A Dark Horse kiadó több száz Star Wars-képregényének nagy része ilyen-olyan szériák keretében került kiadásra: ezek egyike volt az Empire-sorozat, mely — nem nehéz kitalálni — a Galaktikus Birodalom éveinek eseményeivel és karaktereivel foglalkozott. Utóbbiak közé tartozik Biggs Darklighter is…
Még azok is, akik nem annyira ismerősek a Csillagok háborúja világában, emlékezhetnek arra a bajuszos pilótára, akivel Luke összetalálkozik a yavini bázis hangárjában, pár perccel azelőtt, hogy útnak indulnának a Halálcsillag ellen, az Új remény végén. Nos, ő volna Biggs, akiről röviden annyit, hogy az első filmben Garrick Hagon keltette életre, és a színészt az első vetítésen csúnya meglepetés érte, hiszen az eredeti, 1977-es moziváltozatból az összes jelenetét kivágták. Pedig kettő is volt neki: az elsőben, mely a film legelején található, régi cimborájával, Luke-kal diskurál el a lázadás alakulásáról, illetve a továbbtanulás sivár lehetőségeiről (lásd alább); a második — a fent említett yavini találkozás — az 1997-es Special Editionbe már szerencsére bekerült, viszont a beavatatlanok számára kissé homályos volt, hiszen csak annyit sejthettek, hogy a leendő jedi-lovag barátjáról van szó, de hogy jön ez ide? Nos, nekik és minden más rajongó számára a most tárgyalt képregény jelenti a választ.
A történet a Tatuinon veszi kezdetét. Végre saját szemünkkel láthatjuk, hogy mivel is ütötte agyon az időt a bolygó ifjúsága, amikor épp nem a termést kellett felügyelniük. Biggs — Luke-tól eltérően — hamarosan útnak indul, hogy a Birodalmi Akadémia növendékei közé lépve igazi pilóta válhasson belőle. A tapasztalatszerzés és a tanulás mellett azonban saját szemével láthatja a rezsim kíméletlen módszereinek eredményeit is, és végül úgy dönt, a lázadás oldalára áll. Ez persze nem megy egyik napról a másikra…
A forgatókönyv remekül sikerült, ezért Paul Chadwicket illeti az elismerés. Egy-két ellentmondás adódik csak, hiszen a Luke-kal való két találkozás közötti időben olyan sok minden történik Biggs-zel, amire — ismerve az Új remény cselekményét — nem lett volna elegendő idő. De ez elhanyagolható hiba a történet érdemeinek fényében: összességében jól kidolgozott és hangulatos háttérsztorival van dolgunk, mely végre arcot ad Biggs Darklighternek és pár birodalmi, illetve lázadó bajtársának is (például Hobbie Kilivannek).
A vizuális hatás önmagáért beszél: túlzás nélkül az egyik legszebben megrajzolt Star Wars-képregényről van szó, mely tény Doug Wheatleyt (és néhány oldal erejéig Tomás Giorellót) dicséri, aki nemcsak a nézőpontok megválasztásában jeleskedik, hanem például a fény-árnyék hatással is mesterien bánik. Kilian Plunkett pedig kiváló munkát végzett a borítókkal, ahogy Chris Chuckry a színekkel.
Egy szó mint száz, egyik kedvenc képregényem a témában. A széria egyébként eredetileg négy füzetben jelent meg (Empire 8, 9, 12, 15) jó tíz évvel ezelőtt, de később gyűjteményes kötetben is elérhetővé vált. Magyarul sajnos nem kapható.
Star Wars — Empire: Darklighter
Írta: Paul Chadwick
Rajzolta: Doug Wheatley, Chris Chuckry
Dark Horse Comics 2003
