A titkos háborúk sohasem érnek véget – csak az ellenfelek változnak.

Mivel a lehengerlő Modern Warfare 2 folytatására még legalább egy évet kell várnunk, a World At Warral kissé felsült Treyarch csapata kapta a feladatot, készítsen egy másféle Call of Duty-epizódot. A Black Ops előzetese egyáltalán nem volt rossz, az pedig kifejezetten érdekesnek ígérkezett, hogy a történet a hidegháborús időszakban játszódik.

A hidegháború konfliktusairól már több könyvtárra való szakirodalom íródott, de játékszoftverek terén ez mintha kevésbé látszana (kivételt képez Vietnam) – pedig ez a pár évtized talán a szokásosnál is jobban bővelkedett titkos műveletekben, melyeket hivatalosan sohasem ismertek el. Ezekből aztán évtizedekkel később többen is bestseller-gyanús visszaemlékezéseket gyártottak, felfedve azon alkalmakat, amikor hajszálon múlt csak a harmadik világháború kitörése… Hősünk, Alex Mason amerikai operátor, aki elsősorban a CIA megbízásából dolgozik a hatvanas években, szerte a világon. Itt nem egy lelketlen spionról van szó, Mason igazi elitkatona. A Black Ops az ő története…

Mindjárt itt jó pont jár a fejlesztőknek, amiért végig van sztorija a játéknak. Azt nyilván megszoktuk, hogy a második világháborús programoknál az eleve kötött események miatt nem igazán van mód és hely egyedi történetek beépítésére (már ha a hitelesség szempont), ám itt, a titkos háborúk mindennapjait bemutató mesében a készítők végre szabadon engedhették a fantáziájukat. Így aztán akad néhány történelmileg is megalapozott helyszín és esemény – például a kubai Disznó-öbölben végrehajtott partraszállási kísérlet vagy a vietnami Khe Sahn ostroma – a sztori azonban sűrűn hoz kalandregényeket is megszégyenítő akciókat, mint például a bajkonuri orosz űrtámaszpontra való beszivárgást. Az pedig szintén remek ötlet volt, hogy például orosz szemszögből is bepillantást engednek a történtekbe, olyasvalaki által, aki maga is megszenvedte a kommunizmus éveit. Ebből máris kitalálható, hogy a COD-nál oly jellegzetes, más figurák emlékeit vagy szemszögét megmutató részek most sem hiányoznak. Az pedig szinte kötelező, hogy filmklasszikusokra való utalások is előkerülnek (most hirtelen a Rambo II és A szarvasvadász ugrik be).

A grafika szép, bár ezt a sokszor túlhúzott kontrasztot nem szeretem, ami komolyabb gond, hogy nem zavaró mértékig, de zavaró gyakorisággal szaggat a kép. A helyszínek rendkívül változatosak, és mivel inkább több, rövid bevetésben lesz részünk, nem fullad unalomba a program. Ami azonban a játék sava-borsát adja, az a sok apró részlet. Egyrészt kapunk ugyebár szkriptelt, de nagyon hatásos, sokszor váratlan jeleneteket, másrészt pedig egy-egy rövid, de kissé formabontó akciót. Ez utóbbiak közé tartozik például a motorozás, az irányított rakéták célra irányítása, vagy a víz alatti kommandózás, esetleg a rohamcsónak vezetése. Most persze mondhatnánk, hogy ezek nagy része jól ismert máshonnét is, sőt, a Medal of Honor új epizódja kapcsán éppen én szóltam meg a fejlesztőket az eredeti ötletek hiányára hivatkozva. Nem is tudom, miért, de a Black Ops-ban nem volt meg az a fajta „ezt már láttam és már unom”-érzésem, mint más programok esetén. Talán az arányok, talán a hangulat teszi, de itt mindez jobban működik, és olyasféle kellemes utánérzést okoz inkább, amit a klasszikus COD-játékok újrajátszásánál szokott előjönni nálam... Ez persze olyan kérdés, ami abszolút játékosfüggő, nyilván lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni. Az akció persze lineáris, és ez továbbra sem jó pont.

És ha már a negatívumoknál tartunk… A vietnami helikopteres résznél szerencsésebb lett volna, ha a játékos a fegyverzetkezelő ülésébe kerül (lásd az új Medal of Honort) és nem kell magát a madárkát is vezetnie, mivel az irányítás itt szinte csapnivaló, legalábbis annak ismeretében, hogy hány meg hány helyről zúdul ránk az áldás. További szívfájdalmam, hogy a hagyományos FPS-nézetben a célkereszt sajnos nem kapcsolható ki (pedig ez a részlet állítólag a valószerűséget növeli, és nem tudom, ki hogy van vele, de én ki szoktam kapcsolni), a szelektíven használható fegyverek tűznem-váltási lehetősége pedig újfent hiányzik. Az ellenfelek intelligenciájában nem látok fejlődést, vagyis eléggé elszántak, de néha azt sem veszik észre, ha beugrom melléjük a fedezékbe.

Fegyverekről szólván, a program lényegében az összes akkori jelentős fegyvertípust felvonultatja, a CAR-15-től az FN FAL puskán át az eldobható könnyű rakétavetőig, illetve az előzetesben is megvillantott nyílpuskáig, bár megjegyzem, többször is előkerülnek – a jövőt megelőlegezve – olyan eszközök vagy apróbb kiegészítők, melyeket akkor és ott még nem használtak. (A gránátvetővel ellátott M-14-es például tudtommal nem volt igazán gyakori Vietnamban, és amúgy se nagyon alkalmazták ilyen összetételben szinte sehol, az viszont egyenesen hajmeresztő, hogy francia FAMAS vagy izraeli Galil karabély legyen egy orosz katonai létesítmény őreinél….)

Gondolom, többen is kiszúrták, hogy a játék dobozán 18-as karika vigyorog. Kár tagadni, egy-két (de nem több) jelenetben tényleg akadnak brutális megoldások, és a sebzési modell is ad némi teret a leszakadó testrészeknek és a szétfröccsenő vérnek. Saját testünk állapotát kritikus esetben itt is vörös vakság és némi eperdzsem jelzi…

A hangok többsége abszolút a helyén van, bár sajnos egy-kettő egyszerűen lemaradt, mindenesetre a zene kiváló. A szinkronhangokat adó színészek között pedig ott találjuk Ed Harrist (Apollo 13, Ellenség a kapuknál), Gary Oldmant (A skarlát betű, Az ötödik elem) vagy Sam Worthingtont (Terminátor – Megváltás, Avatar, Titánok harca).

Az egyjátékos mód bő hétórás elfoglaltságot kíván. Figyelembe véve a változatos játékmenetet, abszolút korrektnek éreztem ezt az időtartamot, és összességében kifejezetten kellemes élményt nyújtott. Ezek után megnyílik a World At Warban megismert zombie-vadász mód, melyért ugyanúgy nem tudok lelkesedni, mint annak idején…

Értékelés: 9/10
Remekül sikerült epizód, kisebb hibákkal.

Pozitívumok:
*Jól kitalált történet
*Tipikus COD-hangulat
*Egy mostanáig elhanyagolt téma
*Sokféle akció
*Változatos helyszínek
*Szép grafika
*Számos fegyvertípus

Negatívumok:
*Néha szakadozó grafika
*Lineáris játékmód
*Apróbb részletek