Bejutni könnyebb volt, mint ki

A legjobban várt Star Wars-regények között tartottam számon Joe Schreiber új kötetét, mely hosszú évek után újra egyik „közkedvencünket”, Darth Mault állította a főszerepbe. A Szukits pedig tavaly év végén, amolyan karácsonyi figyelmességként éppen ezt a könyvet adta ki.

Kissé furcsállom, hogy Mault eleinte olyan ritkán láthattuk viszont a filmeken kívül, hiszen az egyik legnépszerűbb Star Wars-karakterré lépett elő a Baljós árnyak premierje óta. Regényekben a vörös bőrű sith tanonc csak A vadászó árnyékban és talán a Darth Plagueisban kapott igazán fontos szerepet, bár újabban több képregényben is felbukkant, nem is beszélve A klónok háborúja animációs szériájáról. Joe Schreiber, aki két horrortörténettel (Halálosztag, Halálvilág) is letette már névjegyét a Csillagok háborúja univerzumában, jó érzékkel választotta őt főhősül ehhez a sötét hangulatú sztorihoz, a feladat egészéhez azonban véleményem szerint nem tudott felnőni.

Egy eldugott űrbörtönben tartják fogva a galaxis legveszélyesebb bűnözőit, akiket gladiátorszerű bajnokságon eresztenek össze, mely természetesen szép bevételt eredményez a kegyetlen szórakozást kedvelő nézők részéről. Ide érkezik fegyencként és álnéven Maul, aki Darth Sidious parancsára kell, hogy megtaláljon egy rejtőzködő csempészt. A tét egy pusztító erejű fegyver. A feladat azonban a szokásosnál is bonyolultabb, a sith tanonc ugyanis mestere utasítására nem használhatja az Erőtől kapott képességeit…

Schreiber tehát ismét egy börtönsztorival jelentkezik, ahogy a Halálosztag esetében is történt. Az alaptörténet azért erősen ismerős lesz azoknak, akik végigizgulták a Halálfutam című Statham-mozit, de annyi baj legyen, a regény ettől függetlenül bíztatóan indul. A bezártság és az alávetettség atmoszférája — benne egymással vetélkedő frakciókkal, zsarnokoskodó őrökkel és nagyravágyó igazgatónővel — kézzelfogható, jól eltalált elegy, megfejelve olyan veszélyekkel, mint az alakváltó börtön (máshol is láttunk hasonlót, de végül is működik) vagy a farkasféreg (ami sajnos túlzottan is emlékeztet A vadászó árnyékban feltűnő taozinra). Így hát még Maul, a közömbösségig profi vadász sem érezheti magát biztonságban. Mindebből kikövetkeztethető, hogy viszonylag brutális részletek is előfordulnak (vagyis a legfiatalabb olvasók számára a Vesztegzár nem is ajánlható). Sajnos a szerző nem jeleskedik az elkerülhetetlenül szükséges küzdelmek leírásánál, márpedig ezek fontos elemei a történetnek, ezért az igazán izgalmasnak ígérkező részek nem tudtak igazán lekötni. A karakterek terén túltengés van: úgy érzem, túl sok frakciót és célt próbált az író beleerőszakolni a sztoriba, így a végkifejlet óhatatlanul is összekavarodik, benne sith ügynökkel, rivális bandákkal, bukott jedivel, Jabbával, stb. Darth Sidious és Plagueis szerepeltetése sem ad igazi lökést a cselekménynek, és nagy általánosságban egyik szereplővel sem tudtam együtt érezni. Maul egyébként az Erőtől megfosztva, egy kényszerű nyomozásba taszítva, a fegyenc szerepét eljátszva kénytelen levetkezni védjegyszerű szófukarságát. Engem mondjuk nem zavart, de nem is kaptam tőle vagy róla semmi újat, és őszintén szólva nem is reális, hogy más oldaláról láthassuk őt a történet ezen szakaszában. Ahogy a Darth Plagueis kommentjeinél megállapítottuk, ő egy vérprofi, de eléggé statikus jellemmel bíró rabszolga-bérgyilkos és nem igazán lehet eljátszani az ő karakterével.

Összességében csalódást okozott nekem a könyv. A Maul-megszállottak számára talán érdekes kitekintés lehet egy önálló történet formájában, de jómagam nem tudnám fenntartás nélkül bármelyik Star Wars-rajongónak ajánlani. Ha már választani lehet, inkább maradjunk A vadászó árnyéknál. Az még ennyi év után is üt…


Star Wars: Maul — Vesztegzár
(Star Wars: Maul — Lockdown)
Írta: Joe Schreiber
Fordította:Habony Gábor
Szukits 2014
364 oldal