Mielőtt kitörne a klónok háborúja
Pörgetem tovább az eddigi kimaradt Star Wars-regényeimet, és továbbra is az előtrilógia koránál maradva elővettem Foster úr egyik, mai szemmel nézve már kimondottan réginek nevezhető kötetét. A közelgő vihar ugyanis az Egyesült Államokban 2002 januárjában, vagyis A klónok támadása előtt pár hónappal jelent meg, ergo több mint húszéves regényről beszélünk. A magyar változatra azonban 15 évet kellett várni…
Ha már szóba hoztam mindezt, egy kis visszatekintést is nyújtanék. Az Aquila Kiadó 2003-ig kimondottan aktív volt a Star Wars-regények hazai publikálása terén. Abban az évben azonban mindössze egy kétes értékű kötettel, Az álmok bolygójával villantottak, aztán utána bő két évig, A sithek bosszúja könyvváltozatáig konkrétan semmit nem adtak ki a témában, és nem sokkal később meg is szűnt a cég. Még ebben az évben a Szukits vette fel a fonalat, ők azonban jó ideig kizárólag a klasszikus EU-kötetek újrakiadásával foglalkoztak, és csak 2007-ben jelentkeztek újabb címmel. Ez azt jelenti, hogy pont a klónháborús időszak általunk észlelt valóságában nem olvashattunk friss regényeket magyarul, és az ekkoriban publikált darabok egy része csak jóval később érkezett meg hozzánk.
A közelgő vihar nagyon találó cím, ugyanis közvetlenül a klónháború kitörése előtt játszódik. Az Ansion nevű, stratégiailag fontos bolygó egyik hatalmi frakciója a köztársaságtól való elszakadásra készül. A helyzet diplomáciai megoldása érdekében Palpatine kancellár kérésére két jedi-mester és két padavan indul útnak: Obi-Wan Kenobi és Anakin Skywalker mellett ott van Luminara Unduli és Barriss Offee. A diplomáciai módszerek persze most sem mindig célravezetők, úgyhogy a négy küldöttnek lesz dolga bőven, miközben a planéta tájait és népeit is alaposan megismerhetik.
Fosternek ez volt a harmadik Star Wars-könyve a négyből. Ugyebár ő volt az Új remény regényváltozatának fantomírója, ő követte el a ma már igencsak támadható Erőpróbát, és sajnos nevét adta Az ébredő Erő nyomtatott verziójához – ez utóbbiról annyit, hogy nem voltam képes végigolvasni, pedig nagyjából szökőévenként egyszer hagyok félbe könyvet, és ez nem feltétlenül az amúgy is gyenge forgatókönyvnek szól, mert bizony a szerző sem erőltette meg magát... Viszont A közelgő vihar szerintem Foster legértékelhetőbb műve a Csillagok háborúja világában. Nem mintha tökéletes volna, de figyelembe véve eredeti megjelenésének időpontját, működik.
A cselekménytől mondjuk senki sem fog hátast dobni. A háttérben zajló politikai machinációk izgalmi szintje említésre sem méltó, sőt az itt előforduló machinátorok sem hagytak bennem mély nyomot (például – neveket nem említve – az egyik főgonoszt régóta ismert, az egyik nagyjátékfilmben is látható fajtársával akarták mindenáron összhangba hozni, és így ő sem okozhat meglepetést). Emiatt nem is éreztem a dolgok tétjét – igazából nincs feszültség a történetben, ráadásul irama is bukdácsoló.
A karakterek kapcsán bizony a jedik emelendők ki, de mivel Obi-Want és Anakint számtalan más történetben elkoptatták már (ha nem is addig, de azóta), szerintem az olvasók többsége Luminaráékra fog fókuszálni. Az együttműködő, de más stílusban dolgozó párosok között jól érezhető a különbség, néha a feszültség, erre Foster kiválóan ráérzett, ahogy néha egy-egy karakter, mondjuk Anakin lelkiállapotára is, és ennek hála talán valamivel közelebb is kerülhetünk hozzájuk. Az egyéb szereplők kapcsán azonban nagyon változó volt a teljesítmény: némelyik szépen belesimul a cselekménybe, míg mások kimondottan idegesítők vagy közhelyesek.
Foster érezhetően hangsúlyt helyezett az Ansion vidékeinek bemutatására. Bár annyi különböző Star Wars-planéta megismerése után nem mondhatjuk, hogy mennyire forradalmi környezetet húzott hőseink köré (úgy is mondhatnám, leginkább egy vadnyugati préri galaktikus változatáról van szó, ahol még egyes népcsoportok is emlékeztetnek az amerikai őslakosokra), soraiból mégis összeáll egy sokszínű bolygó, ahol kimondottan nagy számú élőlénnyel találkozhatunk. Ilyen téren a szerző mondjuk szerintem át is esett a ló túloldalára, mert amikor egyetlen mondatra már ennyiféle, gyorsan felvezetett idegen fajt jelölő szó esik, akkor az olvasó is rendesen megkavarodik…
A közelmúltban olvasott hasonló regényekhez képest A közelgő vihar valamivel kiemelkedőbbre sikeredett tehát. Azok, akik eddig kevés Star Wars-regényt olvastak, netán az előtrilógia korszakát kedvelik, szerintem adjanak egy esélyt neki. Azt azért sajnálom, hogy nem húsz évvel ezelőtt került a kezembe, mert bizonyosan nagyobbat ütött volna…
A magyar kiadás egyébként jól sikerült. Az eredetiről átvett borító viszont nem ússza meg a kritikát, ugyanis Undulinak és Offee-nak is helyet kellett volna szorítani rajta. Bár előbbi arca a háttérben látható, úgy érzem, a két jedi-páros súlya azonos ebben a történetben, így a két hölgy megérdemelte volna, hogy – talán itt először – szerepeltessék őket. Az már csak apró grafikai baki, hogy Anakin ujjai rácsúsznak a fénykard markolatáról az izzó pengére, amit szerintem még ő sem tudna ilyen kőkemény arccal kompenzálni, de ez legyen a legnagyobb baj…
Star Wars: A közelgő vihar
(Star Wars: The Approaching Storm)
Írta: Alan Dean Foster
Fordította: Oszlánszky Zsolt
Szukits Kiadó 2017
