A Gold- és a Juno-part

Elhagyva az amerikai szektort, haladjunk kelet felé, és lássuk, mit tartogatnak a brit és kanadai partszakaszok, először a Juno és a Gold. 

Juno Beach Centre (Courselles-Sur-Mer)

Courselles kicsit kiesik a főbb útvonalakról, de busszal szerencsére Caenből is megközelíthető. Egy viszonylag új, 2003-ban felavatott tengerparti múzeumot találunk itt, amely kifejezetten a háborúban részt vett kanadai erőknek állít emléket. Az ország 1930-as évekbeli viszonyaival kezdődik a tárlat, hogy aztán áttérjünk a háborús részvételre és a normandiai csatára, mely utóbbiban 5500 kanadai vesztette életét. A struktúra jól átgondolt, az arányok megfelelők, a kiállítás profin kivitelezett (még ha inkább a régi vágású tárlatok stílusát is követi), a beltér atmoszférikus, a záró kisfilm pedig méltó. Időszaki tárlatokat is elcsíphetünk, 2024-ben például a kanadai légierő második világháborús szerepléséről állítottak össze egyet. 

Mindenképp ajánlott múzeum, már csak a ritkásan emlegetett kanadai részvétel okán is. A környéken található parti bunkerek belsejét mellesleg a jegy mellé felfogadott idegenvezetővel lehet csak felfedezni, viszont az épület körül kiállított harci eszközöket (pl. Bofors gépágyú) közvetlen közelről vehetjük szemügyre, akárcsak az emlékműveket és szobrokat. A bolt azért érdemel szót, mert a múzeum tematikájához hasonlóan a holmik nagy része a kanadaiakkal kapcsolatos. 

Bayeux

Bayeux, az elsőként, már ‘44 jún. 7-én felszabadított (és szerencsére megkímélt) normandiai város több szempontból is figyelmet érdemel. Amellett, hogy vasútállomása van, illetve kiindulópont a buszosoknak Arromanches vagy az Omaha-part felé, több látnivalóval is kecsegtet. Ráadásul az egymás mellett álló vasút- és buszállomás nem esik messze a városközponttól és a legtöbb látnivalótól, szóval akár gyalog is kényelmesen felfedezhetjük néhány óra alatt a leglényegesebb helyeket.  

Memorial Museum of the Battle of Normandy (Bayeux)

A bayeux-i vasútállomástól alig negyedórás sétára találjuk az itteni hadimúzeumot. Közepes méretű, 60-90 perc alatt simán végignézhető, persze ez attól is függ, hogy beülünk-e a moziterembe. A tárlatot először 1992-ben láttam, aztán 2023-ban, és közben jelentősen átrendezték. Nem nevezném kiemelkedőnek, inkább a kötelezőt hozza, bár a tárlók és táblák tartalmában azért lehet érdekességeket is találni. Azt hiszem, inkább a vége felé látható járműkollekció fogja lenyűgözni a látogatók többségét. A moziteremben látható dokumentumfilm véleményem szerint kihagyható, illetve javasolnám a múzeumnak, hogy készíttessenek végre egy újat, mert 40-50 évenként azért ez elvárható. (A verdikt, hogy ha kevés az időnk, és nem térhetünk be mindenhova, akkor szerintem ez az intézmény kihagyható.)

A múzeum boltjának választéka egyébként meglepően szerény a múzeum méretéhez és magához a helyszínhez, Bayeux-höz képest. Pár érdekes könyvet, amit sehol másutt nem láttam, mindenesetre begyűjtöttem. Az épületen kívül további járműveket is találhatunk (például egy svájci, háború utáni gyártású, német színeket viselő Hetzert vagy egy brit Churchillt), illetve néhány kisebb emlékművet.  

Brit katonai temető (Bayeux)

Az előbb említett múzeumtól pár perc sétára található az egyik legnevesebb normandiai katonatemető. Mielőtt belépnénk a sírkertbe, érdemes az út másik oldalán álló építményt megszemlélni. Aki járt már brit nemzetközösségi katonai temetőben (akár a solymáriban), itt is ugyanazt láthatja majd, ugyanazt a sírkőformát, a név felett az alakulat jelvényét, néha egy-egy személyesebb üzenetet vagy idézetet. Néhány kisebb épület, gondozott gyep, katonás rend… Az itt eltemetettek között mindenféle alakulat képviselteti magát a tengerészgyalogságtól az SAS-ig. Méltó helyszín az emlékezéshez, központi elhelyezkedése miatt pedig szinte mindig sok itt a látogató. 

A bayeux-i faliszőnyeg

Ha nem csak a 20. századi hadtörténet érdekel minket, akkor érdemes besétálni a városközpontba, és megnézni a középkori Normandia világát megjelenítő múzeumot (La tapisserie de Bayeux), ahol nemcsak az 1066-os angliai inváziót és a hastingsi csatát bemutató, világhírű falikárpit érdemel szót, hanem a korszakot valóban felelevenítő tárlat, benne többek között néhány nagyon igényes diorámával. És akkor már érdemes a városközpontban is körülnézni egy kellemes séta keretében. A középkori hangulatot a magasba törő székesegyház mellett több ódon épület idézi. 

Arromanches

A Gold-szektor központi nevezetessége, amely az itt kialakított brit mesterséges kikötőről lett világhíres. (Jún. 6-án itt nem szálltak partra alakulatok, a városkát a két irányból, a part mentén érkező brit erők szabadították fel.) Én jellemzően Bayeux-ből, busszal járok ki ide, de volt már, hogy kerékpáron vagy autón érkeztem. Ha busszal jövünk, javaslom, hogy a magaslaton, a panorámamozinál szálljunk le (a megálló neve: 360° Circular Cinema), élvezzük ki a kilátást, nézzük meg az itt felállított emlékműveket, szobrokat, csak aztán sétáljunk le. A lefelé menet útba eső panorámamozi az egyik látnivaló, amelynek gazdag boltját akkor is érdemes végignézni, ha a vetítést kihagyjuk. A film mellesleg húszperces, hagyományosabb megközelítésű, hangulatában nagyon is méltó.

Mindenképp sétáljunk le a fövenyre, ha a dagály ezt nem akadályozza meg, és közelebbről vegyük szemügyre a Phoenix-keszonokat, amelyek közül néhány a mai napig ott pihen a homokon. Jó időben egyébként itt elég sok a fürdőző. Ha csoportban megyünk, és van, aki őrizze a holmikat, lehet vállalni egy csobbanást. 

Musée du débarquement (Arromanches)

Az itteni múzeumot pár éve újjáépítették, immár kétszintes, így majdnem kétszer akkora, mint a régi. A tárlat is más, bővebb és részben új anyagokkal dolgozik. Bár röviden kitér a német megszállásra is, a fókusz természetesen a partraszálláson és a mesterséges kikötőn van. Ennek érdekében hatalmas diorámák mutatják be az elemek szállítását és működtetését, de a beöltöztetett figurákat és hadfelszereléseket sem kell nélkülöznünk. A múzeumi bolt kínálata is figyelemre méltó.

Liberators’ Museum (Arromanches)

A főtérről kiinduló egyik utcában lapul meg A felszabadítók múzeuma nevű magángyűjtemény. A lelkes holland tulajok elsősorban a nekik adományozott személyes tárgyakból alakították ki a tárlatot. Ha van 20-25 percünk, érdemes ide is betérni. 

Longues-sur-Mer

Arromanches-tól pár kilométernyire nyugatra találjuk az egyik német üteg maradványait, amely a D-napon tüzelt is a szövetséges flottára, és amelynek két lövege telitalálatot kapott. A parkolóból könnyen odasétálhatunk a betonerődökhöz, belépő nincs, a térség nyitott, így akár a hagyományos múzeumi nyitvatartáson túli órákban is kijöhetünk ide (tudom ajánlani például alkonyatkor, amikor még pont elég a fény egy sétához – nagyon hangulatos). 

Az épen maradt bunkerekbe beléphetünk, a 152 mm-es lövegeket közvetlen közelről láthatjuk. Ezután érdemes átsétálni a sziklaszirthez, ahol a megfigyelő bunker található. Itt, a környéken rögzítették A leghosszabb nap számos jelenetét: konkrétan a filmbéli Werner Pluskat őrnagy innen, a sziklaszirt szélén álló bunkerből pillantja meg az inváziós flottát, de az ejtőernyős babákat szállító gépekre tüzelő légvédelmi ágyúkat is itt vették fel. 

Folytatása következik