Visszavágó indul...
Amikor nemrég a Chris Ryan-regényekről írtam, említettem, hogy ezekből milyen remek filmeket lehetne készíteni, ha egy-két forgatókönyvíró végre rámozdulna a témára. Csak a közelmúltban tudtam meg, hogy ez nem is olyan régen megtörtént, méghozzá nem hollywoodi, hanem brit részről. A minap pedig végre én is végignézhettem az eredetileg hat-, a DVD-kiadáson pedig háromrészesre vágott minisorozatot.
Az eredeti regényhez képest – melyet különösen nagyra tartok Ryan könyvei között – természetesen több változtatást is eszközöltek. Először is csak az alapsztorit vették át, és azt is csak az első részhez, a másik kettő már más történeteket mesél el ugyanazokkal a szereplőkkel. John Porter, az SAS katonája eszerint a 2003-as iraki invázió idején részt vett egy éjszakai mentőakcióban, valahol Bászrában, s állítólag az ő hibájából három bajtársa is a veszteséglistára került. Kirakták az Ezredből, önbecsülése odalett, családjával pedig megromlott a viszonya. Hét évvel később azonban túszul ejtenek egy angol újságírónőt, s foglyul ejtő között ott van egy iraki, aki ott volt annak idején Bászrában. Ennek köszönhetően Porter végül visszakerül aktív állományba, s hamarosan újra Irakban találja magát... Felettese az a hírszerző tiszt, aki szintén résztvevője volt annak a bizonyos mentőakciónak, és többet tud annál, mint amennyit elárulna.
Mivel nem egy ismerősöm elismerően nyilatkozott a sorozatról, én pedig ugyebár eleve odavagyok Ryan műveiért, komoly várakozással vágtam bele a szériába. A csalódás mindjárt az első résznél utolért. Mivel ugyanis olvastam az eredeti regényt, rögtön szemet szúrtak azok a változtatások, amelyek nélkül a történet máris veszít a hitelességéből. Itt ugyanis nyilván bele kellett erőszakolni a cselekményt egy kétszer 45 perces epizódba, és ehhez ki kellett vágni sok mindent. Ezek hiányában azonban a sztori szinte ki lett herélve. Az a helyzet ugyanis, hogy Ryan kalandregényei nemcsak szakmai vonalon hitelesek, hanem a főszereplő személyiségét és érzéseit is jól kibontják, aláhúzva a profi katonák mindennapjainak problémáit, nemcsak szakmai, hanem például családi vonalon is. Itt viszont éppen ez a plusz maradt ki. Hiába mutatják ugyanis be például, hogy szegény Porter elveszíti a kapcsolatot a családjával, ez a szituáció a filmen közhelyes módon kerül bemutatásra, míg a könyvet olvasva sokkal jobban át tudtam érezni a helyzetét. Továbbhaladva aztán klisészerűen peregnek a már máshol is látott elemek: a lejáratott katonát visszahívják, „letagadható” küldetésekben – ahol ha meg is hal, ugyan ki izgat – vetik be, és így tovább. A harmadik történetet leszámítva még izgalmat se nagyon leltem a sorozatban, és meg kell mondjam, az akció mennyisége se győzött meg, hogy a széria audiovizuális oldaláról ne is beszéljek. Ez utóbbi ugyanis csak egy-két helyen pörög igazán jól (elsősorban a harmadik, afganisztáni epizód egyes részeiben), a többinél megmarad azon a szinten, amire azt mondanám, hogy a kilencvenes évek végét idézi, és újat nem mutat. Ma már a kis költségvetésű háborús művek is jobbat tudnak ennél… A kellékek terén pedig a készítők lehettek volna picit gondosabbak is.
A színészek engem nem tudtak igazán meggyőzni. Egy-két SAS-arc megszemélyesítőjének játéka kifejezetten erőltetettnek hatott. Ismerős művészek nemigen akadtak, kivétel a Brosnan-féle Bond-filmekből ismerős Colin Salmon, a Halj meg máskorban látott Toby Stevens, illetve Ewen Bremner (Pearl Harbor, A sólyom végveszélyben, AVP). Mint a werkfilmből kiderült, tanácsadóként néhány egykori Ezred-tag is jelen volt a forgatáson, és ez meg is látszik például a színészek fegyverkezelési színvonalán. Azonban az itt elhangzó – igen lelkes, de egyszersmind közhelyes – vélemények („De izgalmas, de komoly, stb. ez az egész produkció…”) csak azt tanúsítják, hogy a szereplők nagyon jól érezték magukat a forgatáson és a rendezőnek nagyon komoly tervei voltak, de valahol az egész dolog kisiklott…
Összességében tehát csalódást okozott nekem a sorozat. Korántsem sikerült kiaknázni a Ryan eredeti regényében rejlő lehetőségeket – lehet persze, hogy nekem voltak túl magas elvárásaim, de eddig lényegében mindegyik könyve annyira filmszerű volt számomra, hogy rossz néven veszem, ha ennyire felületesen mutatják ezt be a vásznon. Ha pedig más, hasonló témájú sorozatokkal kellene összehasonlítanom (például a hamarosan bemutatandó Ultimate Force-szal), akkor is csak annyit tudnék megállapítani, hogy élvezeti értéke lényegesen alacsonyabb. Mivel azonban sok pozitív visszajelzést is olvastam már róla, azt javasolnám, az érdeklődők tegyenek vele egy próbát, hátha nekik bejön. Egyszersmind ajánlom a regényváltozatot, mely továbbra is csak angolul érhető el (de ha ennek nyomán egy magyar kiadó rámozdulna, akkor szívesen vállalom a fordítását). A sorozat legvége egyébként folytatást sejtet, és gondolom, a készítők itt nem is fognak megállni…
A sorozat nálunk nem kapható, az angol DVD-változat duplalemezes, s a három epizódon kívül tartalmaz még három kisfilmet (egyet a forgatásról, egyet a felhasznált fegyverekről, egyet pedig a helyszínekről). Angol hangsávot és angol feliratot kapunk hozzá.
Van jobb is a témában.
Értékelés: 6/10
Válaszcsapás (Strike Back)
Left Bank Pictures 2010
Háborús, akció, dráma (260 perc)
Rendező: Daniel, Percival, Edward Hall
Szereplők: Richard Armitage, Andrew Lincoln, Jodhi May
Zene: Ilan Eshkeri és Scott Shields
A bejegyzés trackback címe:
https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr982186423
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Strike Back 6. évad kritika 2018.04.04. 16:49:59
A jelenlegi filmiparban elég gyakori jelenség lett az, hogy már elkaszált vagy félbehagyottsorozatok újra bedobják a mély vízbe. A héten kettőt is ki fogok vesézni: a Macgyver-t és a Strike Back-t. Utóbbival kezdeném. Anno a sorozatból lefutott 5 évad,...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
symor 2010.08.05. 21:38:45
Jobb az tényleg akad, egyértelműen!
A sorozat mégis egészen korrekt benyomást kelt, lévén, hogy a britek még kezdők az akciósorozatos műfajon belül, ahhoz képest nagyon szépen felhozták ezzel magukat.
Ryan könyvét nem ismertem, valószínűleg így jártam jobban a saját ítélethozatalomban, kicsit sem befolyásolt az epizódok megtekintésében. A te szemléletmódod ezzel az előnnyel, vagy hátránnyal hozta ki ezt a kritikát nagyobb áttekintéssel.
Általánosságban nem tartom túl nagyra a ponyvairodalomban kezelt helyén sem a szerzőt, igazság szerint autentikus akciócselekmény leírásai mellett meglehetősen elcsépelt történeteket alkot. Ha épp nem önmagáról mintázott hőseiből indul ki geopolitikai környezetrajza, a hírszerzés elméletéről és a válsággócok valóságáról írt véleménye csupa közhely (két könyve ismerete alapján, tehát nem megalapozott, csak felbecsült vélemény ez tőlem, értő hallomással párosítva).
Kapásból nem mintha tudnék olyat írni, aki jobban teljesít a tettirodalomban. Tom Clancy amatőr, klasszis adathordozó, csak aberrált mód konzervatív "amerikai jók" birodalma attitűddel. Létezhet valaki, csak nem ugrik be hasonló háttérrel senki.
Pusztán filmes szempontból, általában ez a megközelítésem, ha szerencsém van épp objektíven, a Strike back 1. évadja nem volt csalódás. Kétségeim persze vannak, hogy hová jutnak ezzel a második évadban, amely 2011-ben érkezik?!
Távolodva az eredeti regény alapjaitól, nekem az Afganisztáni események már gyaníthatóan egy ellaposodó akciókaland-sorozat folytatását vetítették előre, meglátjuk!
Az irodalom részére visszatérve jelenleg csak egy maréknyi szerzőt írhatok, akik a cselekmény-literatúra terén a legmagasabb színvonalat képviselik regényeikkel, minden felesleges frázis nélkül, ők:
Don Winslow,
www.donwinslow.com
James Ellroy,
www.edark.org/ellroy/english
www.ellroy.com
és a mesteri John Le Carré
www.johnlecarre.com
A sorozat mégis egészen korrekt benyomást kelt, lévén, hogy a britek még kezdők az akciósorozatos műfajon belül, ahhoz képest nagyon szépen felhozták ezzel magukat.
Ryan könyvét nem ismertem, valószínűleg így jártam jobban a saját ítélethozatalomban, kicsit sem befolyásolt az epizódok megtekintésében. A te szemléletmódod ezzel az előnnyel, vagy hátránnyal hozta ki ezt a kritikát nagyobb áttekintéssel.
Általánosságban nem tartom túl nagyra a ponyvairodalomban kezelt helyén sem a szerzőt, igazság szerint autentikus akciócselekmény leírásai mellett meglehetősen elcsépelt történeteket alkot. Ha épp nem önmagáról mintázott hőseiből indul ki geopolitikai környezetrajza, a hírszerzés elméletéről és a válsággócok valóságáról írt véleménye csupa közhely (két könyve ismerete alapján, tehát nem megalapozott, csak felbecsült vélemény ez tőlem, értő hallomással párosítva).
Kapásból nem mintha tudnék olyat írni, aki jobban teljesít a tettirodalomban. Tom Clancy amatőr, klasszis adathordozó, csak aberrált mód konzervatív "amerikai jók" birodalma attitűddel. Létezhet valaki, csak nem ugrik be hasonló háttérrel senki.
Pusztán filmes szempontból, általában ez a megközelítésem, ha szerencsém van épp objektíven, a Strike back 1. évadja nem volt csalódás. Kétségeim persze vannak, hogy hová jutnak ezzel a második évadban, amely 2011-ben érkezik?!
Távolodva az eredeti regény alapjaitól, nekem az Afganisztáni események már gyaníthatóan egy ellaposodó akciókaland-sorozat folytatását vetítették előre, meglátjuk!
Az irodalom részére visszatérve jelenleg csak egy maréknyi szerzőt írhatok, akik a cselekmény-literatúra terén a legmagasabb színvonalat képviselik regényeikkel, minden felesleges frázis nélkül, ők:
Don Winslow,
www.donwinslow.com
James Ellroy,
www.edark.org/ellroy/english
www.ellroy.com
és a mesteri John Le Carré
www.johnlecarre.com
Monty H. 2010.08.06. 09:26:34
@symor: Nos, én a híresebb kalandregényíróktól egy-egy könyvet olvastam anno, náluk megállapítottam, hogy izgi meg minden, de Ryannél teljesen mást éreztem. Ő ott volt, ezt csinálta, tehát hiteles az egész, ugyanakkor mindenféle heroizálástól mentes a hangulata. Szívem szerint nem is nevezném ponyvának, bár tágabb kategóriákban biztosan ide tartozna.
A britek egyébként egyáltalán nem voltak rosszak az Ultimate Force-szal, ott a hullámzó színvonal csapta ki nálam a biztosítékot, mivel az első két széria tök korrekt, a második kettő meg abszolút képregényes, de negatív értelemben. Erről hamarosan írok
A britek egyébként egyáltalán nem voltak rosszak az Ultimate Force-szal, ott a hullámzó színvonal csapta ki nálam a biztosítékot, mivel az első két széria tök korrekt, a második kettő meg abszolút képregényes, de negatív értelemben. Erről hamarosan írok
symor 2010.08.06. 16:33:00
Az Ultimate Force rám egy kissé olyan benyomást tett, mintha a profin kivitelezett, de bagatell német tévésorozatok, és a Spooks esetlenke elegye lenne. A Strike back-nél jóval alsóbb hangon elkészített sorozat, az angol akciófelhozatalon meg is látszik, hogy ennek ellenére Ross Kemp belőle milyen kult-státuszba került.
Ezt a hírnevét meglehetősen éles frontszakaszokon, testközelből forgatott dokumunkái inkább öregbítették később, mint maga a sorozat.
Talán túl sok hasonló kalandirodalmat olvastam, de nekem Ryan ponyva, a legszűkebb értelemben, emellett nem is kell sokat érvelnem, annyira egyértelmű, ha olvassa az ember és automatikusan összeméri jobb írókkal. Teszem azt Wilbur Smith köteteivel, aki ugyanúgy ponyva, azonban kvalitásaiban a cselekmény-irodalom császára, míg Ryan kisherceg.
Szereplőit nem teszi ugyan mindenhatóvá, csak valamennyire túl szerencséssé, néha, kevés női figuráját lebutítva bálványozóvá, mindenek felett, és a műfajban ez nem is nagy baj. Viszont segít elhelyezni nívóját.
A küldetések közegéről (nem katonai), ellenségképéről némileg bután félretájékozott (vagy "bakaszemszögű" és bulvár), ugyanúgy enged a sztereotípiáknak könyveiben a hatóságok, az elhárítás működésével kapcsolatban.
Történetei mufurcak, a cselekményeket elindító szándékok stratégiai ostobaságok (az ellenség ürügyei, a kormányi defenzíva sületlensége túlírt), megint csak szerintem, de a harci tevékenységet természetesen értőn mutatja be lapjain, csupán ennek értékében becsülöm meg íróként Ryant.
A fent említett írókat ellenjavaslom, egyikük sem szépíró (habár Le Carré afelé billen néha), de Don Winslow nagyon összeszedett ponyváján túli hiteles értékekkel bírnak a mellette említettek.
Ryan, a maga helyén valóban az egyik legmegfelelőbb akcióregény-szerző, mindezek mellett!
Ezt a hírnevét meglehetősen éles frontszakaszokon, testközelből forgatott dokumunkái inkább öregbítették később, mint maga a sorozat.
Talán túl sok hasonló kalandirodalmat olvastam, de nekem Ryan ponyva, a legszűkebb értelemben, emellett nem is kell sokat érvelnem, annyira egyértelmű, ha olvassa az ember és automatikusan összeméri jobb írókkal. Teszem azt Wilbur Smith köteteivel, aki ugyanúgy ponyva, azonban kvalitásaiban a cselekmény-irodalom császára, míg Ryan kisherceg.
Szereplőit nem teszi ugyan mindenhatóvá, csak valamennyire túl szerencséssé, néha, kevés női figuráját lebutítva bálványozóvá, mindenek felett, és a műfajban ez nem is nagy baj. Viszont segít elhelyezni nívóját.
A küldetések közegéről (nem katonai), ellenségképéről némileg bután félretájékozott (vagy "bakaszemszögű" és bulvár), ugyanúgy enged a sztereotípiáknak könyveiben a hatóságok, az elhárítás működésével kapcsolatban.
Történetei mufurcak, a cselekményeket elindító szándékok stratégiai ostobaságok (az ellenség ürügyei, a kormányi defenzíva sületlensége túlírt), megint csak szerintem, de a harci tevékenységet természetesen értőn mutatja be lapjain, csupán ennek értékében becsülöm meg íróként Ryant.
A fent említett írókat ellenjavaslom, egyikük sem szépíró (habár Le Carré afelé billen néha), de Don Winslow nagyon összeszedett ponyváján túli hiteles értékekkel bírnak a mellette említettek.
Ryan, a maga helyén valóban az egyik legmegfelelőbb akcióregény-szerző, mindezek mellett!
bobbi0 2012.09.03. 13:27:39
Most néztem meg ezt a sorozatot. Nekem tetszett. Van olyan jó mint a második széria. Legfőképpen a főszereplő miatt. De már itt a harmadik is.