További kalandozások

Bár nem terveztem újabb részt ehhez a sorozathoz, az idén nyáron tett normandiai utazás ellátott elegendő munícióval. Így tehát egyfelől új infókkal, fotókkal és kiegészítésekkel, illetve pontosításokkal láttam el az eddigi részeket, másfelől még egy folytatást készítettem, amelyben az inváziós partszakaszoktól picit messzebbre, de még mindig Normandiában maradva kalandozunk. 

Cherbourg

Normandia egyik legjelentősebb kikötője Cherbourg, a Cotentin-félsziget északi csücskén. Aki a hadjárat történetét jobban ismeri, tudja, hogy az amerikai erők viszonylag gyorsan bevették, utána pedig rohammunkában helyreállították a kikötői létesítményeket, hogy az utánpótlást ebből az irányból is biztosíthassák. A város sokféle látnivalókat kínál, például a tengermúzeumot (La Cité de la Mer), ahol a tengeri élővilágot bemutató kiállítás és egy Titanic-tárlat mellett egy kiszuperált francia atomtengeralattjárót (a Redoutable-t) is végigjárhatunk – ez tényleg nem mindennapi attrakció a katonai érdeklődésűek számára. 

A kikötő is hangulatos, illetve a város utcáin sétálva megkereshetjük a Cherbourgi esernyők forgatásához használt üzlethelyiséget (jelenleg Patchwork Boutique, és a valóságban soha nem árultak itt esernyőket), de a témához kapcsolódó múzeum is meglátogatható, nem olyan messze innét. 

Felszabadulási Múzeum (Cherbourg)

A város fölé emelkedő Roule-hegyen álló Felszabadulási Múzeum (Musee de la Liberation) méltó helyre került, az egykori erőd épületébe, ráadásul a vasútállomásról is gyorsan elérhető egy hosszabb sétával (autóval pedig fel lehet hajtani és leparkolni a bejárat előtt). A tárlat rendezői nem akarták kihagyni a történetből a háború korai szakaszát, illetve a civilek szemszögét, így 1940-től mutatták be a megszállást, a kényszermunkát, a deportálásokat és a hátországi mindennapokat. A partraszállás és a normandiai csata ehhez képest érezhetően kisebb szerepet kap, ezzel szemben a kikötő jelentőségét és használatát, sőt a település kialakulását és történelmi szerepét is hangsúlyozzák. A kiállítás egyébként összességében kissé minimalista, vagy inkább letisztult: az információözön helyett a legfontosabb adatok átadására törekednek. A szöveges-képes tablók mellett számos használati tárgy, harceszköz, makett és dioráma idézi a múltat. Ez utóbbiaknál a tengerészeti és a kikötői vonalra fókuszáltak.  

Az ablakokból, illetve kint, a mellvéd mögül elénk tárul egész város, és már ezért a látképért érdemes felsétálni a dombtetőre. Viszont gyanítom, hogy a múzeumnak nincs olyan sok látogatója, mint a partraszállási övezetben található egyéb turistacélpontoknak. Cherbourg sajnos kissé kiesik a leginkább frekventált területből, és azt hiszem, inkább azok jönnek ide, akik például itt kelnek át a Csatornán. A fenti múzeumot egyébként nem sorolom a legfontosabbak és legérdekesebbek közé, viszont ha a város egyéb látnivalói is vonzanak minket, akkor útba lehet ejteni, ráadásul vasúton könnyedén megközelíthetjük. 

Szintén a dombon, pontosabban a domboldalban, a szerpentinen található egy, a sziklák között kialakított üteg (Batterie du Roule), amelyet a franciák építettek, de a németek is használtak a háború idején. Itt csak vezetéses látogatásra van mód, amelyre előre kell regisztrálni. Még nem jártam bent, de a téma alapján érdekes lehet. 

Rouen

Áttérve Felső-Normandiára egy olyan várost is bemutatnék, ahol ugyan a ‘44-es hadjárathoz kapcsolódó múzeumot nem találunk, ám tágabb történelmi és kulturális szempontból nagyon is lényeges helyszín (illetve, ha Dieppe felé tartunk, akkor úgyis áthaladunk itt). Az óváros, benne a nevezetes harangtoronnyal, illetve a híres, Monet számos festményén feltűnt katedrális már önmagában megér egy látogatást. Azt hiszem, a francia székesegyházak közül ez az egyik legimpozánsabb, emiatt valóban érdemes nemcsak belülről látni, hanem körülsétálni, és minden oldalról megtekinteni. Mérete és hatalmas felületei miatt valamely részét mindig renoválják. Ráadásul 1944 tavaszán, az Overlord hadművelet előkészítéseképpen több bombatámadás is érte a várost, amelyek a közeli pályaudvart célozták. Sajnos több bomba hullott az óvárosra és a katedrálisra, ami aztán három évtizedes helyreállítási munkát igényelt. A német propaganda ugrott a lehetőségre, és megidézve Jeanne d’Arc tűzhalálát, egy plakát is készült “A bűnösök mindig visszatérnek a tett színhelyére” felirattal, a lángoló város és az angolok által megégetett Johanna képével. 

És ha már Jeanne d’Arc… Halálának helyét a régi vásártéren (Place du Vieux Marche) egy hatalmas kereszt és egy templom jelzi. Régebben itt állt egy neki szentelt földalatti múzeum (Európa egyik legrégebbi kocsmája mellett), amely sajnos mára eltűnt, helyette a katedrális tőszomszédságában találunk egy újabbat (Historial Jeanne d’Arc néven). A tárlat alapvetően a falra vetített, dramatizált, színészek által életre keltett dokumentumfilm epizódjaira épít, amelyeket egyik ódon helyiségből a másikba sétálva nézhetünk meg, és amelyek alapvetően a perújrafelvétel során elmondottakat adják vissza. (Többnyelvű, fülhallgatós audiós segédlet rendelkezésre áll azoknak, akik nem beszélnek franciául.) A kiállítás végén jutnak csak szerephez a tárgyi emlékek és Szent Johanna emlékezete. Számomra kissé fura volt ez az összeállítás és az arányok (valahogy jobban tetszett a régi múzeum), de persze változnak az idők… 

Dieppe

A partraszállás tágabb történetének legszomorúbb helyszíne, ahol 1942-ben egy balul sikerült szövetséges rajtaütésre (amolyan próbapartraszállásra) került sor, amelynek során aztán több száz kanadai katona esett el vagy került fogságba. A történtekről a 80. évforduló kapcsán egy képösszeállítást közöltem, de most lássuk, mit tartogat a város nekünk. 

Dieppe Mémorial

A parttól pár száz méterre áll egy 2002-ben felavatott múzeum (Mémorial du 19 Août 1942), amely egy ódon színházépületben kapott helyet. A kiállítás nem túl nagy (az egykori színházterem ad neki otthont), és alapvetően a régi vágású tárlatok stílusát követi, vagyis a vitrinekben elsősorban fotókat, maketteket, tárgyi emlékeket és beöltöztetett figurákat találunk. Az arcképekkel zsúfolt színpad előtti kis nézőtéren leülve megnézhetünk egy megrázó dokumentumfilmet, amely több szemtanút és túlélőt megszólaltatva idézi fel 1942. augusztus 19-ét.  

A múzeum talán nem ér a nagyok nyomába, de egyfelől ez az egyetlen intézmény, amely kifejezetten erről a témáról szól, másfelől aki már ellátogat Dieppe-be, és érdekli a hadtörténelem, annak mindenképpen érdemes jegyet váltania. Első látogatásomkor, 1992-ben még nem létezett itt ezzel kapcsolatos múzeum, de jó látni, hogy ez a 60. évforduló alkalmából megváltozott. Mindenkit bátorítok, tisztelje meg és ezzel támogassa az intézményt. Viszont a nyitvatartási időt tartsuk szem előtt (jelenleg 14-től 18 óráig vannak nyitva).  

A tengerparton és a szirteken

A múzeumtól nem messze forduljunk rá a Chemin de la Citadelle-re. Ez a kis ösvény felvezet a kastélyhoz, illetve a szirtek tetejére. Utóbbinál egyrészt a kilátás és az egykori bunkertorony adhat témát a fotómasináknak, de kicsivel arrébb egy (sajnos lezárt) betonerőd is áll. A kanadai katonai temető nem a part közelében található, hanem nagyjából négy kilométerrel délebbre. A brit nemzetközösség katonai sírkertjeire jellemző sírkövek alatt nyugszanak az egykori rajtaütés elesettjei. A szirten magasodó, egy múzeumnak is teret adó kastély (Chateau Musée de Dieppe) udvarán menet közben simán átsétálhatunk, szabad az átjárás, és érdemes is pár percet szánni a belső udvarra, mert nagyon hangulatos. 

A városban több helyen is találhatunk emléktáblákat, amelyek az egykori csatát idézik fel, de a parton is áll néhány másik. A kastély alatti parkosított térségben (Square du Canada) álló oszlop (Mémorial les canadiens et le raid de Dieppe) az egyik. Lent, a sétányon a kanadai erők európai csatáit idéző emlékoszlopot, több kanadai ezred, illetve a Nyugat-Európában először itt bevetett amerikai rangerek emlékművét (Dieppe American Ranger Memorial) találjuk. Persze a kavicsos plázsra is sétáljunk le. Aki szereti az összehasonlító fotókat, annak érdemes itt az egykori felvételek alapján körülnézni, hiszen a sziklafal, a kastély, illetve más jellegzetes tereptárgyak alapján relatíve könnyű egyes helyszíneket beazonosítani. 

Röviden ennyit a partraszállási övezettől távolabb eső látnivalókról. Gyanítom, hogy vissza fogok térni Normandiába, így esélyes, hogy ez a sorozat később bővülni fog. Az biztos, hogy még rengeteg helyszín vár arra, hogy meglátogassam, többek között Lisieux, Falaise vagy St. Marcouf. Az olvasóknak is kívánok jó tervezgetést, jó utat!