A hátország háborúja

Az utóbbi években egyre több iraki és afganisztáni vonatkozású film bukkan fel, elsősorban amerikai oldalról. Ezek egy része értelemszerűen a harctérre fókuszál (Gyilkos megszállás, Iraki misszió, stb.), de akad egy pár, amely az otthon maradottak sorsát hivatott bemutatni (például A bátrak hazája). Az utóbbi kategóriából nemrég három film is a kezembe került.

A SEREG NEM ENGED
A történet egy már hazafele készülődő amerikai alakulat utolsó iraki heteiben kezdődik. A katonák még belekeverednek egy drámai rajtaütésbe, ahonnan nem mindenki kerülhet ki épen. Odahaza aztán lengő zászlókkal és ünneplő tömegekkel várják őket. Brandon King törzsőrmester méltán vágyik már egy kis békére családja körében, akárcsak testvéri jó barátja, Steve. Pár nap múlva azonban lehangoló hírt kapnak: a hadsereg létszámhiányra hivatkozva újra behívja és visszaküldi őket Irakba. Brandon, aki már Afganisztánban is szolgált, nem akarja elhinni, hiszen ő már duplán letöltötte az idejét. Szembe kell néznie azzal a lehetőséggel, hogy dezertál és külföldre menekül…

Bár úgy érzem, a film drámaként lehetne még hatásosabb, mégis meg tud ragadni valamit a haza szolgálatából kiábrándult katonák lelkivilágából. Az alaphelyzet ugyanis tényleg nagyon paradox: a háborús hős, aki már lényegében letudta a szolgálatát, mondhat-e nemet mindezek után arra, amiben tényleg hisz? Brandon pedig nemcsak hazafi, hanem texasi is, vagyis duplán nehéz a dolga, amikor fontolóra veszi, hogy Kanadába vagy máshova szökik, örökre hátrahagyva családját.

A rendező és a forgatókönyvíró érdekes módon ment neki a kérdésnek, ugyanis végignézve a filmet, úgy tűnt, a választ még ők sem találták meg, vagy ha mégis, teljes egészében a publikumra bízzák. Ez a tény pedig érzésem szerint jót tett a produkciónak, és egyszerre nyitotta meg az utat az összes néző felé, függetlenül azok véleményétől. Az is elismerésre méltó, hogy pár hadirokkant veterán sorsát is felvillantják, csakúgy, mint a háborúval járó poszttraumatikus stressz sokféleségét. A film végére még egy mellbevágó statisztikát is beszúrtak, mely szerint 2001 és 2007 között 650 ezer amerikait vetettek be Afganisztánban és Irakban, és közülük 81 ezret kellett újra harcba küldeni. Ez a szám mutatja legjobban, hogy a történet szereplői közel sincsenek egyedül a fenti problémával.

A rendezőnő, Kimberly Peirce az Irakban szolgáló katonák saját gyártású videói folytán figyelt fel a témára. Nagyon tetszett neki az a közvetlenség, ami ezekből az amatőrfilmekből áradt. A történet elején látható, és később is felvillantott snittek ezekből táplálkoztak. De persze ennél tovább ment. Amikor az egyik illinois-i városka parádét szervezett a helyi alakulat hazatérő katonáinak, néhány kamerával ő is megjelent, hogy megörökítse a katonacsaládok számára igen fontos pillanatokat. Később még számos veteránnal készítettek interjút, köztük olyanokkal, akiket az említett módon visszaszipkáztak. Ezek nyomán alakult ki a végleges forgatókönyv.

Ryan Philippe nem most húzott először egyenruhát, hiszen tengerész felcserként már láthattuk A dicsőség zászlajában. Channing Tatumnak is van némi tapasztalata a katonaszerepek terén (lásd G.I. Joe vagy A sas), úgy is mondhatnám, hogy arc- és fejformája szinte predesztinálja őt a keménykötésű harcosok életre keltésére. Joseph Gordon-Levittet pedig a legtöbben az Eredetben, esetleg a G.I. Joe-ban láthatták.

A magyar kiadású DVD magyar, angol, cseh és lengyel hangsávot, továbbá magyar, angol, lengyel és sok más feliratot tartalmaz. Extraként kapunk egy audiókommentárt a rendezővel és a társproducerrel, egy werkfilmet, kihagyott jeleneteket és a főszereplők katonai kiképzését bemutató kisfilmet. 

Drámának lehetne erősebb is...
Értékelés: 7/10

A sereg nem enged (Stop Loss)
Paramount 2007
Háborús dráma (107 perc)
Rendező: Kimberly Peirce
Szereplők: Ryan Philippe, Abbie Cornish, Channing Tatum
Zene: John Powell

TESTVÉREK
A Testvérek már sokkal intimebb és emberközelibb film, mely jobban ráfókuszál a katonacsaládok mindennapjaira, bemutatva egy teljes família tagjainak érzéseit, a modern Amerika társadalmi visszásságait (elvált szülők, munkanélküliség, és így tovább) sem elkendőzve.

Sam, a példás családapa és tengerészgyalogos tiszt éppen Afganisztánba készül – fivére, Tommy, a család fekete báránya viszont éppen ekkor szabadul a sittről. Személyiségüket tekintve tökéletes ellentétek, de szorosan kötődnek egymáshoz. Sam helikopterét egy nap viszont lelövik, és a család hamarosan értesítést is kap a halálhíréről. Az összetört feleséget, Grace-t és a gyerekeket Tommy vigasztalja, aki zilált múltja ellenére is szépen lassan átveszi a családfő helyét… Sam azonban nem halt meg, fogságba esett, és egyszer csak hazatér. Egy teljesen megváltozott helyzetben találják magukat valamennyien.

Most először láttam Tobey Maguire-t (Vágta, Pókember) egy igazán drámai szerepben, és bár a film első felében nem volt nehéz dolga a „jó fiú” életre keltésével, a hazatérő katonaként már tudott valami újat is mutatni. A Tommyt alakító Jake Gyllenhaal (Bőrnyakúak), a feleségként megjelenő Natalie Portman (Fekete hattyú, Hideghegy), illetve az apát játszó Sam Shepard (A sólyom végveszélyben) is kiválóak ebben a filmben, sőt, hosszú ideje most először rácsodálkoztam két gyermekszínészre is. Ráadásul mindegyik főszerepre jellemző valamilyen szintű fejlődés és változás, amit jól meg is tudtak mutatni, leginkább Tommy esetében, aki hanyag börtöntöltelékből lesz gondoskodó pótapa. Mindez azért is örvendetes, mert a forgatókönyv terén vannak hiányosságok, melyek viszont nem mindenki számára lesznek bántó mértékűek, sőt, gyanítom, hogy a forgatókönyvíró úgy vélte, a nézők majd úgyis továbbgondolják a karakterek sorsát, ezért egyes szálakat nem is vitt túlzásba. Egy-két drámai jelenet azonban így is telibe talál, gondolok itt például arra a snittre, ahol Sam hirtelen meglátja immár halott bajtársa négykézláb elébe mászó kisfiát.

A film magyar DVD-változatán angol és magyar hang, illetve magyar felirat található, extrák nélkül. 

A háborút mindenki megszenvedi.
Értékelés: 8/10

Testvérek (Brothers)
Lionsgate 2009
Dráma (104 perc)
Rendező: Jim Sheridan
Szereplők: Tobey Maguire, Jake Gyllenhaal, Natalie Portman, Sam Shepard
Zene: Thomas Newman

A LÉLEK ÚTJA
A lélek útja az HBO produkciójában készült, és tudtommal csak televízióban sugározták. Egy olyan témát jár körbe, amely leginkább talán A harcmező hírnökei című filmet idézi, vagyis az elesettek hazaérkezését intéző katonák tevékenységét mutatja be.

A Kevin Bacon (Apollo 13, Árnyék nélkül, JFK) által életre keltett Michael Strobl alezredes adminisztratív munkát végez odahaza, Quanticóban. Még az 1991-es Sivatagi Viharban vetették be, azóta nem járt háborúban. A veszteséglistákat azonban minden este átolvassa, és így szúrja ki a szülővárosából származó Chance Phelps őrvezetőt, akit Irakban esett el. Önként jelentkezik, hogy hazakíséri a koporsót. Az ezzel járó protokoll rendkívül szigorú, hiszen a kísérőnek kell gondoskodnia arról, hogy az elhunytat mindenhol ugyanolyan gondossággal és tisztelettel kezeljék, illetve, hogy a halott személyes tárgyai eljussanak a gyászoló családhoz. Strobl útközben számos emberrel találkozik, és ezalatt saját magával is számot kell vetnie…

Úgy vélem, a film, amellett, hogy méltó módon állít emléket valamennyi elesettnek, kissé elfogult, jobban mondva, inkább nevezném amolyan drámába oltott oktatófilmnek, mely azt mutatja meg az amerikai nemzetnek, hogyan kellene viszonyulnia minden egyes halott harcoshoz. A háborút ellenzők között ugyanis vannak – és már a vietnami konfliktus idején is voltak – olyanok, akik egy-egy honfitársuk halálát és temetését hangosan ünnepelték, mondván, ez majd lelohasztja a háborúpártiak kedvét. Személy szerint azokkal értek egyet, akik tisztelettel közelítenek a háború áldozataihoz, függetlenül attól, hogy hol és miképpen veszítették életüket. Ilyen szempontból tehát nagyon tetszett a film, ugyanakkor túlzottan idealistának találtam a forgatókönyvet. Talán ha csak egyetlen tiltakozó is megjelent volna, aki igazi problémát okozott volna a filmbéli Stroblnak, életszagúbbnak érezhettem volna az egészet. A másik dolog, amit pedig sokan egyenesen szemforgatásnak neveznének, hogy mennyire másképp kezelnék Chance őrvezetőt, ha nem holtan, hanem rokkantan térne haza. Úgy látom, a súlyosan sebesült veteránok érkezését az elesettekénél is nehezebben fogadják az otthoniak – megint csak A bátrak hazáját, vagy a Született július negyediként kellene említenem. A hazatérőknek kijáró tisztelet persze erősen függ attól, hogy mire emlékeztetik az otthoniakat: a hősiességre vagy a veszteségekre. De azt is mondhatnánk, hogy EZ a film nem ERRŐL szól.


A film idehaza nem került még kiadásra, tudtommal csak az HBO sugározta.


Memento mori.
Értékelés: 8/10

A lélek útja (Taking Chance)
HBO 2009
Dráma (80 perc)
Rendező: Ross Katz
Szereplők: Kevin Bacon, Tom Aldredge, Nicholas Art
Zene: Marcelo Zarvos