Tamiya 1:35 

A nyitott küzdőterű páncélvadászok (például az M–10), gondolom, nem csak nekem kedvenceim. Már gyerekkoromban nagyon megfogtak, amikor a Hadtörténeti Múzeum kiállításain először láttam ilyen maketteket (aztán otthon legóból megpróbáltam valami hasonlót építeni, és nem is gondoltam, hogy egyszer még én is ilyen készleteket fogok összeállítani). És persze Hans Höller nemrég bemutatott memoárjához is visszaköthetném a témát, de térjünk inkább rá a mai posztban szereplő típusra. 

Az eredetileg cseh gyártmányú Panzerkampfagen 38(t) alvázán a németek több, különböző szerepkörű járművet létrehoztak, ezek közé tartoznak a Marder III páncélvadász különböző változatai. Az M változatnál a motort középre helyezték (innen a jelzés, mivel az M jelentése “mittel” vagyis “közép”). Mind a keleti, mind a nyugati, mind az olasz fronton bevetették. 

A H variánst az Italeri már sok évvel ezelőtt piacra dobta (a fenti képen középen látható), ezt meg is építettem. A Tamiya csak évekkel később csatlakozott a sorhoz, először az alapmodellel, később pedig az M-mel. Ennek első változata 2002-ben jelent meg (durva, hogy már ennek is több mint húsz éve). Szép kritikákat kapott, de ahogy több makettjével tette a közelmúltban, a japán cég ezt is elővette, feljavította, és más dobozban újra kiadta, ezúttal “Normandy Front” megjelöléssel, 35364. számmal. 

Mit változtattak a korábbihoz képest? Először is egy helyett négy és fél figurát kapunk (az eredetit némileg módosítva építhetjük meg), méghozzá egész szép kidolgozásban. A gumi lánctalp mellé kapunk szakaszos műanyag láncot is. A matricaív két terepszínű normandiai példányhoz nyújt jelzéseket. A festési nézeti rajzokat külön íven, színesben kapjuk, és egy külön nyomtatott, többnyelvű típusismertető is a dobozba került. 

Az összeállítás nem fog gondot okozni, viszont a festés terén valószínűleg szakaszosan, a fázisokat alaposan átgondolva kell majd haladni (kivéve persze, azokat, akik összeállítják az egészet, és csak utána festenek, de én nem ilyen vagyok). Ezért jómagam az alváz és a küzdőtér összeragasztása mellett máris festettem a futógörgőket, és miután ezek, illetve a lánctalp összeállt, haladtam tovább a páncélzattal, a sárvédővel és a löveggel. 

A futógörgők festésénél a papírboltokban is kapható, főleg műszaki rajzolók által használt körsablont használtam, amelyen nagyjából két tucat különböző méretű körkivágás található. Ennek segítségével gyors és problémamentes a görgők lefújása. Először tehát fekete alapozóval lefújtam ezeket, majd sötét szürkével a gumírozást. Száradás után elővettem a sablont, kimaszkoltam a kérdéses kivágás körülötti területet, aztán ezen át szépen lefújtam a görgőket sötét sárgára. 

A műanyag lánctalp illeszkedése nem teljesen tökéletes, de végül összeállt. A hátsó részen (a feszítőgörgő alatt) én a javasoltnál eggyel kevesebb tagot ragasztottam fel. A lánctalpat egyébként már a kereten lefújtam fekete alapozóval. Rögzítés után ugyancsak feketével javítottam a hiányos részeket, majd a MiG Track Wash higított bemosójával, később a Vallejo rozsdaszínével átkentem, és végül sötét fémszínnel szárazecseteltem az éleket.

A feljavított készlethez sajnos most sem kapunk egy darabból fröccsöntött lövegcsövet (ahogy újabb készleteknél, például a Marder I-nél vagy az M–18-nál), megmaradt a két félből összeilleszthető. Én azonban már évekkel ezelőtt beszereztem egy fém változatot, amire felragasztottam a műanyagról levágott csőszájféket. 

Miután a test összeállt, egyfelől elkezdtem a kéziszerszámok festését, másrészt a sötét sárgát kicsit moduláltam világosított színnel. A terepmintához világosított vörösbarnát, illetve világosított sötétzöldet választottam, amiket szórópisztollyal vittem fel. Miután ezzel megvoltam, egy vékony réteg fényes lakk következett, majd matricáztam.

Matricák terén van némi visszalépés, mármint olyan értelemben, hogy a korábbi változatban a Tamiya még öt különböző járműre valót nyújtott, vegyesen mindenféle hadszíntérről, többféle festéssel, 1944–45-ből. Az új készlet mindössze kettőt ad a normandiai frontról: a vékony kukacmintás változat a 352. gyaloghadosztály egyik járművéé volt, míg a szélesebb terepmintával megáldott példányt egy azonosítatlan alakulat használta. Ez utóbbit választottam. Mindössze három keresztet kellett feltennem, ezeket nagyító alatt szikével óvatosan körülvágtam. Felhelyezésükhöz matricafeszítőt használtam. Utána egy réteg mattlak következett. 

A külső málha főleg a Value Gear 11. számú készletéből származik. A termék drága, de nagyon jó minőségű ládákat, ponyvákat és egyebeket tartalmaz, amik egy német jármű feldíszítéséhez nagyon jól használhatók. A küzdőteret ehhez képest még nem töltöttem meg, mivel van egy diorámaötletem, és majd ott, helyben fogom a szükséges kiegészítéseket megtenni. Hasonlóképpen a koszolást is visszafogottan végeztem, és az adott környezettel összhangban fogok a témának megint nekimenni. 

A Tamiya Marder IIIM makettje mindenkinek ajánlható. Szép, nem túl nagy, nem bonyolult jármű, amit látványos álcamintával, növényi álcával és jól megválasztott málhával, illetve figurákkal nagyon fel lehet dobni. Remélem, összejön egyszer az a dioráma...