Ki az igazi ellenség? 

A klónkommandósok kalandjait taglaló széria első és második kötete nem győzött meg arról, hogy Karen Traviss olyan kiváló író volna, éppen ezért félve vettem kézbe a harmadik könyvet, melynek borítóképe legalább kellemes vizuális élményt nyújtott. Más kérdés, hogy a belbecs sokkal fontosabb egy regény esetében, ugye...

Az elitklónok Omega- és Delta-osztaga, illetve a mélységi felderítők a galaxis számos pontján felbukkannak ebben a történetben. A már megismert szereplők karakterének kibontása folytatódik, ahogy maga a háború is. A különböző helyszínek kellően változatosak, és azoknak, akik ismerik a nálunk is kiadott klónháborús képregényeket, bizonyára ismerősnek fognak tűnni például a Quiilurán történtek, ahol a köztársaságot lényegében már ellenségnek tekintik a helyiek. A morális kérdések is egyre többször vetődnek fel (például mi fog történni a hadirokkant és dezertőr klónokkal vagy épp miért nincs elegendő egészségügyi alakulat a hadseregben). Sajnálatomra ezek a kérdések csak átmeneti enyhülést hoztak a hosszúra nyúlt kötet olvasása folyamán. Azt ugyanis elárulhatom, hogy az Én, a jedi után itt van egy újabb bő 550 oldalas regény. És ez fájó, ugyanis 300-350 oldalnál többet nem adtam volna ennek a... stílusnak. A téma talán megérdemelt volna ennyit, ha olyasvalaki írja, aki képes kihozni a maximumot egy ilyen sztori érzelmi oldalából is. De Traviss, annak ellenére, hogy nő és hogy több női karakterrel is dolgozik itt, valahogy nem képes megragadni és átadni azt, amit az olvasónak is át kellene éreznie ahhoz, hogy igazán velük lehessen. Annak ellenére ugyanis, hogy emberi drámák zajlanak a szemünk előtt, továbbra sem izgultam hőseink iránt. Mindeközben a szerző megint csak jól kidolgozta a katonai oldalt, de feszültséget ott is hiába kerestem. A csataleírások túlzottan monotonra sikerültek, és a párbeszédeknél is sokszor azt éreztem, hogy üresjáratban peregnek az oldalak. Ráadásul nagyon szét van forgácsolva a cselekmény az egymáshoz nem igazán kötődő szálakkal... A legnagyobb örömöt tulajdonképpen a kötet befejezése okozta, mármint az, hogy eljutottam a végéig. 

Zsinórban ez sajnos már a negyedik olyan Star Wars-regény, amely inkább negatív, mint pozitív élményt okozott nekem. Az olvasóközönség mindenesetre megoszlik a kötet kapcsán, úgyhogy az érdeklődőknek mindenesetre ajánlom, és várom a két utolsó kötetet, A 66-os parancsot és a Birodalmi kommandót, melyek idén tavasszal érkeznek.
 

Star Wars: Színvallás (Star Wars: Republic Commando - True Colors)
Írta: Karen Traviss
Fordította: Szente Mihály
Szukits 2013
556 oldal