A normandiai csata története
Ahogy a népszerű történelmi témák újból és újból előkerülnek a könyvpiacon, úgy jelennek meg további kötetek a D-napról is. Jelen mű viszonylag friss, a 75. évfordulóra, 2019-ben jelent meg, én viszont csak a közelmúltban olvastam el.
Mivel a szerző neve mifelénk sajnos nem annyira ismert, először őt mutatnám be röviden. James Holland 1970-es születésű brit történész. 2003-ban jelent meg első kötete Málta védelméről, és azóta több mint két tucat könyvet írt második világháborús témában (ilyen a Burma ‘44, a Sicily ‘43 vagy a mostanában megjelenő Casino ‘44), köztük több regényt is. Szép kritikai és olvasói sikereket aratott ezekkel, nyugodtan állíthatjuk, hogy mára a népszerűbb angolszász történészek közé emelkedett, de műsorvezetőként is aktív. Jelen könyvéről többek között az alábbi videóban beszél.
A szerző, aki 2004-ben járt először Normandiában, nagyon is tisztában volt azzal, hogy a D-nap történetét számos legenda és tévhit torzította el az évtizedek alatt. Amellett tehát, hogy a csata átfogó krónikáját papírra vetette, rá akart mutatni a tisztázandó részletekre is. Érdekes például, amikor a Caen környéki Goodwood hadművelet kapcsán kifejti, hogy nem szabad a tágabb kép ismerete nélkül, egyszerű számadatként értelmezni a brit harckocsi-veszteségeket: a megsérült vagy kilőtt páncélosok száma valóban magas volt, 493 darab, ám a szövetségesek logisztikai és karbantartói háttere ezt a veszteséget rövid idő alatt felülírta. A tényleges veszteség 156 járműre tehető; 218 sérült darabot ugyanis 24 órán belül kimentettek és kijavítottak, további hatvankettőt pedig néhány napon belül hoztak újra bevethető állapotba. Mivel Montgomery tábornagy körülbelül 3500 páncélos felett rendelkezett a hadművelet előtt, a 156 darabos járműveszteség és a 136 fős harckocsizó veszteség nem is tűnik olyan magasnak… És itt is megnyilvánul az, amit szintén kifejt, nevezetesen hogy a szövetségesek mennyivel jobban támaszkodtak a támogató alakulatokra, amelyek az inváziós haderő 45 százalékát tették ki, míg a gyalogság mindössze 14, a harckocsizók mindössze 7 százalékát. Ehhez képest a német oldalon a harcoló alakulatok nagyjából 70 százalékot képeztek, és a szövetségesekéhez hasonló műszaki háttérrel nem bírtak. Hasonló szellemben a szembenálló harcjárművekkel kapcsolatos legendákkal is igyekszik leszámolni, például kivesézi a Sherman előnyeit és hátrányait (lásd a fenti videóban is), és mindezek fényében értékeli a típust. Nem mellékes még a parancsnoki láncolat taglalása, mivel ez sok mindent megmagyaráz a német oldalon, esetleg a hadianyag-gyártási háttér vagy az előkészítéshez szükséges nyugat-európai légi műveletek bemutatása.
Holland narratívája keveri a katonák és csapattisztek szemszögét a taktikai és a stratégiai szinttel, miközben idéz gyalogosokat, pilótákat, harckocsizókat, egészségügyieket, sőt ahogy említettem, a haditechnikai részletekbe is belemegy. Mivel azonban a normandiai csata számos fő- és mellékszereplővel bír, illetve a 77 napos intervallum (plusz az előkészületek) sem rövid, a terjedelem igen jelentős (a puhafedeles változat 798 oldalából majdnem 650 a lényegi rész), és a történések követése nem mindig könnyű. Mindezek miatt a szöveg olvasmányossága és atmoszférája mellett is viszonylag lassan haladtam vele (bár ez annak is köszönhető, hogy sok mindent olvasok egyszerre, illetve mert a szöveg tartalma – a véres és elhúzódó csaták leírásai – valóban átélhetők, éppen ezért nyomasztók). A helyszínek és alakulatok közötti gyakori váltások miatt nagy szükség van a térképek használatára, illetve nem árt némi alapvető háttértudás sem – ezek nélkül a laikus olvasók többsége valószínűleg gyorsan “eltéved a csatatéren”. Ha már itt tartunk, nem kevesebb, mint 27 térkép került be, ami mindenképpen emeli a munka színvonalát. Ezzel még nincs vége a kiegészítő anyagoknak, hiszen képmelléklet, hadrendi ábrák, idővonal, névmutató, illetve a rövidítések jegyzéke is megtalálható leghátul.
A szerző ezzel a kötettel is komoly sikert aratott, bezsebelt viszont jó pár kritikai megjegyzést az apróbb hibák miatt (amelyeket egy alapos szaklektor valószínűleg kiszúrt volna), illetve számos olvasó vádolja elfogultsággal. Például a németeket sokak szerint enyhe lenézéssel kezeli, míg Montgomery tábornagyot megvédi, még ha hibáit el is ismeri. Az ilyen jellegű támadások mondjuk minden hadtörténelmi munkánál előjönnek… Szerintem összességében alapos és olvasmányos kötetről van szó, még ha egyes pontjairól lehet és érdemes is vitatkozni. Bár a D-napról Ambrose, Ryan, Beevor vagy Keegan könyveit szerencsére magyarul is olvashattuk, gyanítom, előbb-utóbb valamelyik hazai kiadónk újra előveszi a témát. Akkor Holland könyve jó eséllyel indul majd (bár a szintén brit Peter Caddick-Adams is kiadott nemrég egy önálló kötetet erről Sand and Steel – A New History of D-Day címen, csak érnék már a végére), én pedig titokban reménykedem, hogy esetleg a 80. évforduló alkalmából legkésőbb karácsonyig nálunk is megjelenik…
Az egyik sorozat, amelyben Holland műsorvezetői szerepet vállalt, pont ehhez a témához kapcsolódik, azonos címmel, ez a Normandy '44: D-Day and the Battle for France, amely az Amazon kínálatában érhető el. Holland ebben Mike Simpson professzorral (aki egy leszerelt ranger), illetve egy brit helytörténésszel, Paul Woodadge-dzsel járja be pár nap alatt nemcsak Normandia egyes helyszíneit, hanem Dél-Anglia néhány vonatkozó pontját. A három, nagyjából háromnegyedórás részben nem a hadjárat teljes történetét foglalják össze: Holland érezhetően az érdekes, illetve a kötelezően megemlítendő események helyszínei közül válogatott, és ide vitte el amerikai kollégáját, aki azelőtt még nem járt itt, bár természetesen elég sokat tudott a régióról. Közben sok mindent megemlítenek a történelmi tudnivalók közül, de a lényeg mégiscsak a hangulat átadásán, illetve a zarándokhellyé nemesült csatatér megmutatásán, egyes történések és szereplők felelevenítésén van. Nagyon is személyes hangvételű képsorokkal dolgoznak, amelyekből kiviláglik, hogy Holland milyen szenvedélyesen érdeklődik a tágabb téma iránt. Alább az első rész nézhető meg.
És ha már itt tartunk, egyre gyakoribb, hogy történészeket, illetve más szakértőket kérnek fel filmek vagy videójátékok értékelésére. James Holland az alábbi videóban a Call of Duty – World War II első pályáját, Omaha Beach-et játssza végig, és közben magyaráz…
Normandy '44: D-Day and the Battle for France
Írta: James Holland
Penguin 2018
798 oldal
