Minden utazás az első lépéssel kezdődik...
George Lucas munkássága mindig is az innovatív megoldásokról volt híres, így a 3D-s új hullám érkeztével nem maradhatott ki a szórásból a Csillagok háborúja sem, melyet látványvilága, illetve Lucas felújításokra való hajlama szinte predesztinált egy ilyesféle változatra. A térhatású verzió a napokban került a mozikba, én pedig rögtön az éjféli premierre váltottam jegyet.
De hogy is kezdődött az egész? Annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években Lucas többször is emlegette, hogy három trilógiában képzeli el a teljes történetet, melynek megvalósítását a közepén, a klasszikus trilógiával kezdte meg. Az 1983-ban érkező harmadik film (vagyis a VI. rész), A jedi visszatér után azonban hosszas szünet következett, és a rajongók számára ez a pár esztendő nem hozott igazi újdonságokat. Lucas már-már kételkedett abban, hogy a kilencvenes években is lesz érdeklődés egy esetleges folytatás iránt. Szerencsére, ha nem is filmes vonalon, de készülőben volt valami, hiszen 1987-ben útnak indult a Star Wars-szerepjáték (RPG), illetve 1991-ben a könyvesboltokba került az első valódi folytatás, a Timothy Zahn-féle regény, A birodalom örökösei (mely nálunk is megjelent), sőt, több nagy sikerű videójáték (X-Wing, TIE-fighter, Super Star Wars, stb.) is kijött. Mind-mind nagy sikert aratott, s ez győzte meg az illetékeseket arról, hogy a Csillagok háborúja népszerűségéről nem érdemes múlt időben beszélni. 1994-ben Lucas tehát nekiült az első előzményfilm forgatókönyvének. Közben beindult a vonatkozó regények, képregények és egyéb termékek rohama, s a klasszikus trilógia 1995-ben immár felújított VHS-változatban látott napvilágot. Ezután következett A birodalom árnyai-projekt 1996-ban, majd egy évre rá a Special Edition, vagyis a bővített nagyjátékfilmek moziba kerülése. Ebben az esztendőben már folytak a Baljós árnyak stúdiómunkálatai is, s 1998-ban a fél világ már nagyban várta a beígért folytatást.
A premierre 1999 májusában került sor az Egyesült Államokban, s hosszabb-rövidebb eltolódással másutt is mozikba került az új epizód. Ez utóbbi részlet keményen visszaütött, hiszen az akkor már rohamosan terjedő internet jóvoltából sok százezer türelmetlen rajongó töltötte le és nézte meg a film gyenge minőségű kalózkópiáját. Ez inkább presztízs-, mint anyagi veszteséget jelentett a LucasFilm számára, hiszen a mozikba így is csődültek a tömegek. Arra mindenesetre jó volt, hogy ezentúl Lucasék is egyidejű világpremierben gondolkodjanak...
A történet az első film (vagyis a IV. rész) előtt durván 32 évvel játszódik, a látszólag virágzó, de belülről egyre inkább rothadó régi Köztársaság korában. A Jedi-rend egyelőre erős és befolyásos, szerepük a konfliktusok megoldásában jelentős, ezért is érkezik két jedi a Naboo bolygóra, melyet a Kereskedelmi Szövetség csatahajói vettek blokád alá, mégpedig a kereskedelmi útvonalak megadóztatásának hírére. A dolgok mögött azonban egy titokzatos sith nagymester áll, akinek távlati célja jóval nagyra törőbb egyetlen planéta elfoglalásánál...
A karakterek között megtaláljuk a klasszikus trilógia néhány szereplőjét. Obi-Wan Kenobi (Ewan McGregor) egyelőre csak padawan, a később Darth Vaderré avanzsáló Anakin Skywalker (Jake Lloyd) még csak egyszerű rabszolga a Tatuinon, Yoda mester viszont már most is idős és bölcs... A legmarkánsabban mégis az itt feltűnő két új arc van jelen: Qui-Gon Jinn jedi-mester (Liam Neeson) és Darth Maul, a félelmetes sith-harcos (Ray Park). Sem Obi-Wan, sem Amidala királynő (Natalie Portman), sem Anakin nem rúg még igazán labdába, bár a kis Ani versenyjelenete a film egyik legemlékezetesebb része, Kenobi pedig végül derekasan megküzd a sith-lovaggal is...
A szereplők között megtaláljuk még az egész legendakör legidegesítőbb és — sajnos nem tévedés — leggyűlöltebb alakját is, Jar-Jar Binks személyében. Szinte legendás az az utálat, amellyel a rajongók többsége gondol erre a szerencsétlen gunganre, aki — Lucasék eredeti szándéka szerint - a humort szolgáltatta volna a filmben. Hát ez nemigen jött össze... A mai napig köpködés tárgya szegény feje, és még Lucas sem merte őt komolyan szerepeltetni a II. és III. részben. Az alábbi kép pedig csak egy a vele kapcsolatos számtalan negatív megnyilvánulás közül.
Ez a rész a korábbi epizódokhoz képest számos újdonságot hozott. A látványvilág például sokkal elevenebb, a színek élénkebbek, s az eddig nem látott bolygók hangulata is más, határozottan érződik, hogy más korszakban vagyunk. A szereplők között sokkal több hölgyet, illetve fekete bőrű szereplőt látunk, illetve néhány gyerek is előkerül, köztük az egész legendakör kulcsfigurája. A fénykardok pedig az eddiginél sokkal aktívabb szerepet kaptak — kár tagadni, amit itt látunk vívás címszó alatt, azt csak a későbbi harmadik rész végén tudták felülmúlni. A párbajok olyan dinamikusak lettek, hogy valószínűleg még a fanyalgó nézők is a szájukat tátották. Ebben komoly szerepe van annak, hogy Ewan McGregor és Liam Neeson alapos kiképzésen esett át, továbbá, hogy Ray Park eleve mestere egyes küzdőstílusoknak, és az összecsapásokat részletesen koreografálták, majd begyakorolták. Dublőröket csak a legritkább esetben alkalmaztak, részben azért, mert Lucas harc közben is fontos szerepet szánt az arcok mutatásának.
A CGI-technikát alaposan kihasználták a gyártás folyamán, s szinte minden snittben van valamilyen digitális utómunka — a digitális trükkök száma körülbelül 1700 és 2000 között van. Ezt sok kritikus és néző nehezményezte, mondván a vizuális hatás dominál a forgatókönyv helyett. Ebben annyi igazságot érzek, hogy a szkript tényleg nem a legjobb, tulajdonképpen a hat film közül ez a leggyengébb.
A zene természetesen John Williams műve, aki ismét túllépett eddigi teljesítményén. A zeneanyag a filmtől függetlenül is nagy élményt jelent, s megint csak kellően sokszínű, a feszültséggel teljes akkordoktól az érzelmesebb opusokig bezárólag. Az egyik legmaradandóbb szám ezek közül a Duel of The Fates lett, melyhez hatásos videóklip is készült, és rögtön meg is tekinthető itt.
3D-s változat lévén beszélnem kell az újfajta moziélményről is. Őszintén szólva nem éreztem, hogy a térhatás annyira átütő lett volna, bár a nagyrészt digitálisan összerakott jelenetek kapcsán ezt elvártam volna. Egyszerűen úgy álltam fel a vetítés végeztével, hogy de jó dolog Star Wars-t nézni moziban – de a 3D-s katarzis elmaradt. Ha egy film eleve 2D-ben készül, nehéz utólag feltupírozni 3-ra. Azon viszont megütköztem, hogy nem láttam egyetlen új snittet sem, mivel az előzetes híresztelések szerint egy-két rövidebb jelenettel bővült a film — hát nem. Az egyetlen változtatás a régihez képest az új Yoda-figura volt, de ez már a BD-változatban is szerepelt, más szóval nem igazi újdonság. Amúgy szinkronnal láttam a filmet, s bár az utóbbi évek magyar szinkronos munkáit nem szeretem, illetve amúgy is szívesebben nézem eredeti angolban, nem volt hiányérzetem. Az I. rész magyar hangsávja szerintem kifejezetten kellemesre sikeredett, és ebben nem kis szerepe van Kovács Istvánnak (Qui-Gon Jinn) és Gruber Hugónak (Palpatine szenátor).
Mind közül ez a Star Wars-epizód kapta a legnagyobb hírverést, mind a nagyvilágban, mind idehaza. Sajnos ez visszaütött, és nem kizárt, hogy a Lucasékat ért kritikákat is jelentősen táplálta, hogy ebben az időszakban a csapból is Jar-Jar Binks és Darth Maul folyt... Szerencsére nemcsak a gagyibb árucikkek, hanem a komolyabb kiadványok számán is érződött mindez, így történt, hogy könyvek és képregények terén is megkaptunk szinte mindent, amit a nyugati félteke.
Először is a Terry Brooks-féle regényváltozat nem egy, hanem ötféle borítóval (egy kemény- és négy puhafedeles verzióban) jelent meg, ami magyar viszonylatban majdhogynem egyedülálló. A kötet számos, a filmből kihagyott részt tartalmaz, így szépen hozzátesz a mozis élményhez. A Nemes István-féle fordítás minősége azonban támadható (a „Kereskedelmi Szövetség” például „Kereskedő Föderáció”, a „fénykard” több helyen „fényszablya”)... Nagy kár érte.
A film megalkotásáról szóló könyv is eljutott hozzánk Így készült az I. rész címmel, a Tessloff és Babilon Kiadótól. A Laurent Bouzereau és Jody Duncan munkáját dicsérő keményfedeles könyv kiváló papírminőséggel és képanyaggal büszkélkedhet. A leglátványosabb kiadványok mégis az I. rész szereplőit bemutató Képes enciklopédia, illetve a járművekre fókuszáló Fantasztikus gépezetek című albumok voltak.
A Semic a Star Wars-képregénysorozatában különszámban adta ki a forgatókönyvből készült képtörténetet (melynek rajzstílusa sajnos nem túl meggyőző), továbbá a főbb karaktereket boncolgató, háttérsztorikat tartalmazó füzetek is megjelentek, köztük a Darth Maul egyik előzetes küldetését bemutató képregényt is. Voltak itt még aztán gyerekeknek szóló képeskönyvek, sőt illetve a matricás album is kapható volt úton-útfélen.
Jobban belegondolva csak az Art of Star Wars: Episode I című művészeti album maradt ki ebből a sorból, mely a készítés közben megalkotott koncepciós ábrák és festmények javát mutatja be.
Amellett, hogy két mozielőzetes csalogatta a nézőket, számos tévéreklám is elkészült a premiert megelőzően, méghozzá olyan formában, amelyet sajnos sem azelőtt, sem később nem vettek elő még egyszer. Tulajdonképpen a főbb szereplők versszerű monológjairól van szó, melyek nagyon hangulatosan mutatnak be egy-egy karaktert. Az említett reklámok alább tekinthetők meg.
A film VHS-en, DVD-n, s legutóbb BD-n is megjelent. Videókazettán kapható volt magyarul mind a szinkronizált, mind a szélesvásznú, feliratos verzió. Mivel a BD-ről nem tudok nyilatkozni, a DVD tartalmát mutatnám be. A filmhez csak 5.1-es angol hangsáv, illetve magyar, angol, svéd, lengyel és több más felirat jár — a magyar szinkront sajnos lespórolták róla. Az extra lemezen: kihagyott jelenetek, előzetesek és reklámok, a Duel of the Fates videóklipje, képgalériák, illetve érdekes és lényegre törő kisfilmek, dokumentumfilmek a készítés egyes aspektusairól, illetve hátteréről. Sajnos ezen anyagokhoz csak angol feliratot kapunk, de az összhatás így is lenyűgöző. Olyannyira, hogy bár ezt az epizódot annyira nem kedvelem, az extrákat egyszerűen lehengerlőnek találtam. Rejtve, de megtalálható itt egyébként egy rövid bakis rész is, melyet csakazértis beszúrok ide...
NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG…
Miután megjelent a film előzetese, számos mozi jelentette, hogy a közönség jelentős része (akár háromnegyede is) jegyet vált valamelyik filmre, majd a Baljós árnyak előzetese után távozik. Az előzetesek kópiáinak visszaküldését a stúdió szigorúan ellenőrizte, mert nem akarta, hogy a feketepiacon kössenek ki.
A díszletek nagy részét a színészek magasságát figyelembe véve építették, gondolván, hogy a maradékot majd digitálisan fogják előállítani. Liam Neeson azonban olyan magas volt, hogy némi extra munka várt a munkásokra, melynek költsége további 150 ezer dollár volt.
A királynő egyik hasonmását, Sabét Keira Knightley alakította, bár erről a mai napig kevesen tudnak, hála a sminknek és a jelmezeknek. Knightley édesanyja sem ismerte fel elsőre saját lányát, mikor meglátogatta a forgatást.
A Naboo eredeti neve Utapau lett volna, ezt később a III. résznél vették elő újra.
Mikor Liam Neeson és Ewan McGregor elkezdték a vívásgyakorlatokat, reflexszerűen utánozták a fénykardok zümmögését. Neesonnak sikerült róla leszoknia, de McGregor hangját állítólag az utómunkák során is lehetett még hallani.
Ewan McGregor annak a Denis Lawsonnak az unokaöccse, aki a klasszikus trilógiában az egyik felkelő pilótát, Wedge Antillest alakította.
A filmet záró végefőcím legvégén, a zene végeztével hallható Darth Vader mechanikus lélegzése.
Natalie Portman lemaradt a New Yorkban tartott premier-vetítésről, mivel haza kellett mennie és készülnie az érettségijére.
A film német szinkronjában a Kereskedelmi Szövetség vezetői francia, míg az olasz és cseh változatban orosz akcentussal beszélnek.
A Duel of The Fates vokáljának szövege Robert Graves A fehér istennő (The White Goddess) című verséből származik, mely egy kelta forráson alapszik. John Williams szanszkrit nyelvre fordíttatta a szöveget: "Korah Matah Korah Rahtahmah Korah Rahtamah Yoodhah Korah Korah Syahdho Rahtahmah Daanyah Korah Keelah Daanyah Nyohah Keelah Korah Rahtahmah Syadho Keelah Korah Rahtahmah Korah Daanyah Korah Rahtahmah Korah Daanyah Korah Rahtahmah Nyohah Keelah Korah Rahtahmah Syadho Keelah Korah Rahtahmah Korah Korah Matah Korah Rahtahmah Korah Daanyah Korah Rahtahmah Nyohah Keelah Korah Rahtahmah Syadho Keelah Korah Rahtahmah Korah"
Darth Maul, amellett, hogy mindössze három mondatot szól, összesen egyszer pislog, akkor, amikor Kenobi megöli. Ez a behelyezett sárga kontaktlencsének köszönhető, de Ray Parknak amúgy is tetszett, hogy rosszfiúként olyan, akár egy kígyó — sohasem pislog.
A reklámhadjárat egyik legérdekesebb darabja az a plakát volt, mely — előrevetítve a jövőt és összekötve a két trilógiát — nagyon érdekes vizuális megoldással idézte fel a kis Anakin későbbi sorsát. A II. rész egyik jelenetében ezt az ötletet továbbfejlesztve Anakin tényleges árnyékával játszották el ugyanezt...
Nem a kedvenc részem, de technikailag korszakalkotó.
Értékelés: 7/10
Star Wars I. rész - Baljós árnyak
(Star Wars: The Phantom Menace)
20th Century Fox 1999
Sci-fi, akció, dráma (136 perc)
Rendező: George Lucas
Főszereplők: Liam Neeson, Ewan McGregor, Natalie Portman
Zene: John Williams
