Windu mester háborúja
Matthew Stover nevét azóta emlegetem nagy elismeréssel, amióta elolvastam A sithek bosszúja regényváltozatát. És hát a sablonossá fajult alaptörténet ellenére a Luke Skywalker és a Mindor árnyai is kellemes élményként maradt meg bennem. Várakozással vettem ezért kézbe az eredetileg 2002-ben kiadott, de nálunk csak nemrég megjelent Töréspontot, melyet története alapján okkal hasonlítanak a Joseph Conrad-féle klasszikushoz, A sötétség mélyénhez, melyből az Apokalipszis most című film is táplálkozik.
Nem sokkal a geonosisi csata után Mace Windu szülőbolygójára indul: a Harrun Kal a klónháború egyik csataterévé vált és bár a szeparatista erők nemrég elhagyták a bolygót, a korábban odaküldött Depa Billaba mester nem tér vissza a Coruscantra, csak egy nyugtalanító holoüzenetet hagy, mely kétségeket támaszt felőle. Windu aggódik, hogy egykori tanítványát elragadta a sötét oldal, ezért odautazik és elmerül az őserdő kegyetlen világában, hogy megtalálja és hazavigye. Eközben azonban lépten-nyomon azzal szembesül, hogy a Köztársaságot ellenségnek tekintik idekint és saját küldetését sem lesz olyan egyszerű teljesíteni.
Stovernek nem okoz gondot, ha a belső vívódás ábrázolására kerül sor, márpedig ebben a kötetben kulcsfontosságú szerepet kap Mace Windu lelki csatározása, melyet részben saját naplóbejegyzéseiből ismerhetünk meg. Tulajdonképpen új oldaláról ismerhetjük meg őt, mert a filmekben a hajlíthatatlan és bölcs jedi-mester képében láthattuk, itt viszont esendő emberként is jelen van. Karakterfejlődése jól követhető, bár úgy a századik oldaltól fogva, mintha egyre-másra ismétlődnének a már elhangzottak. Saját tapasztalatunkból is tudhatjuk, hogy a minket aggasztó dolgokat hányszor meg hányszor átgondoljuk magunkban, de egy regényben ennyi ismétlés már fárasztó, sőt, idegesítő. S mivel a cselekmény végig őt követi nyomon, a változatosság máris csorbát szenved. Az összecsapások leírásai sem tudtak lenyűgözni, holott a szerző elég részletesen ecsetel egy-egy csataképet, vagyis a vizualitásra nem lehet panasz. És akkor már azt is megemlíthetném, hogy a háború ábrázolása — talán a Republic Commando-regényeket leszámítva — még sosem volt ennyire realista, az egyszerű sebek leírásától a civil áldozatokig. A klónháborúk pokla valóban kézzelfogható. Stover gondosan kidolgozta a korunok kultúrájának és társadalmának viszonyait is, melynek érdekes sajátossága, hogy bizonyos szinten Erő-érzékeny lényekről van szó, ami természetesen szerepet kap a sztoriban is. Sajnos a történet érzéseim szerint hosszabbra nyúlik a kelleténél, így megint csak úgy éreztem, kicsit feszesebbre vágva többet nyújthatott volna.
A Töréspont egy minden szempontból realista Star Wars-olvasmány, mely minden pozitívuma ellenére sajnos nem került a kedvenceim közé: lehetséges, hogy túlzottan is elvárom ezektől a regényektől a viszonylag könnyed meseszerűséget, de valószínűbb, hogy a hosszúra vett cselekmény volt rám ilyen hatással. Én mindenesetre nekiállok a Távoli csillagoknak, de sietve, mivel a következő napokban érkezik az Utóhatás és nemsokára a Sith nagyurak is, melyekről annyi tudható, hogy immár a disneys kánon részeként íródtak, vagyis egy-két meglepetésre számíthatunk általuk.
Star Wars: Töréspont (Star Wars: Shatterpoint)
Írta: Matthew Stover
Fordította: Szente Mihály
Szukits 2015
448 oldal