Tamiya 1:35
A brit harcjárművek makettváltozataiból koránt sincs annyi a piacon, mint az amerikai, szovjet vagy német típusokból, ugyanakkor a leghíresebb nagyvasak műanyag másai mára azért elérhetők. A Tamiya e téren úttörő munkát végzett az elmúlt évtizedekben, hiszen már a hetvenes években adott ki készleteket (például a Universal Carriert, a Churchillt vagy a Ford vontatót), de a közelmúltban sem pihent ilyen téren, hiszen a Mathilda feltuningolása vagy a Valentine és a Centaur megjelentetése mellett előrukkolt a Cromwell páncélossal is, 2022-ben pedig a Comet is sorra került. Ezt a típust 1:35-ben rajtuk kívül mindössze az Accurate Armour gyártotta gyantából, illetve a Bronco tartja műsoron fröccsöntött változatban.
A Comet története 1943-ban indult, amikor is a brit hadvezetés egy, az új német páncélosokkal szemben hatékonyabb harckocsi megtervezésére adott megbízást (jobb későn, mint soha, nem igaz?). Végül a már létező Cromwell lett az alap, amelynek módosított alvázára nagyobb torony és új 76,2 mm-es löveg került (amelyet a félreértések elkerülése végett 77 mm-esként emlegettek), de szélesebb lánctalpa okán terepjáró képessége is kedvezőbb volt. 3000 példányt rendeltek, de végül kevesebb mint 1200 készült el, és a típus csak 1944 decemberében állhatott szolgálatba. Ez volt az első olyan brit páncélos, amely rendelkezett a hátsó fertályon elhelyezett csőzárral. Ugyanitt egyébként elsősegély-készlet és a gyalogsági kommunikációra alkalmas telefon is helyet kapott. A Comet a háború legjobb brit harckocsijának nevezhető, harcban is bevetették, de kihatása nemigen volt már az eseményekre, ráadásul a konfliktus végeztével gyorsan háttérbe szorult a Centurion megjelenése miatt. A megmaradt darabok jó részét kiképzési feladatokra használták, később eladták más államoknak.
A Tamiya készlete a megszokott japán minőséget képviseli. Szép kidolgozás, remek illeszkedés, jól átgondolt bontás, illetve könnyű építhetőség – akár kezdőknek is ajánlható. A toronynál kiemelendő a külső irányzék szép kidolgozása, ugyanakkor a vásznazott lövegpajzsnál ugyanaz a hiányosság merül fel, mint a Hellcatnél: a löveg csak egy állásban rögzíthető. Kérdés, hogy a vásznazás nélküli, állítható változatot miért nem készítették el… De legalább a lövegcső egy darabból van (kivéve a csőszájféket), ezzel pedig máris lényegesen gyorsabb a munka.
A teknővel és a futóművel kezdtem az építést és a festést. A sötétszürke alapozás után törtfehérrel előárnyékolást (vagy elővilágosítást) végeztem, majd jött a Hobby Colour H73-as sötétzöldje. A nagyobb felületeket világosabb zölddel moduláltam, majd jött egy réteg fényes lakk, a matricák (amelyekkel semmi gond nem volt), majd újabb réteg lakk, aztán a koptatás és a bemosás.
A görgők fújásánál most is jó hasznát vettem a körsablonnak. A lánctalp (ahogy a Hellcatnél is) szakaszos és darabonkénti merev műanyag, nagyon jó illeszkedéssel – mellesleg ezt a részt az összeállítási füzetben egy duplaoldal segíti, amelyben a rögzítési irányra is felhívják a figyelmet. A lánctalpat még a kereteken lefújtam feketével alapozás címszóval. Ragasztás után a vágási felületeknél pótoltam a hiányzó festést, majd a MiG Track Wash folyadékával átecseteltem a teljes lánctalpat, de ezt később még megismételtem. A páncélzatra külső málha is került, ezek egy része a készletben található darab, a többi műgyanta kiegészítő.
A két fél figura szép kidolgozású, ráadásul a – szerintem nagyon vagány külsejű – drapp téli harckocsizó öltözéket viselik. Testtartásuk a klasszikus Chieftainhez adott személyzetét másolja, de mivel nagyon jellegzetes, egyben természetes pózban állnak, nekem így is tetszenek. Az öltözék adta az ötletet, hogy a sarazás után némi havat is elhelyezzek a járművön.
Nem egy komoly havazás járt a fejemben, hanem inkább az a fajta időjárás, ahol esik némi hó reggel, de aztán abbamarad, esetleg meg is indul az olvadás a nap folyamán. A sarazást AK Terrains széria nedves sár pasztájával végeztem, amelyet főleg a futómű és a has környékén vittem fel, több rétegben. Utána jött a hó. Az AK sorozatában hópaszta és finom porhó is megtalálható. Előbbihez egy kis víz hatású gélt kevertem, ecsettel felvittem a logikus helyekre – főleg a sarkokba, illetve a vízszintes felületekre –, majd még száradás előtt egy pici porhót szórtam rá. Apránként, lépésről lépésre haladtam. A motortér tetejéről hiányzik, hiszen menetben a motorhő miatt ott olvad el először (itt esetleg érdemes a legvégén fényes vagy félfényes lakkal kezelni a felületet). Pár nap múlva barnás bemosást kaptak a fehér részek, hogy a koszos és olvadó havat imitáljam. A legvégén természetesen a szokásosnál is fontosabb a lakkozás az ilyen speciális anyaghasználat miatt.
A Comet nagyon szép makett a brit technikát kedvelők számára. A könnyű építhetőség miatt ajánlhatom bárkinek, azonban ára – az újszerszámos kivitel miatt – az átlagnál valamivel drágább, jelenleg 17 ezer forint körül van.
