Kit Fisto mestert is majdnem legyőzi… Mivel egy független világról, az Ord Cestusról származik, fontos kérdés, hogy hogyan lehetne a rendszert a köztársaság oldalára állítani, mielőtt még ellenfeleik lépnének. A gazdasági válsággal és társadalmi feszültséggel küzdő bolygó vezetői pedig hajlanának is arra, hogy a többet fizető kliensnek adják el a drága, de nagyon hatékony produktumot. Kenobi és Fisto tehát a Cestusra utaznak, hogy diplomáciai manőverekkel, de ha kell, akár erőszakkal is kikényszerítsék a helyiek együttműködését.
Amilyen izgalmas a felütés ebben a könyvben, olyan langyos a folytatás… A félig diplomáciai, félig háborús alaptörténet sokat ígér, de a szerzőnek láthatóan nem volt türelme egyenletes minőséget produkálni – ez főleg a hol részletes, hol abszolút felületes történetvezetés kapcsán szembeötlő. Karaktervezetése tulajdonképpen megfelelő, ha nem is kiemelkedő. A párbeszédek kapcsán viszont néha kimondottan gyengén teljesít, és a szereplők gondolatainak átadására sem a legérdekfeszítőbb módszereket választotta.
A karakterkiválasztás viszont egyáltalán nem rossz. Örömteli, hogy Barnes nem a sokszor látott Anakint tette meg Obi-Wan kísérőjének, hanem Kit Fistót, akit jóval ritkábban láthatunk, és viselkedésük, reakcióik nagyjából hitelesek, bár kiszámíthatók. Hogy nem ember (rovarszerű) fajt is szerepeltet, szintén dicsérendő, noha nem hozta ki ebből a lehetőségből a maximumot. A klónokat sem kell nélkülöznünk, őket leginkább egy céltudatos, de a fegyelem korlátait feszegető felderítő, Nate képviseli, akit szerencsére jobban is megismerhetünk. Tulajdonképpen ez a szál, az ő küzdelme kaphatott volna nagyobb jelentőséget ebben a játszmában, akár a jedik kárára. Kísérője, Sheeka ezzel szemben nem képez igazi súlyt, holott a hölgy fontos szerepet játszik barátja formálódásában. Természetesen úgy általában a klónok belső világából is nyújtanak némi ízelítőt, és ez azért nagy szó, mert A Cestus csapda eredetileg 2004-ben jelent meg, vagyis a Republic Commando-széria előtt foglalkozott a témával. Mivel azonban nálunk csak 2015-ben került a boltokba, és klónjainkról addigra szinte mindent megtudhattunk máshonnét, ezek a részek nemigen fognak újdonságot jelenteni a többségnek.
A cselekmény nagy vonalakban működik, de izgalmat, pláne feszültséget talán csak két helyen okoz, akkor is rövid időre. És ahogy korábban írtam, ez a számtalan (mára már tényleg számtalan) egyéb klónháborús regény, képregény és sorozatepizód ismeretében még hangsúlyosabb hiány. (Itt merül fel újra, hogy pont 2004 körül elég kevés friss Star Wars-regény jutott el hazánkba, úgyhogy a vonatkozó művek között a regények nagy többsége nálunk késedelmet szenvedett.) A jedik számára lényeges morális kérdések (úgymint szabad-e megtéveszteni a tárgyalópartnert a magasabb diplomáciai cél érdekében, vagy meddig szabad elmenni a brutalitásban a közelharc során) viszont működnek, még ha sokan túlzásnak is tartják majd, ahogy ezekre főhőseink reagálnak.
A magyar kiadás szövegének színvonala megfelelő, bár néhány anglicizmust most is kritizálhatnék. Az viszont az eredeti angol változat negatívuma, hogy a fejezetek hossza ennyire csapongó: van féloldalas(!), és van jóval hosszabb. Nem értem, hogy az eredeti szerkesztő miért nem tette ezt szóvá, de elég amatőr hatást kelt… Mindez a magyar verzió tördelésénél bajosan alakult, ugyanis az oldalszámot meg lehetett volna fékezni azzal, hogy ha kivételesen félreteszik a “minden fejezet új oldalon kezdődik” hozzáállást. (Megjegyzem, az Aquila-féle kiadásokban ez így ment, és nem hiszem, hogy bárkit zavart volna.)
A Cestus csapdát a kihagyható és a közepes regények közé kell soroljam. A borító és a fülszöveg sokkal többet ígért… Na mindegy, hamarosan következik A közelgő vihar Alan Dean Fostertől.
Star Wars: A Cestus csapda
(Star Wars: The Cestus Deception)
Írta: Steven Barnes
Fordította: Oszlánszky Zsolt
Szukits 2015
