Bár székesfővárosunk kiállítás-kínálatára általában nem lehet panasz, a filmes vonatkozású tárlatok elenyésző kisebbséget képeznek ezek között. Ha pedig még tovább szűkítenénk a témát a sci-fire, akkor azt állapíthatnánk meg, hogy ott még ritkásabb a felhozatal. Bár időről időre látunk példát rajongói kezdeményezésekre (van, amiről én is beszámoltam), nagyobb rendezvényre inkább csak azok emlékezhetnek, akik 1996 tavaszán ellátogattak a Petőfi Csarnokba, egy igencsak felemás, de leginkább csalódáskeltő, viszont drága sci-fi vándorkiállításra.
Visszatérve a jelenbe, a Bálnában immár két és fél hónapja megtekinthető az a Star Wars-kiállítás, mely korántsem a jelenlegi jogtulajdonos jóindulatából járja Európát. A kezdeményező egy spanyol rajongó, bizonyos Daniel Prada volt, s a tárlat elsősorban az ő gyűjteményéből válogat, bár hozzá kell tenni, hogy a több száz kiállítási tárgy között magyar gyűjtőktől kölcsönzött darabok is megtalálhatók.
A látnivalók többségét alapvetően a nagyjátékfilmek kronológiai sorrendje szerint rendezték, így egy rövid bevezető rész után, amelyhez a hetvenes és nyolcvanas évek játékterméséből szemezgettek, az egyes epizódokhoz kapcsolódó tárgyak következnek. Fontos megjegyezni, hogy nem filmgyári kellékek és jelmezek fognak itt szembejönni: túlnyomórészt prémium kategóriás szobrokat és életnagyságú figurákat láthatunk, és ezt a tendenciát csak néhol törik meg hagyományosabb játékfigurák, -járművek, illetve az utolsó szekcióban a kézifegyverek másai, illetve sisakok, fejfedők, maszkok.
Kezdjük a szobrokkal, melyek elsősorban a Sideshow Collectibles, a Gentle Giant vagy a Kotobukiya termékeit vonultatják fel. Ezek a cégnevek nemcsak a Star Wars gyűjtői körének legpénzesebb és legelvetemültebb képviselői számára ismerősek, bár sajnos csak ők engedhetik meg maguknak, hogy e produktumuk közül válogassanak, ugyanis az eleve limitált darabszámban (általában pár százas vagy pár ezres szériában) kiadott műremekek csillagászati áron kerülnek piacra, értékük pedig az évek elteltével csak növekszik. Kidolgozottságuk önmagáért beszél, ami nem is csoda, hiszen egy-egy ilyen figura megalkotását elismert szobrászokra bízzák. A festés minősége is pazar, bár sok ilyen szobornál természetes ruhaanyagokat is alkalmaznak. Köztük egyébként nemcsak a jól ismert karakterek tűnnek fel, hanem az Expanded Universe képviselői is, például Darth Malgus, Aurra Sing, vagy Savage Opress, de koncepciós figurák is felbukkannak, például a fehér vértes Boba Fett, esetleg a korai látványterveken szereplő, pajzzsal és fénykarddal ellátott rohamosztagos.
Az életnagyságú figurák terén is akad néznivaló bőven. Köztük akad promóciós céllal készült Darth Maul-szobor (ez például egy magyar gyűjtő jóvoltából látható itt), otthon összebarkácsolt Artu Detu, de összességében mégiscsak a rajongói készítésű jelmezek dominálnak. Ez utóbbiak színvonala egy-két kivételtől (például a sarokba állított Csubakkától, vagy a nagyon is műanyag hatású Jabbától) eltekintve tényleg nagyon szép. Legtöbbjük egyszerű talapzatra van kitéve, de néhol apró diorámát is láthatunk, például a trónján ülő Uralkodó esetében. A témaválasztás itt is viszonylag széles, vagyis kevésbé ismert koncepciós figurákat is szemügyre vehetünk, nem is beszélve a Zsivány Egyesben látott újfajta rohamosztagosokról. Ebben a csoportban még Anakin és versenyfogatja emelendő ki, mely a ritkás járműkategóriát is erősíti.
A kiállítás negatívumai közül kettőt emelnék ki. Az első elhanyagolható a teljes élmény tekintetében, de mivel ilyen szőrszálhasogató vagyok, mégis szóvá kell tennem. A tárgyakat kísérő magyar és angol nyelvű feliratok koncepciója egész jó, de számos tévedés előfordul rajtuk. A második leginkább azokat zavarja majd, akik szeretnék valahogy megörökíteni a kiállított tárgyak egy részét (és itt kell megjegyeznem, hogy fotózni csak telefonnal és vaku nélkül szabad): a sötét térben felülről jövő fények kellően drámai megvilágítást eredményeznek ugyan, de számos részletet nem engednek láttatni, márpedig teljesen fekete figurák esetében ez a szokásosnál is nagyobb probléma. (Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy az adott vitrinhez egy külön bekapcsolható lámpát is mellékelni kellene, amellyel szemből vagy oldalról is meg lehetne világítani a kiállított tárgyat. Arról, hogy ez mennyivel drágítaná meg a költségvetést, és így a belépőt, ne is beszéljünk.)
Az utolsó előtti szakaszon egy komplett parancsnoki híd található, az ablakokon túl pedig a csillagkárpit előtt függő űrhajók makettjei lebegnek az ideillő hanghatások kíséretében. Ez a térség természetesen fotózáshoz is ideális, különösen, ha a tárlaton időről időre felbukkanó jelmezeseink is a közelben vannak. Mikor ott jártam, Darth Vader nagyúr és Kylo Ren állt rendelkezésünkre, ők természetesen bárkivel szívesen fényképezkednek. Hasonlóra van lehetőség Jabba szobra előtt is, ahol egy pamlagra letelepedve a fogoly Leia hercegnő helyzetébe is beleképzelhetjük magunkat. Ezeken túl zöldhátteres fotózásra is van lehetőség, bár ez utóbbi már pénzbe kerül, csakúgy, mint a VR-részleg. Tárlatvezetés is kérhető, szakértőnk pedig nemcsak a Csillagok háborúja történetében, hanem a jelmezkészítés és a játékpiac titkaiban is jártas, úgyhogy nyugodtan lehet kérdezni tőle.
A belépő ára korántsem alacsony, de lássuk be, exkluzív élményről, illetve látnivalóról van szó, így a téma szerelmeseinek azt javaslom, ne sajnálják a pénzt erre. A kiállítás jellegéből adódóan viszont érdemes átgondolni, hogy például gyerekekkel vagy nélkülük jöjjenek-e. A legfiatalabb számára a statikus tárlat ugyanis nem feltétlenül lesz annyira érdekes. Inkább a tízévesnél idősebbek számára ajánlanám, akik már tudják értékelni a látványt is, és nem kenődnek el, ha nem vehetik rögtön kézbe a vitrinekbe helyezett szépségeket.
A kiállítás eredetileg december végéig lett volna látogatható, de az érdeklődésre való tekintettel 2020. január 19-ig meghosszabbították. A jegyárakról és az egyéb információkról a hivatalos honlapon lehet tájékozódni.
