Az Új remény mellékszálai
A legelső Star Wars-film, az Új remény három évvel ezelőtt ünnepelte negyvenedik születésnapját. A LucasFilmnél pedig úgy gondolták, érdemes lenne még egy kötetet szentelni ennek, ezúttal némileg más megközelítésben. Ennek értelmében negyven mellékszereplő szemszögéből negyven novellán keresztül kívánták elmesélni ugyanazt a történetet. A kötetben tehát megismerhetjük többek között Beru néni, Bail Organa, Greedo, Mon Mothma, Tarkin kormányzó, esetleg Tagge tábornok szemszögét, de olyan háttérszereplők is előkerülnek, akiket a filmben nem is láthattunk, esetleg csak pár percre vagy másodpercre bukkannak fel, például Figrin D’an és zenekara, esetleg Biggs Darklighter.
A veterán olvasók persze jól tudják, hogy az ilyesmi egyáltalán nem újdonság. Annak idején, a kilencvenes években öt hasonló antológia is megjelent (ebből három magyarul is), köztük a Történetek a fejvadászokról, illetve a Történetek Jabba palotájából. Számomra nagyon kellemes olvasmányoknak bizonyultak, különösen akkor, amikor az egyes karakterek sztorijait összekötötte egy közös helyszín vagy esemény, nem pedig csak a tágabb korszak. Sajnos a Bizonyos szemszögből nem tudott felnőni ezekhez a nagy elődökhöz. Azt hiszem, akik valami igazán ütős és újszerű élményt várnak tőle, csalódni fognak. A történetek jelentős része nem nyújt jelentősen többet annál, mint amit egy lelkes rajongó amúgy is „odagondolhatott volna” egy-egy karakter mögé, és amit egy délután alatt papírra is vethetett volna. Azért fogalmazok így, mert a legtöbb olyannyira semmilyen, hogy, bár nemrég fejeztem csak be a kötetet, nem is igen emlékszem a cselekményükre vagy a konfliktusukra. Egy-két kivétel akad csak, amelyek nyomot is hagytak bennem. Ilyen például az Alderaan utolsó óráit bemutató novella, vagy Lando Calrissiané, aki egy kártyázós este keretei között szerez tudomást a Halálcsillag megsemmisítéséről, illetve arról, hogy egykori szeretett hajója is részt vett a támadásban...
Ami érdekes – bár nem túl hatásos –, hogy egyes karaktereknél a szerzők elszakadtak a hagyományos formájú narratívától. Ennek köszönhető, hogy egy egérdroid mindennapjait részben rendszerüzenetek formájában ismerhetjük meg, vagy hogy Palpatine egy drámai nagymonológban nyilvánul meg. Sajnos azonban ezek között is vannak gyengébb megoldások. Az Egy kissé messze esik című történet például nem több egy egykockás képregénynél, amelyben a birodalmiak a Dantuinon szembesülnek egy kartondobozokból összerakott ál-bázissal. Ennek szerintem nincs helye egy ilyen kötetben... Nem is értem, hogy a szerkesztő – már ha volt – miért nem követelt meg többet a szerzőktől, akik között egyébként találunk erről a vonalról ismerős neveket (ilyen például Paul S. Kempet, Chuck Wendiget vagy Pablo Hidalgót), bár nem sokat. Összességében tényleg olyan érzésem van, hogy felsőbb utasításra gyorsan összedobtak valamit az évforduló kedvéért, de a szükséges kreatív kontroll felelősségét nem vállalta senki. Emiatt meglehetősen feleslegesnek tartom az egész művet, amelyet tisztességből végigolvastam ugyan, de nem ajánlanék senkinek. Inkább vegyük elő a Mos Eisley-i meséket, amely, bár korlátozottabban válogat az Új remény karaktereiből, mégis jóval meggyőzőbb olvasásélményt nyújt.
A magyar kiadás viszonylag gyorsan megérkezett, 2018-ban adták ki. Három fordítónk dolgozott rajta, és összességében jó munkát végeztek. Nagyra értékelem, hogy a magyar szinkront vették alapul a filmből ismert mondatok magyarításánál (még akkor is, ha azok között is szerepelnek hibásak), viszont továbbra is kísért itt-ott néhány tükörfordított anglicizmus, és hát a Blue Harvestet (A jedi visszatér ál-munkacímét) is érdemesebb lett volna Bús aratásnak fordítani Kék aratás helyett...
Star Wars: Bizonyos szemszögből
(Star Wars: From A Certain Point of View)
Írta: Ben Acker, Renée Ahdieh és sokan mások
Fordította: Kaltenecker Kristóf, Oszlánszky Zsolt, Szente Mihály
Szukits 2018
