A kalandok folytatódnak
Tavaly nyáron, London könyvesboltjait járva szembesültem azzal, hogy a Vissza a jövőbe története képregényes formában folytatódik. Arra viszont, hogy ugyanazokban a hetekben magyarul is megjelenik a sorozat első gyűjteményes kötete, nem is számítottam, pedig ez történt.
Ezzel a címmel már 1992-ben próbálkoztak képregényes vonalon, de akkor csak hét füzetig jutott a sorozat. Az újabb, szóban forgó széria jóval később, a harmincadik évfordulón, vagyis 2015 októberében indult útjára a tengerentúlon, a megszokott füzetes kivitelben. Ebben hosszabb és rövidebb sztorikat olvashatunk, melyek alapötletét, illetve történeti elemeit nem egyszer a Bob Gale-nek annak idején feltett rajongói kérdések és kollegiális eszmecserék inspirálták. Ilyen például, hogy a két főhős egyáltalán hogy ismerkedett meg egymással, miért égett le Doki első laborja 1962-ben, milyen volt Clara élete, mielőtt megismerte volna későbbi férjét, hogyan jutott egyre magasabbra Biff a sport almanach birtokában, mi történt az alternatív 1985-ben elmegyógyintézetbe zárt Dokival, vagy hogy miért lett Needles olyan kibírhatatlan suttyó, amilyennek a filmből megismerhettük.
Megnyugtató és jóleső érzés, hogy többek között az eredeti alkotó, a már említett Bob Gale bábáskodott a projekt felett és ahogy a filmtrilógián is érezhető volt az elkötelezettség és az igényesség, úgy ez a sorozat sem éri be olcsó megoldásokkal. Igyekeztek hűek maradni a már rögzített tényekhez, ugyanakkor teret adtak az új ötleteknek is, így a végeredmény régi és új rajongók számára is élvezetes lesz. A projektben részt vevő különböző rajzolók stílusa kellően játékos, igen dinamikus és persze változatos. Ez utóbbi egyébként elmondható a sztorik stílusáról, hangneméről is, hiszen hol könnyedebbek, hol komorabbak, lévén a konfliktust néhol a mindennapos gondok, másutt viszont a tér-idő kontinuum kérdései és veszélyei képezik. Egy már ismert történet továbbfűzése esetén természetesen nem maradhatnak el a visszautalások sem, és a szemfülesebb rajongók bizony nemcsak a dialógusokban, hanem egyes képi megoldásokban is találnak majd ilyeneket.
Ami a magyar változatot illeti, eddig három kötet jelent meg Elfeledett regék és alternatív idősíkok, Kontinuum kalamajka, illetve Kicsoda Marty McFly?! címmel. A kötetek kiváló nyomdai minőségben, keményfedeles kivitelben, igényes kis könyvjelzővel láttak napvilágot, az utolsó oldalakon pedig megtalálhatjuk az alternatív borítóváltozatokat – nem is keveset. A fordítás színvonala is meggyőző, ami a magyar szinkron jól ismert szövegeinek idézésénél vagy az ezekre való visszautalásoknál nem mellékes. Összességében csak ajánlható ez a kiadvány, és az érdeklődőknek mindenképp javaslom mielőbbi beszerzését, mely viszont csak a kiadótól, közvetlen megrendeléssel, esetleg valamelyik képregényes rendezvényen lehetséges.
"Ám ezzel még nincs vége," ahogy annak idején hallhattuk a második rész fináléjában is, ugyanis meginterjúvoltam magát a kiadót, Bedekovics Ákost, úgyhogy akit a technikai infókon túl a magyar változat legfőbb munkatársának motivációi is érdekelnek, görgessen tovább...
Honnan jött az ötlet, az inspiráció?
Világéletemben imádtam a képregényeket, de a hazai történetek megjelenését mindig is nagyon egyoldalúnak találtam. A csapból is a Marvel folyik és a legtöbbek számára csak szuperhősös képregények léteznek. Részemről akkor változott meg ez a világkép, amikor Londonban betévedtem egy igazi képregényboltba, és ott elém tárult a tejjel-mézzel folyó kánaán. Akkor kezdtem el felfedezni a megannyi rétegét, és csak akkoriban kezdtem el értékelni ezt a történetmesélési formát, ami egy mesteri csapatjáték eredménye. És bár imádom a szuperhősös történeteket – mind a mai napig rendületlenül olvasom őket –, egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre több indie [független, a kisebb kiadóktól származó] képregény került be a látóterembe, amikkel valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva jobban tudtam azonosulni. Éppen ezért azzal az eltökélt céllal vágtam bele a Panel Kalandorba, hogy szélesítsem a hazai kínálatot, hogy megmutassam, a szuperhősökön kívül is van élet. Rengeteg jobbnál jobb történet lapul kint, amik sosem tudnának bejönni Magyarországra, mert nincs közönségük. Viszont egy jól megírt képregény rengeteg motivációt tud nyújtani az olvasója számára. Ez a cél adta az inspirációt, hogy 2018 elején belevágjak a képregénykiadásba.
Nehéz volt-e magánkiadóként megszerezni a jogokat?
Mivel korábban még nem adtam ki semmit, így nem volt könnyű meggyőzni az anyakiadót, hogy jó kezekbe kerül a címük. De a kitartó lelkesedésemmel áttörtük azokat a falakat, és találtunk megoldásokat a felmerülő kétségekre. Kemény küzdelem volt, de megérte.
Terveztek-e más címeket is kiadni, vagy kimondottan a Vissza a jövőbe, amivel foglalkozni akartok?
A Panel Kalandor rendelkezik egy jelmondattal, ami kifejti, hogy milyen történeteket szeretnék kiadni a jövőben, illetve, hogy számomra milyen tulajdonságok a fontosak: „Szív. Karakter. Humor.” És ha ezek mellé még némi régi vágású kaland is társulni tud, akkor tutira a radaromon van.
Jelenleg minden figyelem a Vissza a jövőbe-sorozatra szegeződik és a csapattal ezen dolgozunk rendületlenül. Viszont mind tudjuk, hogy ez egyszer – belátható időn belül – véget fog érni. Jelenlegi terveim szerint 2020 végére utol is érjük majd a jelenlegi amerikai kiadásokat. Hogy utána mi jön? Arról még nagyon korai volna beszélni.
Természetesen mielőtt belefogtam volna a Panel Kalandor kiadóba összeírtam egy álomlistát, hogy melyek azok a címek, amiket szívesen olvasnék magyarul, így ha az idő engedi, és a közönség nyitott rá, akkor pár éven belül néhány nagyon szuper képregényt is kiadhatnék. Viszont nálam távolról sem előírás, hogy felnőtteknek kell szólnia az adott történetnek, hanem szívesebben mozognék a családbarát, minden korosztálynak szóló vonalon, hisz céljaim közé tartozik még az is, hogy minél több fiatallal megszeressem az olvasást, és ha a képregény hozzásegítheti őket ehhez, akkor mindenképpen jó irányba haladok.
Hányan dolgoztok ezen a projekten?
Vagyok én, a mindenes, a kiadó. Van egy briliáns fordító, Tóth Mátyás, aki nem mellesleg zseniális szinkrondramaturg is egyben. Mellettük van a betűkért felelős Kálmán Ibolya, aki hihetetlenül igényes, és precízen igyekszik alakítani hőseink mondanivalóit a buborékokban. A harmadik kötethez pedig Bárány Róbert érkezett elszántan műszaki szerkesztőnek. Rajtuk kívül van néhány lektorunk, illetve egy logisztikai menedzserünk, aki a csomagok kiküldéséért felel. Ők a keménymag.
Eddig milyenek az olvasói visszajelzések?
Az elmúlt kilenc hónapban rengeteg pozitív visszajelzés érkezett az Olvasók felől, aminek nagyon örültünk mindannyian. Szerencsére eddig mindenki, akihez eljutott a képregény híre lelkesen, és érdeklődve fogadja Marty és a Doki legújabb kalandjait, nekem pedig ennél nagyobb elismerésre nincs is szükségem. Az Olvasók öröme hajtja ezt a sorozatot.
A terjesztés kapcsán biztos, hogy maradtok a rendelésnél? Bolthálózatokon keresztül, könyvesboltokban nem akarjátok terjeszteni?
A terjesztés a legnehezebb kérdés az ár meghatározása mellett, amivel szembe kellett néznem. Az újságos terjesztést azonnal kizártam a képből, ugyanis véleményem szerint a keménytáblás kötetek nem valók oda. Bár tény, és való, hogy a bolthálózatokon keresztül juthatna el a legtöbb emberhez, magánkiadó lévén ezt nem tudom bevállalni, hiszen olyan nagy százalék a boltoknál marad, hogy összességében nem érné meg a kiadásuk. Így azt, hogy a későbbiekben esetleg nem lesz elérhető online shopokban, vagy képregényboltokban, nem szeretném kijelenteni. De az első fél évben csak a kiadótól lesz beszerezhető a kötet. Így tudjuk a legzökkenőmentesebben, és leggyorsabban biztosítani az újabb kötetek érkezését. Hogy utána talán egyszer máshol is beszerezhető lesz, az a még nagyon a jövő zenéje.
Melyik képregényes rendezvényeken jártok, ahol bele lehet nézni?
Tavaly mindössze egy rendezvény jött össze, idén bízom benne, hogy ezek száma jelentősen meg fog nőni. Dunaújvárosban, bár jól éreztük magunkat, viszonylag kevés érdeklődő fordult meg az első rendezvényen. Idén márciusban eljutottunk a tavaszi pesti képregénybörzére, ahol rengeteg előfizetővel, és még több új olvasóval volt lehetőségem személyesen is találkozni. A folytatásban pedig bízom, hogy Szegeden, és a pesti Képregény-fesztiválon is ott tudunk majd lenni.
Mikorra tervezitek a további megjelenéseket?
Perpillanat ami biztos, hogy szeptember végén érkezik a Nehéz idők, ami el fog térni az amerikai kiadástól, hiszen mi a IV–V. kötetet összevonjuk. Ezzel tulajdonképpen a hazai közönség megkapja az első storyarcot egy trilógiában, hiszen az Elfeledett regék egy antológia-kötet, míg a Kontinuum kalamajka, és a Kicsoda Marty McFly?! egy vadonatúj, a filmek után játszódó folytatásos történet – akárcsak a Nehéz idők. Ezenkívül van még három minisorozat, amelyek kiadási sorrendje szintén el fog térni az amerikaitól. Ebből az első terveim szerint még akár idén is érkezhet. A végcél pedig, hogy 2020 vége előtt megjelenhessen mindegyik kötet magyarul.
A Panel Kalandor Facebook-oldala itt található.
Vissza a jövőbe
(Back to the Future)
Panel Kalandor 2018–2019
Fordította: Tóth Mátyás
