FILM: James Bond-sorozat 5. rész – Pierce Brosnan
2010. július 28. írta: Monty H.

FILM: James Bond-sorozat 5. rész – Pierce Brosnan

A modern

A klasszikus Bond-figurák utolsó képviselője Pierce Brosnan, aki a kilencvenes évek 007-eseként vált ismertté. Az egyik legnépszerűbb színész volt ebben a szerepben, és valószínűleg nemcsak a fiatalabb generáció tagjai számára. Szokás szerint egy rövid életrajzi áttekintéssel indítunk.

 

Pierce Brendan Brosnan 1953. május 16-án látta meg a napvilágot az írországi Navanben, ám Angliában nőtt fel, mivel édesanyja kénytelen volt Londonban munkát vállalni, azután, hogy az apa otthagyta őket. Állítólag a gyerekkorában látott Bond-film, a Goldfinger, illetve az Arábiai Lawrence nyomán döntötte el, hogy színész lesz. Három éven át színművésznek tanult, a színpadon is fellépett (például a York Theatre Royallal), majd a tévés vonalon, a Remington Steele című amerikai krimisorozatban vált igazán népszerűvé. Ez a széria volt az oka annak, hogy nem tudott elsőre igent mondani a Bond-szerepre már a nyolcvanas években. Számos nagy sikerű játékfilmben szerepet kapott a következő évtizedekben (Mrs. Doubtfire, Dante pokla, A Thomas Crown-ügy, Mamma Mia!). 2003 júliusában II. Erzsébet angol királynőtől megkapta a tiszteletbeli Order of The British Empire érdemrendet a brit filmiparnak tett szolgálatai elismeréseként (mivel Írország nem tagja a Brit Nemzetközösségnek, nem kaphatta meg a teljes értékű OBE-t). Természetvédelmi munkát is végez, illetve az írországi UNICEF-nél is segédkezik, akárcsak már jótékonysági szervezeteknél. Első felesége, Cassandra Harris tizenegy év házasság után 1991-ben halt meg. Brosnan 2001-ben újra megnősült, második felesége Keely Shaye Smith. Vér szerint három gyermeke van, s további kettő első felesége előző házasságából.

Brosnan három Bond-filmre szerződött, hozzátéve, hogy egy negyediket még elvállalhat. Az 1995-ös Aranyszem komoly sikert aratott (az év negyedik legnyereségesebb filmjeként), és a kritikusok is dicsérték. Brosnan valóban kiváló volt a szerepre, sokak szerint ő az egyik legjobb Bond. Roger Moore fogalmazott úgy, hogy „Seant és engem is el fognak felejteni miután Pierce-t meglátják a moziban.” Brosnan akkoriban még legalább hat filmet akart csinálni, akárcsak Connery. 2004 körül azonban a stúdió állítólag már egy fiatalabb színészt szánt a szerepre, melyet Daniel Craig kapott meg 2005 végén. Brosnan kedvenc Bond-filmjei az Oroszországból szeretettel és a Szigorúan bizalmas.

*Aranyszem

Egy orosz tábornok ellopja az új Tigris harci helikopter egy példányát és a Föld felett keringő Aranyszem műhold segítségével még csúnyább dolgokra készül. Bondnak Szentpétervárra kell utaznia, ahol egy régi ismerősébe botlik bele, akinek már halottnak kellene lennie…



A fagyos Oroszország mellett szerencsére melegebb éghajlatra is eljuthatunk Brosnan első Bond-filmjében. Feszes forgatókönyv, csattanós dialógusok, izgalmas akció (például tankos száguldozás Szentpétervár utcáin) és kiválóan válogatott színészek. Sean Bean (A gyűrűk ura, Bravó Kettő Nulla, Ronin, Sharpe-sorozat) alakítása most is nagyon figyelemre méltó, de ismerős lehet még Robbie Coltrane (A pokolból, Harry Potter-sorozat), Tcheky Karyo (Jeanne d’Arc, A hazafi, Dobermann), illetve Judi Dench (Szerelmes Shakespeare, Csokoládé), aki igen meglepő módon M szerepében bukkan fel – ez kissé feminista hozzáállásról tanúskodik, de végső soron működik, mivel a főnök-beosztott viszonyt egészen új alapokra helyezi (tény, hogy a régi M sokkal unalmasabb volt). Mindkét főszereplő hölgy nagyon ott van, a holland Famke Janssen és a lengyel származású Izabella Scorupco (lásd a képet) is.



Brosnan szerintem kiválóan helytállt már a legelső alkalommal, de szerencséje is volt, hogy rendes forgatókönyvet vágtak hozzá, melyben egyszerre élheti ki agresszív és romantikus hajlamait is. Nagyon tetszett, ahogy Natalja le akarja beszélni az üldözésről és legalább egy röpke, de emlékezetes jelenetet szenteltek ennek, hogy felidézzék a nézőben: Bond valóban szuperügynök, de ennél magányosabb nem is lehetne. Ezt a részletet egyébként nem szeretném túlmagyarázni, de a többi film után valahogy szemet szúrt nekem.

Kiváló darab.
Értékelés: 10/10

Aranyszem (Goldeneye)
United Artists 1995
Akció (125 perc)
Rendező: Martin Campbell
Szereplők: Pierce Brosnan, Sean Bean, Izabella Scorupco, Famke Janssen
Zene: Eric Serra

 

*A holnap markában

A modern világban a média hatalma megkérdőjelezhetetlen. Tudja ezt jól Elliot Carver médiamágnás is, aki hipermodern szerkentyűi segítségével igyekszik háborút kiprovokálni Kína és Anglia között, csak hogy ő lehessen az első, aki tudósít minderről. Bondnak alig 48 órája marad arra, hogy Carver közelébe kerüljön és megoldja az ügyet, ezzel megakadályozva a harmadik világháború kitörését…



Brosnan most is hozza a formáját. Tulajdonképpen az egész filmről elmondható, hogy jól működik, és a legjobb Bond-filmek közé sorolnám. Jonathany Pryce remekül adja a megszállott médiamogult, és a feleségét alakító Teri Hatcher  is odatesz, még akkor is, ha viszonylag rövid időt tölt a vásznon. Az alaptörténet is tetszik, mivel jól példázza, hogy pusztán technikai vonalon milyen kárt és milyen veszélyeket lehet okozni a mai világban.

Ez is remek.
Értékelés: 9/10

A holnap markában (Tomorrow Never Dies)
United Artists 1997
Akció (114 perc)
Rendező: Roger Spottiswoode
Szereplők: Pierce Brosnan, Teri Hatcher, Jonathan Pryce
Zene: David Arnold

 

*A világ nem elég

Bondnak ezúttal egy orgyilkosság áldozatául esett milliomos lányát kellene megvédenie, aki apjához hasonlóan veszélyben foroghat. A hölgy azonban nem félti annyira a saját bőrét, mint a brit hírszerzés. Egy pszichopata bűnöző, bizonyos Renard azonban láthatóan keresztbe akar tenni a család által építendő olajvezetéknek…

A Brosnan-filmek esetében itt volt olyan érzésem, hogy tisztességes iparosmunka, de nem sokkal több. A forgatókönyv nekem egy picit sántít – bár tele van fordulatokkal és akcióval, mintha nem állna össze olyan kerek egésszé, mint a többinél. Robert Carlyle ezzel a sminkkel viszont az egyik legemlékezetesebb rosszfiú az egész sorozatban, és a hölgyek terén sem szégyenlősködtek, amikor Sophie Marceaut és Denise Richards-ot kiválasztották. Robbie Coltrane újra feltűnik az orosz „üzletember” szerepében, a leköszönő Q helyébe pedig R lép, akit a Monty Pyhton-csoportból és a Waczak szállóból ismerős John Cleese kelt életre.

Nem rossz, de Brosnantől láthatunk jobbat is.
Értékelés: 7/10

A világ nem elég (The World Is Not Enough)
United Artists 1999
Akció (123 perc)
Rendező: Michael Apted
Szereplők: Pierce Brosnan, Sophie Marceau, Robert Carlyle
Zene: David Arnold

 

*Halj meg máskor

James Bond épp egy észak-koreai fegyverüzletet hiúsít meg, mikor fogságba esik. Kiszabadulván úgy dönt, utánamegy a kommunista háborús uszítóknak, akár úgy is, hogy főnöke felfüggeszti őt. Kubában, Londonban, majd Izlandon nyomoz, többek között egy titokzatos ifjú zseni után, aki állítólag az emberiség boldogulásán dolgozik…

A modern Bond-filmek talán legjobbika. Brosnan mostanra abszolút rátalált a 007-es figura lényegére. Ennek hála egyszerre van meg a klasszikusan könnyed stílus és az itt-ott azért szükséges komolyság is. Változatosság terén is nagyot üt a film, és itt nemcsak az akcióra és a helyszínekre gondolok, hanem a szőke és barna szépségekre, Rosamund Pike-ra és Hale Berryre. A forgatókönyv szerencsére nem szenved hiányt fordulatokban sem, így valóban izgalmas sztori kerekedik ki belőle.

Az egyik legjobb Bond-film. Szerintem.
Értékelés: 10/10

Halj meg máskor (Die Another Day)
United Artists 2001
Akció (127 perc)
Rendező: Lee Tamahori
Szereplők: Pierce Brosnan, Hale Berry, Rosamund Pike
Zene: David Arnold

 

Pierce Brosnannek egyszerre sikerült hű maradni a klasszikus Bond-figurához, ugyanakkor alkalmazkodni a kilencvenes évek akciófilmes igényeihez. Nagyon markáns, nagyon emlékezetes módon keltette életre a 007-est.  Vele zárult le a  Bond-filmek első negyven éve. Azt hiszem, nemcsak én sajnáltam, mikor a következő  epizódot már nem vele forgatták...

Következik a 6. rész, néhány vonatkozó érdekességgel.

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr712185051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

symor 2010.07.30. 11:51:45

Ő az én Bondom, ő ismertette meg velem a figurát és általa érthettem meg ezt a nyugati-filmarisztokrata hagyományt, amelyet szerintem James Bond filmjei képviselnek. Pierce Brosnannak köszönhetem Bondot, és izgalmas kalandjait!

Tulajdonképpen már ügynökkarrierje előtt is ismertem Brosnant, a színészt. A negyedik záradékban találtam nagyon félelmetes orosz ellenfélnek, és a Piszkos munka (Taffin) behajtójaként, az egyik legjobb fiatalkori szerepében, szimpatikusnak, még kisiskoláskoromban.

Ezeket a televízió hozta el hozzám, az Aranyszemet már a mozi. Képzeljétek el azt az általános iskolást, aki először csodálkozhat rá erre a kalandvilágra és eleinte nem is tudja, milyen nagy örökségű moziélményhez csatlakozik nézőként, csak évekkel később ébred rá, már felnőttebb filmérdeklődőként. Ez voltam én :)

Brosnan viszont Bond szerepe előtt, így visszagondolva olyan volt kicsit, mint Moore, amiért egész színészi háttere tanulópénznek tűnik a 007-es megformálására. Nem kerülhette el a szerep, hiszen annyira egyértelműen összepasszolnak. Szerencsére ezt mások is hasonlóan látták. Csak néhány szó tőlük Brosnanról:

"Gyors. Macskásabb, mint Connery. Valami Bogarti ízt visz a cselekménybe" - PLAYBOY

Sokan ötvözetként írják le az általa alakított Bondot, miszerint kemény, mint Connery és lezser, akár Moore, csak mindez egy nagyon szimpatikus elegyként. Brosnan tulajdonságai ezek is, ahogy alapvetően jólszabott kockaarca és a belőle tükröződő méltó férfisárm és stílus, de alapvetően színészi fegyelme a legnagyobb erénye. Bond karakterében nem akadály számára a nyers mozgékonyság és az odavetett báj. Az oldottságát emellett felváltva képes, higgadt, ha kell hidegvérű érettségre cserélni, más-más jelenetben. Brosnan teszi igazán végül is emberarcúvá Bondot modern közönsége számára.

Az Aranyszemről nem kell sok szót ejteni, hiszen egyértelműen a Bond-sorozat egyik legjobb új bemutatkozása, csupa izgalmas tónussal, mozgalmas és akcióértő jelenettel. Brosnan több, mint megfelelően bújik a szerepbe, Bean itt még nem rutingonosz, hanem energikus ellenség, még ha nem is akkora mellénnyel, mint elődei. Famke Janssen aberrált libidójú, szexis vamp, igazán lehengerlő nőszemély, Scorupco sajnos ehhez halovány, de sebaj a film maga újra igazán szexissé tette Bondot, James Bondot.

A második Brosnan moziért már kevésbé tudok lelkesedni, a nyitó jelenet nagyjából elviszi a film további izgalmait. A Holnap markában nem felel meg saját kezdő képsorai ígéretének, és egy Bond-mozi kicsit ismét az olcsó akciófilmes megoldások felé feszeng.

Brosnan még jó formában, lelkesen teljesít benne, Teri Hatcher viszont szörnyű Bond-lány, teljesen átlátszó a számomra. A rendezés maga közepes, még elmegy, jobbat várunk mindenképp a mozi után.

A jobbat pedig meg is kapjuk A világ nem elég formájában. Brosnan itt érzi láthatóan már a leginkább magáénak Bond figuráját, elkezdi neki kölcsönözni saját kis gesztusait, jóérzéssel, lelkesedéssel és laza higgadtsággal áll a szerephez. Verhetetlen ügynökké válik, aki nem fél sebezhető lenni.

Michael Apted ellenben nem tud akciófilmet rendezni és itt sem teszi azt. Ebből a moziból hiányoznak a frappáns akciójelenetek, ugyanakkor a legfelnőttebb Bond filmek egyike. Értelmes története, mi több logikus cselekménye van, sőt némi geopolitikai látlelete. Az ügynökélet néha nehéz, a küzdelem kíméletlen, elhihetjük a mondanivalóját.

Azelőtt a Bond-sorozatban még sohasem látott érett szereplők vannak ebben a moziban, amelyet Sophie Marceau és Robert Carlyle kölcsönhatása kelt, az ma már a Bond alakítások egy új szakasza. Elismerésre méltó teljesítmény, akár Brosnané.

A Halj meg máskor, ellenben számomra különös tarkaság. Lényegében rosszul kivitelezett akciófilm, amelyben kicsit a technológia bűvkörébe kerülnek az események. Ha Brosnan előző mozija Connery klasszikus történeteit idézte, itt a Moore-mozik rezüméje köszön vissza. A szöveg és sajnos gyakran cselekmény, egy-egy frappáns tőmondat köré van szervezve és nem a film szolgálatába állítva. A gonoszok mesehősök, ami a Bond-filmekben nem akadály, csakhogy itt már kellemetlenül túlpörgetett. Az egész filmre voltaképpen jellemző ez a fajta kedvezőtlen mértéktelenség, mert nagyot akarnak mutatni, és ez a "nagyot akarás", pont olyan erőltetett megvalósítva, mint hangzik.

A főcímzene borzalmas, úgy önmagában, mint a mozihoz passzolva. A mindig korszerű Madonna itt stílustévesztést követ el, nem kicsit. Halle Barry botrányosan modoros, akármennyire is formás, viszont Rosamund Pike-ért igazán kár, szépen és határozottan teszi Bond alá magát.

Brosnan talán még alkalmas lett volna egy mozira, egy jobbra, valamennyire mégis megértem a produceri döntést a leváltásáról. Ennél már nem tudott volna kiforrottabb lenni, inkább túl felnőtté kezdett válni a karakterhez, nem öreg, hanem megfontolt módon. Tovább kellett lépnie és továbbléptették.

Pierce Brosnan legjobb alakításai nem is Bondhoz köthetőek: A panamai szabó csodálatosan arrogáns ügynöke és Polanski legutóbb bemutatott Szellemírójában a gátlástalan miniszterelnök szerepe sokkal jobban lefedik valódi tehetségét. Bondot tőle viszont mindenképp el kell ismerni.
süti beállítások módosítása