Nutsplanet 1:16
A makettipar szinte a kezdetektől fogva nyitott volt arra, hogy sikerfilmek és -sorozatok szereplőit vagy járműveit műanyagba öntse. A hatvanas években például az Airfix már kiadta James Bond autogíróját, de még jobb példa az amerikai AMT, amely nemcsak a Star Wars ikonikus gépezeteiből adott el tetemes mennyiségű készletet (és csak később zárkózott fel mögéjük ilyen téren a Revell és a Bandai), de az AirWolf-sorozat vagy a Vissza a jövőbe is megihlette őket. A fröccsöntési technológia javulásával, illetve a műgyanta vagy a 3D-s nyomtatás megjelenésével egyre részletesebb és egyre felismerhetőbb makettek készülnek, és ez a nevesített emberfigurák megjelenítésénél különösen hangsúlyos. Ezek között pedig egyre többször láthatunk filmekből vett karaktereket, például a Haragból vagy Az elit alakulatból.
Nutsplanet két 1:16-os műgyanta figurája is ezt a vonalat erősíti, hiszen a Ryan közlegény megmentése két fontos szereplőjét idézi, Miller századost és Reiben közlegényt. A figurák kidolgozása nagyon szép, hűen követi a filmben látottakat. Ami a testtartást illeti, Reibent ebben a pózban többször is láthatjuk a filmben, míg Millernél megmaradtak a hagyományos "a-tiszt-úr-mutatja-az-irányt" pozitúránál. Az alkatrészbontás logikus, az illeszkedés kimondottan jó (ráadásul csapokkal segítik ezt), minimális tömítést igényel. Egy-két hosszúkás alkatrész görbült csak meg a csomagolás vagy a szállítás közben, ezeket forró vízbe mártás után kiegyenesítettem. A felszerelés picit hiányos, de erről később.
A nagyobb darabok öntőcsonkjait most is egy pici kézifűrésszel vágtam le, majd csiszolószivaccsal és egy szikével tisztítottam teljesen meg őket. Sajnos a ruharedők itt-ott megnehezítik a két öntőforma találkozásánál kialakuló enyhe szintkülönbség eltüntetését, de türelmes munkával ezektől a vonalaktól is meg lehet szabadulni.
A színek kapcsán annyi megjegyzés, hogy a film látványvilágához, amely a negyvenes éveket idézte, valamennyire levettek a színtelítettségből. Mivel ez a fakóság tulajdonképpen összhangban van azzal, hogy a makettező kicsit fakítja a használt ruhadarabok színeit, nyugodtan lehet a filmes képek színvilágát követni. Mellesleg az alábbi videón jól megfigyelhető egy francia hagyományőrző segítségével a legtöbb részlet és eredeti szín. (Persze ezek utángyártott, jó állapotú darabok.)
A színek ismerősek azoknak, akik már építettek amerikai figurákat, de a HBT (herringbone twill) nadrágnál ügyeljünk arra, hogy nem az akkor jellegzetes zöldesbarna színre van szükség, hanem kifejezett olajzöldre (én a Hobby Colour H79-ét vettem elő), ez ugyanis nem a gyalogsági, hanem a hegyivadász nadrágnak is nevezett változat (amelynek színe és zsebelrendezése nem egyezik az ejtőernyősökével sem).
A fegyvereket és a bőrfelületeket a többi figuránál már leírt módszerekkel és festékekkel színeztem. A kamásli, a zubbony és a málhaelemek a Hobby Colour H79 drappját kapták, amelyet viszont picit variáltam, némelyik darabon sötétítettem, illetve eltérő mértékben árnyékoltam, koszoltam (a kamásli biztos, hogy jobban koszolódik, mint a dzseki, ergó sötétebbre lehet venni). Reibennél a málhaelemekhez kikevertem egy új színt, sötét sárgából és homokszínből. Ez jobban elválasztja a ruházattól a szerelvényt, ami vizuálisan fontos, és erre Millernél a málhamellény kapcsán volt szükség. Ez a filmben talán csak egy fokkal sötétebb, mint az M41 zubbony alatta, de színe lényegében megegyező. Én a már említett okból egy sötétebb és picit sárgásabb színt használtam, a Hobby Colour H81-esét (lásd az internetes fotókat az utángyártott darabokról), amit aztán homokszínnel szárazecseteltem.
A mellényt egyébként kimondottan a D-napra gyártották “assault vest” néven. A források szerint nem bizonyult népszerűnek, súlya és terjedelmes zsebei miatt, így a többség maradt a hagyományos szerelvénynél. Az archív fotók között alig lehet látni ilyet, de aki kifejezetten a partraszállást bemutató makettet készít, nyugodtan szerepeltetheti. (A Dragon 1:35-ös D-Day Rangers készletében például megtalálható.)
A Miller-figura testének arányai elsőre kissé furán hatnak, és ezt az optikai csalódást szerintem főleg a bő nadrág, a rövid fazonú dzseki, illetve a mellény rövidsége okozza. Ugyanis – ég tudja, miért – a színészek a kelleténél kisebb méretű darabokat viseltek a forgatáson, mármint olyan értelemben, hogy eredetileg ez a ruhadarab ágyékig leért, az alsó zsebek így a derékvonal alá estek, nyilván azért, hogy a málhaövet azok felett lehessen viselni (lásd a fenti, tükrös fotót), de a vasalt ringlik révén egyébként közvetlenül is lehetett a mellény derékrészére málhaelemeket, például kulacsot rögzíteni (más kérdés, hogy ezekből a ringlikből nem volt túl sok). Bár a való világban a katona dönthet arról, hogy melyik méretet preferálja, mindig az jut eszembe, hogy Tom Hanks túl terjedelmesnek találta a magasságához passzoló mellényt, kért inkább egy kisebbet, és a másik két kolléga, Barry Pepper és Adam Goldberg is így tett (lásd a fenti csoportképet). Nekem kicsit furcsa, de lehet, hogy tudtak valamit, amit én nem. Akinek van ötlete ezzel kapcsolatban, a kommenteknél nyugodtan ossza meg.
Ami a szerelvényelemeket illeti, Reibennél ez lefedi a filmben látottakat, viszont Miller esetében picit hiányos. Nem kapunk sem elsősegély-készletet, sem tájolótokot, sem pisztolytár-tokot, sem bőrtokos harci kést, pedig ezek a fotókon jól láthatók. Az elsőt egy Verlinden-féle málhakészletből vettem, és hátulra, középre ragasztottam fel. A tájolótok és a pisztolytár-tok, ahogy látom, simán “elbújhat” a dzseki szára alatt, szóval ezekkel nem foglalkoztam. A kés kapcsán hosszasan hezitáltam, de végül más projektjeim miatt lemondtam róla.
Reiben sisakja álcahálós. A viselésből eredő szakadásokat megpróbálták pár helyen jelölni rajta, sajnos nem annyira hitelesen. Milleré ehhez képest csupasz, és ezért szöget ütött a fejembe, hogy a külső felület durvaságát valahogy vissza kellene adni (lásd a képen). Nem akartam ehhez tömítőpasztát használni, az szerintem ilyen léptékben túl vastag lenne, inkább a MiG barnás bemosófolyadékához nyúltam. De hogy annak mi köze ehhez? Amikor ez a speciális festék kezd beszáradni, kellemetlenül becsomósodik – és erre a feladatra pont jó. Tehát egy ecsettel kikapartam ezt a becsomósodott anyagot, fémpalettára felkentem, higítóval óvatosan felhígítottam egy picit, aztán átkentem vele a sisakot, száradás után pedig lefestettem. Az eredmény szerintem jól szimulálja az eredeti rücskös fémfelületet.
A sisakok hátulján jól látható a 2. ranger-zászlóalj jellegzetes narancs-fekete négyszöge, amelyet Miller esetében egy függőleges fehér sáv (a tiszti sisakok jellemző jelzése) egészít ki. Körülnéztem az interneten, és az eBay-en keresztül rendeltem egy ömlesztett matricakészletet (AM-WORKS LW16003), amelyen számos alakulati és rendfokozati jelvény megtalálható. Árát tekintve teljesen korrekt, abba viszont belekötnék, hogy az egyes jelzések számáról mintha teljesen hasra ütve döntöttek volna. Van olyan, amiből hármat is kapunk, de például pont a sisak elején viselt századosi jelzésből mindössze egyetlen darab került rá, holott ez az egyik legkisebb, és mivel elég speciális formájú (a két csíkot két vékony vonal köti össze), legalább ötöt rátettem volna erre az ívre. (Ehhez képest a harcot sosem látott, bár ‘43-tól ‘46-ig hivatalosan aktív 13. légideszant-hadosztály jelvényéből hármat is kapunk – hát gratulálok). A tiszti ranger-négyszögnek sem teljesen jó a sárga-fehér színeloszlása, de ezt két külön matrica kombinálásával legalább lehet orvosolni.
A szikével gondosan körülvágott matricák felhelyezésénél matricafeszítő folyadékot használtam. Bár a lakkréteg elég vastagnak tűnt az íven, végül nagyon szépen felsimultak a felületre. Később egy mattlakk-réteggel kezeltem őket, majd a hálós sisakon olajzölddel szárazecseteltem itt a hálót, utána pedig barnás bemosót is felvittem, hogy vizuálisan “ez alá kerüljön” a matrica.
A két figurát mindenképpen közös alapra szerettem volna rögzíteni, hangsúlyozandó összetartozásukat. Elrendezésükön, vagyis azon, hogy egymáshoz képest hogy álljanak, gondolkodtam egy kicsit. Millert (parancsnokként) természetesen előbbre tettem, Reibent picit hátrébb, valamelyest elfordítva, hogy mindkettőjüket szemügyre lehessen venni elölről. Az alapzatra az AK száraz föld pasztáját kentem, majd száradás után kenderkócból készítettem rá füvet, amelyet csomónként ragasztottam fel, faragasztóval. Száradás után halvány zölddel átfújtam ezt a részt, míg a talajt híg sötétbarnával kentem át. Az elszórt töltényhüvelyeket most is rézszínre festett rotringhegyből készítettem. A figurák talpát természetesen felfúrtam, így a talpzathoz nemcsak a ragasztó, hanem két drótdarab is köti őket. A szokásos dögcédula is felkerült ezután. Ezen annyi módosítást végeztem, hogy nagyon híg sötét szürkével befolyattam a betűket, hogy könnyebben olvasható legyen.
A két figurát látva úgy érzem, a Nutsplanet igazán elkészíthetné a filmben látott osztag többi tagját is. Én tuti vevő lennék rájuk, pláne, ha testtartásukkal is passzolnának ehhez a kettőhöz.
Ha makettezőként téged is foglalkoztat a D-nap, csatlakozz a Facebookon. Keresd a D-Day In Scale csoportot a https://www.facebook.com/groups/ddayinscale címen.
Ha érdekelnek a D-nappal kapcsolatos egyéb posztjaim – könyvekről, filmekről, makettekről, videójátékokról és képregényekről –, akkor
IDE KATTINTS.