KÖNYV&KÉPREGÉNY: Star Wars: A birodalom árnyai (Steve Perry)
2011. június 24. írta: Monty H.

KÖNYV&KÉPREGÉNY: Star Wars: A birodalom árnyai (Steve Perry)

A LucasFilm 15 évvel ezelőtt rukkolt elő az egyik legérdekesebb projektjével. Ennek oka leginkább az volt, hogy 1996 holtidő lett volna starwarsos szempontból: 1995-ben ugyanis megérkezett a klasszikus trilógia THX-verziója VHS-en, 1997-ben pedig mozikba került a trilógia felújított változata – de mi is történjen a köztük levő egy évben, hogy az érdeklődés ne csökkenjen? Végül egy vadonatúj regényre alapozva létrehoztak egy olyan multimédiás projektet, amely a tulajdonképpeni mozifilmet leszámítva minden fontos kellékkel rendelkezett, a képregénytől a számítógépes játékig. 

Lássuk először magát a kötetet. Steve Perry, aki méltán híres és népszerű fantasy- és sci-fi-író, sok kollégájától eltérően engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen a klasszikus trilógia korába (hiszen az 1991 óta megjelenő Star Wars-regények mindegyike az Új Köztársaság korára fókuszált), egészen pontosan az V. és a VI. rész közé. Ez az egyéves időszak a történet szempontjából nagyon is meghatározó és drámai, így kiváló alapanyagnak bizonyult.


A fő témát Darth Vader kutatása képezi, aki mindenképp meg akarja találni fiát, eközben azonban az Uralkodó által adott feladatokat is el kell végeznie, miközben Xizor herceg, a Fekete Nap nevű galaktikus bűnszervezet feje is besétál a képbe – őróla tömören mindössze annyit, hogy Palpatine és Vader után jó eséllyel ő a világegyetem harmadik legnagyobb hatalmú személyisége. Luke, Leia, Csubi és barátaik eközben Han Solo testét igyekeznek visszaszerezni Boba Fett-től, de ezalatt eljutnak hozzájuk a második Halálcsillag építésével kapcsolatos híresztelések is… Luke nem mellékesen igyekszik értelmezni saját szerepét és megalkotni saját fénykardját.

Úgy tudom, ez volt a témában az első regény, amely jól ismert részeket kötött össze (ún. "bridge novel"). Az ilyesféle könyvek cselekménye az előzmények és a későbbi események ismeretében nem feltétlenül lenne izgalmas, de itt szerencsére ilyesmiről szó sincs: Perry nagyon is ért a történet bonyolításához, ráadásul megalkotott néhány új karaktert, akik ugyan nincsenek túlbonyolítva, de máris érdekesebbé teszik a szereplőgárdát. Xizor herceg rosszindulatú manipulációinak jóvoltából érdemel figyelmet; testőrandroidja, a szexi és persze szőke Guri az – akkoriban még ritkás – női vonalat erősíti; Dash Rendar pedig az éppen hiányzó Han Solo helyett játssza el a vagány csempész szerepét.

Perry stílusa, ahogy említettem, tényleg leköti az olvasót, az egyetlen negatívum talán a nyelvezet, mely véleményem szerint picit túlegyszerűsített. Karaktervezetése viszont jól működik, és ez főleg azért fontos, mert ez volt az első Star Wars-kötet, ahol többet is meg mertek mutatni a sötét oldal híveinek világából. A Darth Vader gondolatait bemutató részek különösen emlékezetesek. 

„Darth Vader túlnyomásos gyógykamrájában üldögélt. A világítást lekapcsolta, és megszabadította magát a páncéltól, amely életben tartotta. Az Erő hatalmas volt, a sötét oldal – Vader szerint – pedig még annál is inkább, ennek ellenére képtelen volt újraépíteni csúnyán megégett testét. Már az is kész csoda volt, hogy élt, de Vader nem elégedett meg ennyivel. Bízott benne, hogy ha továbbfejleszti képességeit, egy napon újra a régi emberré válhat.
Legalábbis testileg.
Mentálisan nem akart a régi lenne. Gyenge, bolondos, idealista. Anakin éppen olyan volt, mint amilyen most Luke Skywalker. Egy kiaknázatlan tehetség.
Igen, az Erő Luke-kal van, talán még jobban, mint Anakinnal volt, merengett. A fiúnak azonban meg kell ismernie a sötét oldalát, meg kell tanulnia, mit jelent az igazi hatalom. És el kell fogadnia ezt. Ha nem teszi, a Császár végez vele.
Vader ezt nem akarta.
Amikor megküzdöttek, valóban megpróbálta megölni a fiút, de csak azért, hogy próbára tegye. Ha könnyen végzett volna vele, akkor Luke nem lenne méltó arra, hogy csatlakozzon hozzájuk. Luke azonban állta a sarat. Minden tapasztalata és gyakorlottsága ellenére szinte alig tudott kárt okozni Luke-ban. Egy levágott kezet nem nehéz pótolni.
A találkozás érzelmeket keltett benne, ami pedig már régóta nem fordult elő vele. Egyrészt izgalommal töltötte el, hogy végre egy hozzá méltó ellenféllel csatázhat, másrészt büszke volt rá, hogy az, aki ilyen ádázul küzd ellene, nem más, mint a saját fia.
Vader belemosolygott az őt körülölelő sötétségbe. Obi-Van nem mondta el Luke-nak, hogy Darth Vader Anakin Skywalkerből vált Fekete Lovaggá. Luke gyűlölete az ember iránt, aki mesterét lemészárolta, olyan hatalmas volt, hogy ha nem zavarja meg azzal, hogy elmondja neki az igazat, akár vereséget is szenvedhetett volna a fiútól. Egy Jedi soha nem küzd a haragtól vezérelve. Ellenőrzése alatt tartja az érzéseit, és hagyja, hogy az Erő áthassa. A sötét oldalt azonban erős érzelmekkel kell táplálni; ha megteszik, tízszeresen fizeti vissza a befektetett energiát.
Luke akkor, a gyűlölettől elvakulva, megízlelhette a sötét oldal hatalmát. Az első lépést már megtette, innen már csak könnyebb lehetett. A sötét oldal a rabjává tesz a használóját. Olyan, mint egy kábítószer. Ha elfogadod, soha többé nem tudsz lemondani róla. Ha Luke elfogadja, akkor hatalmasabb lesz, mint az apja, hatalmasabb még a Császárnál is. Ketten uralhatnák a galaxist.
De elég volt. Eljött egy újabb próba ideje.
Elhúzta a kezét a mozgásérzékelő felett, és a kamra teteje lassan felnyílt, hagyva, hogy a túlnyomásban lévő levegő sziszegve kiszabaduljon. Vader végignézett a testén, és Obi-Vanra koncentrált, arra az emberre, aki miatt ilyen állapotba került. Hagyta, hogy a haragja és gyűlölete magasra hágjon, magához vonzva az Erő sötét oldalát.
Egy pillanatra szétroncsolt szövetei megváltoztak, sérült tüdeje és halott tüdőhólyagjai feléledtek, ép szervvé álltak össze.
Egy pillanatig lélegezni tudott, mint más, egészséges élőlények.
A megkönnyebbülés azonban, az öröm, hogy ezt sikerült elérnie, elkergették belőle a sötét oldalt, úgy, ahogyan a napfény is elűzi az árnyékot. A sötét oldal mohón falta a gyűlöletet, a boldogság azonban méreg volt számára. Elhagyta, és amint ez megtörtént, a tüdeje ismét összezuhant.
Vader végighúzta a kezét az érzékelő felett, és hagyta, hogy a kupola ismét rázáruljon.
Ezúttal is azt történt, ami eddigi kísérleteinél is. Sikerült elérnie a testi teljességet, de nem tudta fenntartani azt. Nem lett volna szabad hagynia, hogy öröm töltse el, ragaszkodnia kellett volna a gyűlölethez, még gyógyultan is.
Nem volt könnyű. Míg tökéletesen ki nem irtotta magából Anakin Skywalkert, azt a nyomorult, pipogya alakot, addig nem is fog. Hosszú évek óta küzdött vele, hogy végre tökéletesen átadhassa magát a sötét oldalnak, de mindeddig nem járt sikerrel, bármennyire igyekezett is. Az az apró fény nem akart kialudni sötét lelke mélyén.”
(59-62. o.)

A könyvet csak 2000-ben adta ki az Aquila, de ma már igen nehezen szerezhető be. Az érdeklődőknek a Vaterát és a PECSA bolhapiacát tudom ajánlani, de reménykedem, hogy a Szukits egyszer majd újrakiadásra érdemesnek találja.

Kiegészítő kötetek is napvilágot láttak a témában.
A The Secrets of Star Wars: Shadows of The Empire (Mark Cotta Vaz tollából) című közepes méretű könyv bő háromszáz oldalon mutatja be a projekt előkészítésének és lebonyolításának részleteit, a regény alapjaitól a képregényváltozat első vázlatain át a számítógépes játék műhelytitkaiig.
A másik kiadvány az idevágó művészeti albumok sorát erősíti. A The Art of the Brothers Hildebrandt Greg és Tim Hildebrandt festőművészek munkáit tárja elénk. Az Új remény egyik plakátját ők készítették el a hetvenes években, de dolgoztak még a Marvelnek is, illetve A gyűrűk ura-trilógia kapcsán is. A birodalom árnyai-projektben rájuk bízták a – később magazinokban és kártyákon feltűnő – száz darab kísérőfestmény elkészítését, melyen a történet fontos és kevésbé fontos szereplői, illetve eseményei köszönnek vissza – például az „elmaszkírozott” Csubakka, a szemtelen és vakmerő Dash, vagy a Leiával az Erő segítségével kapcsolatba lépő Luke. Az album erőssége, hogy nemcsak a kész műveket, hanem a készítés során készített vázlatokat, illetve előtanulmány gyanánt készített fotókat is felsorakoztatja, így aztán tényleg meggyőződhetünk arról, hogy a két művész és segédei nem vesztegették az időt.

A képregényváltozat is napvilágot látott – minálunk éppen mostanában közlik a Semic Interprint Star Wars-sorozatában, aki ezt szeretné elcsípni, még megteheti [Utólagos megjegyzés: A Semic sajnos az 1. szám megjelenése után megszűnt, így a széria megjelentetése is megakadt.]. A Kilian Plunkett, John Nadeau, Craig Russell és Cary Porter által összehozott rajzstílussal nem vagyok kibékülve, de a történet több egyedi részletet is tartalmaz, mivel egyes helyeken eltérnek a regény cselekményétől, illetve plusz szereplők kerültek bele. Ennek következtében nagyobb hangsúlyt kap Boba Fett és a többi fejvadász, illetve Vader ügynöke, Jix is felbukkan. Összességében tehát egy figyelemreméltó darabról van szó.

A könyvtől eltérően ehhez a képregényhez még folytatás is készült, Shadows of the Empire – Evolution címmel. A forgatókönyvet természetesen Steve Perry írta, a rajzokat pedig Ron Randallnek, Tom Simmonsnak és Dave Nestelle-nek köszönhetjük – ez sem tökéletes, de elmegy (a borítón látható festmény többet sejtet). A történet főhőse a gazda és cél nélkül maradt android, Guri, aki szeretne normális ember módjára élni, miközben fejvadászok és lázadók járnak a nyomában. Érdekesség, hogy előkerül benne Dash Rendar is, aki a könyv- és képregényváltozat szerint odaveszett a végső összecsapásban, a játékprogram viszont sejtette, hogy ez korántsem volt így.

Annak idején PC-re, illetve Nintendo64-re is megjelent a vonatkozó számítógépes játék, mely – akkoriban forradalminak számító grafikájával – nagy sikert aratott. Alapvetően egy mászkálós-lövöldözös-szimulátor-jellegű szoftverről van szó.

Megjelentek persze a történetből ismerős karakterek játékfiguraként is, de ami igazán fontos, hogy filmzene is készült a projekthez, holott, ahogy az már kiderült, éppen csak film nem készült hozzá. Az akkoriban nálunk is kapható CD zenei anyagát Joel McNeely szerezte, aki már azelőtt is dolgozott a LucasFilmnél, például Az ifjú Indiana Jones kalandjai című sorozat kapcsán. (A főcímzene természetesen továbbra is John Williams szerzeménye.) A történet ismeretében nagyon kellemes zenei élményt jelent a lemez meghallgatása. Apró bónusz, hogy multimédiás CD-ROM-ról van szó, vagyis némi promóanyag is felfért a kiadványra.

A birodalom árnyai a mai napig kedvelt és közismert darabja a Star Wars-legendakörnek, ezért mind a visszafogottabb, mind az elvetemültebb rajongók figyelmébe ajánlom szeretettel.


Star Wars: A birodalom árnyai (Star Wars: Shadows of The Empire)
Írta: Steve Perry
Fordította: Nitkowszki Sztaniszlaw
Aquila 2000
408 oldal

The Secrets of Star Wars: Shadows of The Empire
Írta: Mark Cotta Vaz
Del Rey 1996
308 oldal

Star Wars: The Art of The Brothers Hildebrandt
Írta: Bob Woods
Del Rey 1997
128 oldal

Star Wars: A birodalom árnyai (Star Wars: Shadows of The Empire)
Írta: Steve Perry & John Wagner
Rajzolta: Kilian Plunket, John Nadeau, Craig Russell, Cary Porter
Dark Horse Comics 1997, 2011

Star Wars: Shadows of The Empire – Evolution
Írta: Steve Perry
Rajzolta: Ron Randall, Tom Simmons, Dave Nestelle
Titan Books 1998

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr623004081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása