Az invázió elhallgatott fejezete
A partraszállásról szóló tengernyi szakirodalom jó pár tévedést, illetve tévhitté rögzülő információt tartalmaz. Itt nyilván nem csak a számadatokról van szó… Jelen kötet a D-nap egy olyan részletét vizsgálja, amit vélhetően az amerikai hadvezetés utasítására mismásoltak el, és a legtöbb releváns kötetben nem is említik.
Gary Sterne brit amatőr hadtörténész filmbe illő módon kapott ihletet ahhoz, hogy jobban utánajárjon Omaha Beach történetének egyik elhallgatott fejezetéhez. Egy bolhapiacon vásárolt amerikai egyenruha zsebében korabeli térképre lelt, amelynek egyik kézzel írt felirata azt jelölte, hogy Grandcamp mellett, Maisy falu környékén (Vierville-sur-Mertől, vagyis az Omaha-part nyugati szélétől pár kilométerre nyugatra) erős ellenállás tapasztalható. Sterne ezt nem tudta hova tenni, a szakirodalom ugyanis nem említett ilyesmit. Ellátogatott hát a helyszínre, ahol több elhagyott, illetve eltemetett betonerődöt talált. Kisült, hogy Maisy mellett egy jelentős német üteg állt, amelyet a háború végeztével az amerikaiak szinte teljesen eltüntettek, földet gyalultak rá. Sterne 2005 őszén nekilátott, hogy megvásárolja a kérdéses területet és kiásassa a létesítményeket. Óvóhelyeket, alagutakat, lövegállásokat, sőt egy német katona csontvázát találták meg. 2007 óta itt szabadtéri múzeumként megtekinthető az egykori üteg nagy része (lásd a vonatkozó cikk végét). De miért kellett eltüntetni és miért nem említették a krónikák?
A történész a könyvben először saját kutakodásáról számol röviden be, aztán részletekbe menően tárgyalja a 2. és az 5. ranger-zászlóalj bevetését. Egy részük a Pointe-du-Hoc szirtjeit mászta meg a D-nap reggelén, hogy az ottani német üteg lövegeit elhallgattassa, másik részük az Omaha-szektor nyugati felén szállt partra, hogy onnan kiindulva csatlakozzanak bajtársaikhoz. Mindkét zászlóalj súlyos harcokat vívott ezekben a napokban. Küzdelmük történetének ismertetéséhez a szerző számos veteránnal és francia civillel vagy azok hozzátartozójával készített interjút, illetve a német hadijelentésekből is válogatott. A mű ezen része nagyon aprólékos, itt-ott percről percre haladó, de sajnos szerkesztési oldalról nem elég alapos. Az viszont sokat segít, hogy térképek és korabeli, illetve az elmúlt években készült fotók mutatják be a helyszíneket, és ezek száma – pláne több más, jóval hanyagabb hadtörténelmi munkához képest – tekintélyt parancsoló.
A kötet egy másik fontos témája a Pointe-du-Hoc-i és a maisy-i üteg jelentősége, illetve viszonya. Előbbi köré legenda formálódott, hiszen a rangerek rohama és többnapos kitartása az egész D-nap egyik legmerészebb akciójává tette a műveletet. Sterne úgy véli, Pointe-du-Hoc és az itt kiépített (pontosabban akkor még befejezetlen) üteg Rommel tábornok cselvetése volt, ugyanolyan megtévesztő manőver, mint a szövetségesek részéről Patton tábornok kelet-angliai fantomhadserege. A támadó rangerek a körzetben, valamivel hátrébb találtak néhány 155 mm-es francia gyártmányú ágyút egy gyümölcsöskertben, és használhatatlanná tették őket: egyes források azt állítják, hogy ezeket szánták az ütegállásokba. Csakhogy a történész szerint az említett lövegek méretükből adódóan nem fértek volna el a Pointe-du-Hoc bunkereiben… Viszont a hivatalos történetírás szerint a bátor roham története akkor is így kerek, így ez az, amit sokan leírtak könyvükben, például Cornelius Ryan vagy Stephen Ambrose. Sterne azt valószínűsíti, hogy Eisenhower szándékosan akart biztosítani egy PR-szempontból jól használható, hősies sztorit, ezért annak ellenére is útnak indította a rangereket a Pointe-du-Hoc ellen, hogy tudta, az ottani ütegállás üres, holott Maisy lövegei miatt jobban kellett volna aggódnia…
Itt lép be a történetbe a maisy-i üteg, mivel lehetséges, hogy a német hadvezetés valójában ezzel próbálta fedezni a kérdéses szektort (egy olyan pontról, ahonnan mind a Utah-, mind az Omaha-part belőhető volt). Ez egyébként olyan szempontból lehetséges, hogy míg Pointe-du-Hoc a német filmhíradókban is feltűnt Rommel tábornok szemléi kapcsán, addig Maisy mellett a legnagyobb titokban építkeztek, így a környékbeli franciák nem szereztek tudomást arról, mi készül ott. Az mindenesetre kiderült a titkosításból 2004 után feloldott dokumentumokból, hogy a szövetséges hírszerzés tudott az ütegről, s ennek megfelelően mind a levegőből, mind a tengerről bombázták június 6-a hajnalán, de így is működőképes maradt. Ennek folytán az itteni lövegek még három napig tüzeltek a partraszálló erőkre, ezért az amerikaiaknak mindenképpen el kellett hallgattatniuk. A rangerek és a támogató alakulatok azonban a heves ellenállás miatt csak június 9-én értek el idáig és rohamozták meg a létesítményt, amit ötórás kemény küzdelem árán foglaltak csak el. A növényzettől tagolt térségben a katonák súlyos közelharcot vívtak, részben mert többször is eltévedtek, részben mert a földalatti járatok miatt a németek sokszor mögéjük kerültek. A háború végeztével eltemették a bunkereket – talán Eisenhower utasítására, akinek kínos lett volna, ha kiderül, hogy a rangereknek téves célpontot jelöltek ki, ennek eredménye pedig számos amerikai halott lett.
Sterne kutakodását az angolszász sajtó figyelemmel kísérte, ám állításait többen is kétségbe vonják, egyesek szenzációhajhász megközelítéssel vádolják, így a történet kapcsán a következő években is várhatók még cikkek és történészi megnyilvánulások. Én úgy gondolom, a revizionista megközelítés nem árt, és nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, főleg mert pár hét múlva magam is bejártam az egykori üteget. Egyébként a szerző azóta további köteteket szentelt a D-napon bevetett rangerek históriájának (Allied Intelligence and the Cover Up at Pointe Du Hoc: The History of the 2nd & 5th US Army Rangers, 1943 – 30th April 1944, illetve D-Day Cover Up at Pointe du Hoc: The History of the 2nd & 5th US Army Rangers, 1st May – 10th June 1944 címmel). A három kötet átfogó képet ad az alakulat az invázióban betöltött szerepéről, méghozzá igen komoly terjedelemben. Negyedik könyve a bastogne-i csatáról készített interjúk anyagát tartalmazza.
The Cover-Up at Omaha Beach: D-Day, the US Rangers, and the Untold Story of Maisy Battery
Írta: Gary Sterne
Skyhorse 2016
336 oldal
