Visszavágó indul...
Amikor nemrég a Chris Ryan-regényekről írtam, említettem, hogy ezekből milyen remek filmeket lehetne készíteni, ha egy-két forgatókönyvíró végre rámozdulna a témára. Csak a közelmúltban tudtam meg, hogy ez nem is olyan régen megtörtént, méghozzá nem hollywoodi, hanem brit részről. A minap pedig végre én is végignézhettem az eredetileg hat-, a DVD-kiadáson pedig háromrészesre vágott minisorozatot.
Az eredeti regényhez képest – melyet különösen nagyra tartok Ryan könyvei között – természetesen több változtatást is eszközöltek. Először is csak az alapsztorit vették át, és azt is csak az első részhez, a másik kettő már más történeteket mesél el ugyanazokkal a szereplőkkel. John Porter, az SAS katonája eszerint a 2003-as iraki invázió idején részt vett egy éjszakai mentőakcióban, valahol Bászrában, s állítólag az ő hibájából három bajtársa is a veszteséglistára került. Kirakták az Ezredből, önbecsülése odalett, családjával pedig megromlott a viszonya. Hét évvel később azonban túszul ejtenek egy angol újságírónőt, s foglyul ejtő között ott van egy iraki, aki ott volt annak idején Bászrában. Ennek köszönhetően Porter végül visszakerül aktív állományba, s hamarosan újra Irakban találja magát... Felettese az a hírszerző tiszt, aki szintén résztvevője volt annak a bizonyos mentőakciónak, és többet tud annál, mint amennyit elárulna.
Mivel nem egy ismerősöm elismerően nyilatkozott a sorozatról, én pedig ugyebár eleve odavagyok Ryan műveiért, komoly várakozással vágtam bele a szériába. A csalódás mindjárt az első résznél utolért. Mivel ugyanis olvastam az eredeti regényt, rögtön szemet szúrtak azok a változtatások, amelyek nélkül a történet máris veszít a hitelességéből. Itt ugyanis nyilván bele kellett erőszakolni a cselekményt egy kétszer 45 perces epizódba, és ehhez ki kellett vágni sok mindent. Ezek hiányában azonban a sztori szinte ki lett herélve. Az a helyzet ugyanis, hogy Ryan kalandregényei nemcsak szakmai vonalon hitelesek, hanem a főszereplő személyiségét és érzéseit is jól kibontják, aláhúzva a profi katonák mindennapjainak problémáit, nemcsak szakmai, hanem például családi vonalon is. Itt viszont éppen ez a plusz maradt ki. Hiába mutatják ugyanis be például, hogy szegény Porter elveszíti a kapcsolatot a családjával, ez a szituáció a filmen közhelyes módon kerül bemutatásra, míg a könyvet olvasva sokkal jobban át tudtam érezni a helyzetét. Továbbhaladva aztán klisészerűen peregnek a már máshol is látott elemek: a lejáratott katonát visszahívják, „letagadható” küldetésekben – ahol ha meg is hal, ugyan ki izgat – vetik be, és így tovább. A harmadik történetet leszámítva még izgalmat se nagyon leltem a sorozatban, és meg kell mondjam, az akció mennyisége se győzött meg, hogy a széria audiovizuális oldaláról ne is beszéljek. Ez utóbbi ugyanis csak egy-két helyen pörög igazán jól (elsősorban a harmadik, afganisztáni epizód egyes részeiben), a többinél megmarad azon a szinten, amire azt mondanám, hogy a kilencvenes évek végét idézi, és újat nem mutat. Ma már a kis költségvetésű háborús művek is jobbat tudnak ennél… A kellékek terén pedig a készítők lehettek volna picit gondosabbak is.
A színészek engem nem tudtak igazán meggyőzni. Egy-két SAS-arc megszemélyesítőjének játéka kifejezetten erőltetettnek hatott. Ismerős művészek nemigen akadtak, kivétel a Brosnan-féle Bond-filmekből ismerős Colin Salmon, a Halj meg máskorban látott Toby Stevens, illetve Ewen Bremner (Pearl Harbor, A sólyom végveszélyben, AVP). Mint a werkfilmből kiderült, tanácsadóként néhány egykori Ezred-tag is jelen volt a forgatáson, és ez meg is látszik például a színészek fegyverkezelési színvonalán. Azonban az itt elhangzó – igen lelkes, de egyszersmind közhelyes – vélemények („De izgalmas, de komoly, stb. ez az egész produkció…”) csak azt tanúsítják, hogy a szereplők nagyon jól érezték magukat a forgatáson és a rendezőnek nagyon komoly tervei voltak, de valahol az egész dolog kisiklott…
Összességében tehát csalódást okozott nekem a sorozat. Korántsem sikerült kiaknázni a Ryan eredeti regényében rejlő lehetőségeket – lehet persze, hogy nekem voltak túl magas elvárásaim, de eddig lényegében mindegyik könyve annyira filmszerű volt számomra, hogy rossz néven veszem, ha ennyire felületesen mutatják ezt be a vásznon. Ha pedig más, hasonló témájú sorozatokkal kellene összehasonlítanom (például a hamarosan bemutatandó Ultimate Force-szal), akkor is csak annyit tudnék megállapítani, hogy élvezeti értéke lényegesen alacsonyabb. Mivel azonban sok pozitív visszajelzést is olvastam már róla, azt javasolnám, az érdeklődők tegyenek vele egy próbát, hátha nekik bejön. Egyszersmind ajánlom a regényváltozatot, mely továbbra is csak angolul érhető el (de ha ennek nyomán egy magyar kiadó rámozdulna, akkor szívesen vállalom a fordítását). A sorozat legvége egyébként folytatást sejtet, és gondolom, a készítők itt nem is fognak megállni…
A sorozat nálunk nem kapható, az angol DVD-változat duplalemezes, s a három epizódon kívül tartalmaz még három kisfilmet (egyet a forgatásról, egyet a felhasznált fegyverekről, egyet pedig a helyszínekről). Angol hangsávot és angol feliratot kapunk hozzá.
Van jobb is a témában.
Értékelés: 6/10
Válaszcsapás (Strike Back)
Left Bank Pictures 2010
Háborús, akció, dráma (260 perc)
Rendező: Daniel, Percival, Edward Hall
Szereplők: Richard Armitage, Andrew Lincoln, Jodhi May
Zene: Ilan Eshkeri és Scott Shields
