Látott itt egyáltalán valaki titánt?
Pár hete érkezett a hazai mozikba a 3D-s mozitechnológia állítólagos új üdvöskéje. Az Avatar kapcsán már kitértem arra, hogy az új, vagy inkább újra divatba hozott 3D jót tehet az internet és a televízió csizmája alatt fetrengő mozikultúrának, mivel olyan élményt nyújt, amit otthon sokkal nehezebb (vagy drágább) megvalósítani. Ahogy az várható volt, egyesek ebből is csak pénzt akarnak kisajtolni és mohóságuk hosszú távon veszélybe sodorhatja az éppen most felfutó trendet…
Perzeusz, aki halászként éldegél egyszerűen, de boldogan, valójában Zeusz gyermeke. Mikor az emberek szakítani próbálnak az istenekkel, Hádész ráveszi Zeuszt, hogy adja kezébe a sorsukat, ő majd móresre tanítja őket. Perzeusz viszont, aki félisten, az emberek oldalára áll és szembeszáll a mennybéli urak döntésével, majd az ellene küldött lények hadával is, hogy megmentse Argosz népét… A film egyébként egy klasszikus – és azonos című – alkotás újrafeldolgozása, melyben annak idején Laurence Olivier és Ursula Andress domborított, természetesen jóval kezdetlegesebb technológiával életre keltett szörnyek között. Ez utóbbit sajnos nem láttam, így véleményt nem írhatok róla, bár műveltebb kortársaim szerint az akkori színvonalon nagyot ütött.
Azt hiszem, A titánok harca összességében inkább gyengíteni fogja a 3D-s filmek népszerűségét. Kezdjük rögtön a 3D-hatással, mely közel sem olyan lehengerlő. Mivel a beharangozó cikkekben sokszor hangoztatott elemről van szó, nagyot puffan az a néző, aki valami fenomenális látványra vágyik. A vizuális élmény 2D-ben amúgy még elmegy, de térhatású változatban ma már kevés. A látvány mellett azonban fontos lenne a forgatókönyvet is kellően kidolgozni, és ezen a ponton a készítők tehetsége (már ha van olyan) csődöt mondott. Nagy vonalakban semmi gond vele, de kicsit közelebbről nézve egyszerűen elnagyolt. A párbeszédek is ennek megfelelők, vagyis semmi emlékezetes beszólás, humor pedig alig. Persze az is kérdés, hogy ki mit várt a filmtől a legalább féléve ismételgetett előzetes után. Mert aki háromnál több amerikai látványfilmet látott az elmúlt két-három évben, az alapján előre leszűrhette, hogy mi lesz itt a lényeg: bazinagy szörnyeket cséplő izmos harcosok, a sztori pedig ennek a színvonalnak lesz alárendelve. Én nagyjából ilyesmire számítottam, ezért nem csalódtam nagyot – legalábbis a történetben.
A főszereplők között kétségtelenül Liam Neeson (Zeusz) és Ralph Fiennes (Hádész) a legmarkánsabbak, bár ők sem kerültek szembe semmiféle komoly színészi feladattal. A főszereplő, Sam Worthingtont most láttam harmadszorra egy éven belül, és szerintem pontosan ugyanazt a típust játszotta, mint a Terminátor – Megváltásban, illetve az Avatarban. Nem vágom, ő most ennyire olcsó, vagy odaát tényleg ennyire imádják a búráját?
Egy szóval, egy hagyományosabb, a kelleténél nagyobb csinnadrattával beharangozott alkotásról van szó, mely a nézők többségében hagy majd némi hiányérzetet.
Egyszer nézve még látványos, de nem túl emlékezetes.
Értékelés: 6/10
A titánok harca (Clash of The Titans)
Warner Bros. 2009
Kalandfilm (106 perc)
Rendező: Louis Leterrier
Szereplők: Sam Worthington, Ralph Fiennes, Liam Neeson, Mads Mikkelsen
Zene: Ramin Djawadi
