KÖNYV: Star Wars: Coruscanti éjszakák I-III. (Michael Reaves)
2019. január 09. írta: Monty H.

KÖNYV: Star Wars: Coruscanti éjszakák I-III. (Michael Reaves)

Meglapulni, túlélni, visszavágni

Ha volt olyan Star Wars-regénysor a régi Expanded Universe kötetei között, amit mindenképp szerettem volna magyarul is birtokolni, akkor az ez... Megjelenése idején nagy lelkesedéssel olvastam angolul és most, évekkel később végre a teljes trilógia kapható hazánkban is. A hálaima egyébként nemcsak a Szukitsnak jár, hanem a Disney-féle Lucasfilmnek is, akiknek kevés előremutató intézkedése között tartom számon a tényt, hogy a régi EU-könyvek Legendák felirattal a mai napig forgalmazhatók. (Hozzátenném egyébként, hogy ugyanez a helyzet a régi Dark Horse-os képregényekkel is, de azokból Magyarországon nem jelent meg az utóbbi években egy sem, pedig ott is akad jó pár klasszikus cím, például A birodalom árnyai. Viszont az újabb, Marvel-képtörténetek szép folyamatosan érkeznek mihozzánk is és ezekből is mutattam már be.)

coruscant.jpg

Nem sokkal a 66-os parancs és a Birodalom kikiáltása után járunk. Bár a Jedi-rend megszűnt létezni, néhány lovag még életben van és ott húzzák meg magukat, ahol lehet. Például Coruscant alvilágában. Közéjük tartozik Jax Pavan is, aki az Erővel való kapcsolatát minimálisra korlátozva próbál boldogulni. Szerencséjére nincs egyedül, egyre több társra talál, köztük egy I-5 típusú droidra, aki egykor apjának, Lorn Pavannak tulajdona volt. A kis csapatnak számos kalandot kell át-, vagy inkább túlélnie, ugyanis Darth Vader, továbbá a frissen megalakult inkvizítorok irtóhadjáratot vezetnek a megmaradt jedik ellen, de persze sok más is történik eközben...

Reaves már többször bizonyította, hogy képes kidolgozott cselekménnyel, hiteles és következetesen viselkedő szereplőkkel előállni. Most sincs ez másképpen és külön dicsérném azt, hogy a háromból két kötetre jut egy-egy olyan izgalmas mellékszál is, mely önállóan egy novella vagy képregény alapját is képezhetné. Az sem mellékes, hogy számos ponton összekapcsolta a cselekményt a korábbi kötetekkel. Remek ötlet volt például előrukkolni a Zahn-könyvekben először említett Camaas-incidenssel vagy visszahozni I-5-öt, egyrészt, hogy A vadászó árnyékra vissza lehessen utalni, másrészt mert ez a droid igazi személyiség, a Csillagok háborúja gépi szereplőinek talán legkarakteresebbje. Mellette azonban visszatér például Aurra Sing vagy Xizor herceg is, de persze számos új arccal is találkozhatunk. Köztük elsősorban a renegát jedikből formálódott szekta, a Szürke Paladinok érdemel említést. Mindehhez pedig nagyobbrészt olvasmányos stílus és meggyőző hangulat járul, amely az itt-ott picit leülő történet ellenére is húzza tovább az olvasót. Mert hát három kötet az három kötet és sajnos Reaves sem tudott ugyanolyan érdekfeszítő sztorit rittyenteni mindháromhoz. Úgy éreztem, az első a legizgalmasabb, a második korrekt, de a harmadik már határozottan döcögősebb lett. Ráadásul, mivel szinte végig ugyanabban a fojtogató minden értelemben alvilági környezetben játszódik a történet, a végére már kicsit eluntam a miliőt (pedig Coruscant az egyik kedvenc bolygóm).

coruscant_2.jpg

Ami még bánt, hogy meglátásom szerint a szerző a kelleténél picit több karakterrel dolgozik, emellett bosszantó, hogy szinte mindegyik művébe becsusszan egy-egy kiugró vagy mellékesebb történeti baki is, ami felkészültsége ismeretében legalábbis fura. Azt például erős túlzásnak érzem, amikor egy számítógépes keresés kiadja, hogy 582.797.754 Jax Pavan (ő ugyebár a főszereplő) nevű ember él Coruscanton. Na, de komolyan! Sokan és sokfélék élnek azon a bolygón, de ez mégiscsak túlzás, még ha ez a név is kellene, hogy legyen a galaxis Kovács Pistikéje! Vagy, amikor egy alvilági információkereskedő hozzájuthat ahhoz az adathoz, hogy a 66-os parancs idején egy bizonyos Darth Sidious elutazott a Mustafarra... Ezt most hogyan?! A sithek utazási naplóira hogyan láthatna rá bárki? Ezenfelül még az lehet zavaró, hogy szerintem nagyon sok a starwarsosra formált hasonlat és szófordulat, amelyek túlontúl idegenül hangzanak és ilyen mennyiségben inkább nehezítik az olvasást. Reaves ráadásul túl gyakran rámutat olyan részletekre, amelyek már az első kötet végére ismerősek: szükségtelenül sokszor írja le például, hogy Coruscant alsóbb szintjeit természetes fény sosem éri... Hol volt az olvasószerkesztő, kérem? A magyar fordítás egyébként alapvetően jól sikerült, bár sokalltam az angolos hangzású mondatszerkezeteket és szavakat (ezek kifésüléséhez nem ártana egy élesebb szemű lektor, főleg mert a legtöbb regényükben ez visszatérő probléma).

coruscant_1.jpg

Röviden és tömören, hibái ellenére is mindenkinek ajánlom ezt a trilógiát, mely mindenképp a Star Wars-regények felsőbb, ha nem is csúcskategóriájához tartozik. Én pedig nemsokára nekiállok Az utolsó lovagnak, mely Jax történetét folytatja és szintén nemrég jelent meg magyarul.

Coruscanti éjszakák I: A jedik alkonya
(Star Wars: Coruscant Nights I Jedi Twilight)
Írta: Michael Reaves
Fordította:
Szukits 2018
354 oldal

Coruscanti éjszakák II: Árnyak utcája
(Star Wars: Coruscant Nights II Street of Shadows)
Írta: Michael Reaves
Szukits 2018
354 oldal

Coruscanti éjszakák III: Az Erő mintázatai
(Star Wars: Coruscant Nights III Patterns of Force)
Írta: Michael Reaves
Szukits 2018
354 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr6614552206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása