A hercegnő, a zsivány meg az alderaani kalózok

Vissza a klasszikus trilógia korába… Martha Wells első Star Wars-regénye (mely angolul alig két éve jelent meg) egy jól ismert korszakba repít minket, mely bár mostanra alaposan kihasznált és kidolgozott, az elmúlt évek termése (például az In the Shadow of Yavin című képregény) is példázza, hogy újdonságokat is ki lehet hozni belőle.

A lázadók új bázis kiépítéséhez készülődnek a Hoth jégbolygón. Ehhez viszont építőanyagokra van szükség, melyek beszerzése nem megy könnyen. Leia hercegnő Han Solo társaságában igyekszik egy kereskedőkkel folytatandó tárgyalásra, amikor birodalmiakkal, majd nem sokkal később kalózokkal hozza össze őket a sors. Utóbbiak ráadásul alderaani túlélők, akik nem kevés pénzzel tartoznak egy nagy hatalmú kalózvezérnek. Leia nem akarja szem elől téveszteni igazi feladatát, de mindenképp jó útra akarja téríteni honfitársait, miközben a nyomukban loholó birodalmiakkal, egy potenciális árulóval és a már említett hitelezővel is számolnia kell…

Az alapsztorit nem nevezhetjük igazán érdekesnek, de a kalózos vonaltól azért lehet valami várni. Sajnos azonban az író sehol nem ment túl a sablonos építőelemeken, aminek a vége az, hogy egy közhelyes és nem túl izgalmas, sőt, egyes helyeken kifejezetten vontatott regényt kaptam. És ha már részletekbe kell mennem (vigyázat!), hadd írjam le, mi az egyes számú szívfájdalmam a történet kapcsán: az, hogy véleményem szerint a szerző rosszul pozícionálta a mű súlypontját, mégpedig a főhősök feladatára, nem pedig a környezetre. Miért baj ez? A cselekmény nagyrészt egy hatalmas, kalózok által lakott aszteroidabányán játszódik. Ez tulajdonképpen az egyetlen igazán új elem, és kellően komor, veszélyekkel teli, potenciálisan jól kihasználható — lenne, az írót viszont láthatóan nem ez érdekelte, és ez a leírásoknál is tetten érhető. Történnek ugyan utalások, hogy itt is élnek törvényenkívülinél is törvényenkívülibbek, akik pénz híján ott ragadtak, rablásból élnek és potenciálisan még kannibalizmusra is vetemedtek, kapunk egy elég sótlan és rövidke zéró gravitációs arénaküzdelmet (amiről nekem a Végjáték hasonló jelenetei ugrottak be), meg persze egy kis csúszás-mászás a labirintusszerű járatokon, de a hangsúly még így is azon van, hogy Leia valahogy ki akarja szabadítani a fogságba esett kereskedőket. Namármost: ez az XXX-edik mentőakció a Star Wars történetében, és bár nem tagadom, ezt is lehet feszültségteljesre alakítani, itt sajnos nem erről van szó, ráadásul, ahogy említettem, ha Wells esetleg a környezetre összpontosított volna és kiszabadítandó emberkék helyett egyszerűen odavetette volna hőseinket erre az aszteroidára, akiknek önerőből kellene innen kitörniük, miközben bebarangolják az állomást és szembekerülnek az itteni jellegzetes veszélyekkel (lásd A vadászó árnyékot, ahol is a coruscanti alvilág jelentette fenyegetések legalább olyan fontosak voltak, mint maga a cselekmény), lehet, hogy másképp alakult volna az olvasásélmény.

Szereplőből van elég, mi több, a nők számával sem fukarkodott a szerző, csak épp egyiküknek sincs kiugró szerepe vagy karaktere. Még a kalózvezér Viestet sem sikerült elég érdekes figuraként interpretálni, pedig az erős nők nagyon jól mutatnak a Star Wars-univerzumban (is). Most is Leia hercegnő és Han Solo dominál, róluk pedig most sem tudunk meg semmi újat, reakcióik ugyanolyan kiszámíthatók, mint azelőtt, Luke és Csubi pedig csak töltelékszerepet kaptak (nem is értem, mit keres az ifjú Skywalker a borítón). A birodalmiak is mintha csak ráadásként kerültek volna a történetbe, hogy egy bizonyos karaktert lehessen kihez kötni, de szerintem nem sok vizet zavarnak, még a végkifejletben sem. Sajnos az alderaani vonal sem tart ki a sztori teljes hosszában, pedig eleinte kifejezetten jól működött és érzelmileg is megfogott.

Így tehát eléggé felejthetőre sikerült ez a kötet, repetitív jellegű akcióval és túlnyomórészt jellegtelen karakterekkel. A regényekkel most ismerkedő Star Wars-rajongók számára könnyű kikapcsolódásként még ajánlható, de aki hozzám hasonlóan ismeri az eddigi magyar nyelvű könyvtermést, valószínűleg nem zárja majd a szívébe. Mindenesetre ezen a nyáron sem kell nélkülöznünk az újabb hasonló olvasmányokat, hiszen már most előrendelhető A Cestus csapda és a Töréspont, melyek a klónháborúk idejében játszódnak, illetve a Tolvajbecsület, mely a klasszikus trilógia korában, a főszerepben Han Solóval.

Star Wars: Pengeélen
(Star Wars: Razor’s Edge)
Írta: Martha Wells
Fordította: Szente Mihály
Szukits 2015
322 oldal