Miből lesz a jedi-lovag

Régi adósságomat törlesztve mutatom most be a magyarul két évvel ezelőtt kiadott Én, a jedit, mely megjelenése idején a leghosszabb önálló Star Wars-regény volt a maga 550 oldalával. Ám, ahogy az ki fog derülni, késlekedésemet elsősorban nem ez a tény befolyásolta…

Corran Horn, az Új Köztársaság Zsivány-osztagának legendás pilótája lassanként a családalapítás felé kacsintgatna, mikor feleségének, Miraxnak nyoma vész. S bár Horn a Koréliai Biztonsági Szolgálat egykori tagja, és nem kezdő a nyomozó szakmában sem, nem képes a nyomára bukkanni, azt leszámítva, hogy az Invid kalózok bűnrészessége kétségtelennek tűnik. Egy hajdani jedi-lovag leszármazottaként tehát úgy dönt, hogy belép Luke Skywalker jedi-akadémiájára és az Erő mesterévé válik. Így talán feleségét is képes lesz megtalálni…

Ez a regény egyes szám első személyű történetmesélése révén emelkedik ki a többi közül (ez utóbbira eddig csak antológiákban, például a Történetek Jabba palotájából című gyűjteményes kötetben láttunk példát). A személyes nézőpont egy ilyen hosszú regénynél nem feltétlenül szerencsés (bár Chris Ryan vagy Richard Marcinko például egész jól meg tudja oldani), főleg azért, mert nincs lehetőség a karakterek és helyszínek közötti gyakori váltással sokszínűbbé tenni a cselekményt. Stackpole meglátásom szerint bele is esett ebbe a csapdába, főleg, mert 200 oldal csak arról, hogy Horn mit művel a Yavinon Luke vezetésével – hiába a sok egyéb szereplő, Exar Kun megjelenése, Kyp szökése vagy Mara Jade felbukkanása – enyhén szólva sok, ráadásul érzésem szerint ez a rész szükségtelenül van elnyújtva, annak fényében, hogy maga a főszereplő is rádöbben később, ennek így semmi értelme és inkább továbbáll, hogy végre valami kézzelfoghatót is tegyen elrabolt feleségéért... Aki olvasta már a Jedi Akadémia-trilógiát, annak ez a rész amúgy is kiszámítható (vagy egyenesen unalmas). Sajnos az ezt követő háromszáz oldal sem tartogatott számomra komolyabb izgalmat. Amúgy a sztori aprólékosan kidolgozott, csak épp; a főszereplő nem tett rám komolyabb (vagy akármilyen) benyomást, de hozzátehetném, sok olvasó számára kifejezetten ellenszenves, egoista, nagyképű fickónak tűnt, akinek ráadásul disznó szerencséje van mindig, mindenben; a cselekmény nem kötött le és nem keltette bennem a legcsekélyebb izgalmat sem; mást ne mondjak, nem is tartottam mindig logikusnak az eseményeket… Tulajdonképpen az egyik legvontatottabb Star Wars-regény, amit valaha olvastam. Ezzel szemben a szerző láthatóan és tudatosan igyekezett ügyelni a technikai és kulturális részletek hitelességére, és legalább a legvégére becsempészett valami újdonságot is. 

Ezek után kissé zavartan olvasgattam a Szukits vonatkozó oldalán sorjázó véleményeket, mert az enyémhez hasonlók mellett többen is kiálltak amellett, hogy ez bizony remekbe szabott regény, méghozzá az egyik legjobb… Tudom, ízlések és pofonok, de számomra hatalmas csalódás ez a kötet, és csak az vigasztal, hogy végre túlvagyok rajta.

Star Wars: Én, a jedi (Star Wars: I, Jedi
Írta: Michael A. Stackpole
Fordította: Szente Mihály
Szukits 2011
556 oldal