Egy főadmirális titkai
Mondhatnánk, hogy Timothy Zahn régóta lógott nekünk ezzel az eredettörténettel… De kezdjük az elején azok kedvéért, akiknek a címről nem ugrik be rögtön, kiről is van szó. Nos, Thrawn birodalmi főadmirális volt a harminc évvel ezelőtt bővülni kezdő Star Wars-univerzum egyik első új karaktere – egészen pontosan A birodalom örököseiben tűnt fel –, és népszerűségét úgy tartotta fenn évtizedeken át, hogy eleinte csak regényekben és képregényekben, videójátékokban meg játékfiguraként tűnt fel. A Lázadók című animációs széria hozott áttörést e téren, ami ismertségét persze tovább fokozta. Eredettörténetére azonban a közelmúltig várnunk kellett, mert bár Zahn néhol ezt is pedzegette, a teljes képet eddig nem ismerhettük.
Ennek szellemében 2017-ben adták ki egy új regénytrilógia első kötetét, amely nemes egyszerűséggel a Thrawn címet viselte, és a Szukits Kiadót dicséri, hogy még abban az esztendőben magyarul is megjelent. A történet pedig pontosan ott kezdődik, ahol a chiss fajhoz tartozó Mitth’raw’nuruodo kapcsolatba kerül a birodalom képviselőivel, hogy aztán nagyon is határozott elképzeléseit megvalósítva a coruscanti flottaakadémia növendékeként a császár szolgálatába állhasson, utána pedig egyre magasabbra emelkedjen a ranglétrán.
A főadmirális két partnert is kap. Az első Eli Vanto kadét, aki tolmácsként, sorstársként és adjutánsként szolgál mellette, amolyan Watsonként, hogy rendszeresen interpretálja felettese gondolatmenetét és terveit. A második Arihnda Pryce, aki a Lothal egyik neves családjának lányaként próbál felemelkedni egy cselszövéssel és politizálással teli világban. Őt egyébként a Lázadók sorozatból emelték át, és véleményem szerint ez a sztori majdnem annyira az ő eredettörténete, mint a feltörekvő chissé. Lehet persze vitatkozni azon, hogy volt-e igazán szükség a szerepeltetésére, mivel azonban Thrawn elég statikus karakter (erről később bővebben), a változatosságnak mindenképp jót tett, hogy másra is kell figyelnünk.
Érződik, hogy Zahn továbbra is szereti ezt a karaktert, és szívesen foglalkozik vele. Személyiségjegyei, a türelem, a hűvös udvariasság, a megfigyelés és az elemzés ebben a történetben is komoly szerepet kapnak, remekül kidomborítva a karaktert, többször tényleg az ő bőrében érezhetjük magunkat. Eredettörténetként és fejlődéstörténetként a kötet jól működik, klasszikus és új szereplőket, illetve helyszíneket is felvonultat, és jól idomul a már lefektetett tényekhez. Nagy általánosságban a szerzőnél megszokott, jól kigondolt cselekmény és a váltakozó színvonalú párbeszédek jellemzik.
Ennek a kötetnek egyébként képregényfeldolgozása is készült, és ezt is kiadták nemrég magyarul. A rajzstílus atmoszférikus, a karaktervezetésben viszont le kellett mondanunk a női főszereplő, Arihnda élményeinek nagy részéről, így ez a változat inkább Thrawnra és Vantóra fókuszál. Az elmúlt évek felhozatalából mindenképp kiemelkedik ez a darab, úgyhogy az érdeklődőknek csak ajánlani tudom.
Nem tudom, hogy Zahn volt-e ennyire lelkes vagy Disneyék követeltek rögtön egy trilógiát, de két további kötet is készült. A második, a Szövetségek sajnos már korántsem sikerült olyan minőségűre, mint az első. Pedig az alaptörténeben van potenciál: a Császár előérzetei nyomán a Batuu bolygóra küldi Darth Vadert és Thrawnt, akiknek módszerei és nézetei nem minden ponton egyeznek. Küldetésükkel párhuzamosan azonban az olvasó megismerheti a klónháború egyik mellékes akcióját is, amikor Anakin Skywalker és Mitth’raw’nuruodo egymás oldalán küzdött ugyanitt…
Bár a párhuzamos cselekményvezetés egyes könyvekben kiválóan működik, itt sajnos nemigen tesz hozzá az olvasásélményhez, a történések és a karakterek pedig szintén csekély izgalmi faktort hordoznak. Mondhatnám, hogy mindezeket már láttuk vagy olvastuk másutt, és bizony itt megint lecsapódik az, hogy több tucat regény és képregény után a szerzők többsége már nemigen tud újat mutatni. Ami mégis annak nevezhető, az valahogy nem kap igazán súlyt. Azt éreztem, hogy a szerző hiába akarja a különböző csavarokkal megbolondítani a történetet, ezzel csak túlzottan és élvezhetetlenül összekuszálta a cselekményt (és ezt több más kritikus is szóvá tette). Emellett hiába vonja be Padmét, néhány rohamosztagost, illetve a főadmirális máshonnét ismerős testőrét, olvasóként nem ezek a karakterek foglalkoztattak, ráadásul a két főszereplő interakciója túlontúl kiszámítható (mert hát Vader nagyúr is ritkán okoz meglepetést, lássuk be). A Szövetségeket ezért az új trilógia leghaloványabb kötetének tartom (a borítója viszont nemcsak a trilógián belül, hanem úgy általában a Star Wars-regények között is talán az egyik legjobb).
A harmadik rész az Árulás. A történet szerint a Thrawn által is várt TIE Defender program hátrányt szenved a Halálcsillag épülése miatt, ráadásul az oda irányuló szállítmányokat fosztogatják. A főadmirális kap egy rendhagyó lehetőséget arra, hogy feletteseit meggyőzze, az új gépbe is kell invesztálni, feltéve, ha a fenti problémát egy héten belül orvosolja. Thrawnnak azonban nem csak emiatt kell aggódnia, ugyanis szülőbolygóját veszély fenyegeti, emiatt aztán úgy kell manővereznie, hogy legújabb feladata teljesítése mellett otthonát is megmenthesse...
Ez a könyv sem tudott lenyűgözni. Gyanítom, túl sok szálat vagy szereplőt akart Zahn beletömni ebbe a 400 oldalba. Talán nem rögtön az előző két kötet után kellett volna belekezdenem, de így kissé monotonná fajuló stílusa is idegesített. Az új vagy viszonylag új karakterekhez nem tudtam közelebb kerülni, illetve Eli és Ar’alani személyisége sem mozdult nagyon semerre. Az idegen fajokról bántóan keveset tudunk meg. A politikai intrika kibontása sem működött megfelelően, részben talán azért mert ami elvárható (vagy épp kitalálható) az eddigiek alapján a birodalom vezető beosztású kavarógépeitől, az hatalmas megdöbbenést nem fog okozni. A Halálcsillag-, bocsánat Csillagpor-projekt háttérnek nem rossz, emellett Krennic igazgató is benéz, de úgy gondolom, az ezt övező sakkjátszmák egy sokkal érdekesebb regényt is megértek volna, amelyben Thrawn szintén megjelenhetett volna, de nem főszereplőként.
Mindezek után arra is kitérnék, amit más kritikusok is említettek, én pedig egyet kell, hogy értsek: most már békén lehetne hagyni Thrawnt. Én nagyon szerettem az első Thrawn-trilógiát, a Lázadókban összességében elégedett voltam a megjelenésével, de ahogy említettem már, ő birodalmi hadvezérként túlságosan statikus figura ahhoz, hogy főszereplőként igazán le tudjon kötni három könyvön át. A taktikai-stratégiai fejtegetései olykor érdekesek, de az általa vezetett csaták nyomtatásban korántsem olyan magával ragadók, mint ha mondjuk egy filmben vagy számítógépes játékban látnánk őket, ráadásul ezt már harminc évvel ezelőtt is megkaptuk, szóval inkább csak az újsütetű olvasók számára működhet. Időnként szívesen olvasok róla, mellékszereplőként jól elsüthető, tisztelem, becsülöm mint katonát, de ennek az új regénytrilógiának egyedül a kezdőkötete ér valamit a szememben, amit bátran ajánlok is bármely új vagy régi rajongónak, viszont a másik két részt inkább elfelejteném.
Zahn azóta új trilógiát írt a Chiss Birodalomról, illetve Thrawn ifjú éveiről. Ennek első kötete már magyarul is kapható, második könyve pedig szeptemberben jelenik meg a Szukitsnál.
Star Wars: Thrawn (Thrawn)
Írta: Timothy Zahn
Fordította: Oszlánszky Zsolt és Szente Mihály
Szukits 2017
468 o.
Star Wars: Thrawn – Szövetségek (Thrawn: Alliances)
Írta: Timothy Zahn
Fordította: Oszlánszky Zsolt és Szente Mihály
Szukits 2018
372 o.
Star Wars: Thrawn – Árulás (Thrawn: Treason)
Írta: Timothy Zahn
Fordította: Rusznyák Csaba
Szukits 2019
412 o.