A legjobbak legjobbjai

Újabb nosztalgikus visszatekintés következik, ugyanis épp negyedszázaddal ezelőtt, a magyarországi premier idején láttam először ezt az akciófilmet és ekkor tanultam meg egy életre a SEAL betűszó jelentését. No, nem a magyar cím segített, mely miatt anyáztunk is eleget akkoriban a forgalmazóra, mert még nem tudtuk, hogy a szakszerűségnél ilyen esetben fontosabb a frappáns címadás, de mindegy, lássuk magát a művet.

A Földközi-tengeren süllyedő teherhajó mentésére érkező amerikai helikoptert arab terroristák lövik le. A személyzet mentésére érkező SEAL-különítmény olyasmire bukkan az akció közben, amire nem számítanak: a rosszfiúk ugyanis hozzájutottak egy rakat Stinger légvédelmi rakétához, ami komolyan aggasztja a Pentagon fejeseit. A különítmény feladata ezért a következő hetekben a veszélyes rakomány lokalizálása és felszámolása lesz...

Gyerekfejjel ez a film volt számomra akkoriban a hiteles(nek látszó) akciófilmek nonpluszultrája — aztán persze felnőttem és rájöttem, hogy még mindig a régi iskola egyik képviselőjéről van szó, amely inkább a nyolcvanas évekbe illett volna, benne olyan tipikus elemekkel, mint a csípőből (de semmiképp sem vállból) tüzelő, harc közben néha kifejezetten furán mozgó színészek, akik tisztességes felkészítést láthatóan nem kaptak, nem túl mély jellemábrázolás, irreális alapossággal bevilágított éjszakai helyszínek, bazinagy robbanások, az amerikai arzenál egyes harceszközeinek elkerülhetetlen szerepeltetése, és így tovább. Ennek fényében mai szemmel már sokkal inkább retróélményként aposztrofálható, mint maradandó mozifilmként (akárcsak két évvel később érkező "testvére", a szintén SEAL-eket szerepeltető Öböl-akció), a később készült, szintén elfogult, de szakmailag mindenképp hitelesebb alkotások (Zero Dark Thirty, Act of Valor, A túlélő, Amerikai mesterlövész) mellett meg egyszerűen labdába sem rúghat, de ezen nem is lehet csodálkozni. Maradjunk annyiban, hogy a Top Gun volt akkoriban az abszolút vadászrepülős mozi, és hasonló szellemben az Elit kommandó az amerikai különleges harcosokat dicsőítő hollywoodi film — csak éppen felejthetőbb kivitelben: a 21 millió dolláros költségvetést épphogy visszahozta a maga 25 milliós bevételével és a kritikusok se igazán rajongtak érte. 

Ami marad és talán valamennyire élvezhető: egy-két gyönyörűen fényképezett képsor (például az alkonyati HALO-ugrás, amit egyébként későbbi filmekben is felhasználtak), minimális izgalom (főleg a végén) és egyes színészek szerepeltetése. A háborús filmek kedvelői egyre-másra szúrhatnak ki közöttük ismerős arcokat. Charlie Sheent (A szakasz, Nagy durranás) nyilván nem kell bemutatni; Michael Biehn a Terminator első részében és A bolygó neve: halál tengerészgyalogosaként lett világhírű; Bill Paxtont láthattuk többek között az Apollo 13-ban vagy a Hazug háborúban; Rick Rossovich pár évvel korábban a Top Gunban virított; Dennis Haysbert a Bőrnyakúakban és a Goodbye, Bafanában, továbbá a Szemtől szemben című krimiben is feltűnt; Paul Sanchez is szerepelt A szakaszban, később a Született július negyedikénben. Nagy kár, hogy sablonszerepek jutnak mindenkinek, a léha kalandortól a visszafogott hősszerelmesig, a mellékszereplők pedig olyan jellegtelenek, hogy tanítani lehetne, de ebben a forgatókönyvben nyilván nem ezen volt a hangsúly, de így legalább lehetett hagyni valami pluszt a regényváltozatnak.

A filmregényt nem sokkal a premier után adta ki nálunk a Háttér Kiadó. A nem túl terjedelmes kötet lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetett tehát a karakterekre (kiemelve például Claire Verens hátterét) és a vásznon nem látható jelenetek is jót tettek neki. Kikapcsolódásnak elment, akárcsak a videójáték, melyet '91 nyarán többször is végigjátszottam Commodore 64-en (Gameboyra is kapható volt). A kíváncsiak, illetve a nosztalgiázni vágyók az alábbi linken meg is tekinthetik, mi volt a menő negyed évszázaddal ezelőtt... Az oldalnézetes mászkálós-lövöldözős programban feladatunk a filmből ismerős helyszínek bejárása és a rakétákat tartalmazó ládák robbanótöltettel való feldíszítése volt, miközben a nem túl intelligens és sokszor nem is túl mobilis fejkendős terroristákat is le kellett szedni. Mindez öt pályán, majd a végső feladat, kijutni Beirútból. Extraként egyes ládákból különleges fegyvereket (géppisztoly, gránátvetőt, lángszórót) vehettünk fel. A film hangulatához véleményem szerint nem sok köze volt (ahogy az átvezetőképek többségének sem), bár tizenegy évesen ez zavart a legkevésbé.

Az Elit kommandót csak nemrégiben adták ki nálunk DVD-n. A magyar és angol hangsáv mellett magyar felirat figyel. Extraként egyetlen előzetes szolgál.

Elit kommandó (Navy SEALs)
MGM 1990
Háborús, akció (123 perc)
Rendező: Lewis Teague
Főszereplők: Charlie Sheen, Michael Biehn
Zene: Sylvester Levay