Az egyszarvú titka
Csak énnekem hiányoznak a régi vágású kalandfilmek? Ma már minden, amiben van egy kis izgalom, üldözés, rejtély és/vagy némi nyomozás, az már akciófilm, az előbbi műfaj nevét pedig mintha pedig elfelejtették volna. Végül is mindegy, hogy nevezzük, de azt hiszem, a mai világ átka, hogy a "kaland" szónak már nincs meg az a romantikája, vagy inkább ereje, mint az "akciónak". A Tintin is lehetne akciófilm, de a modern alkotásoktól annyira elüt majdhogynem ártatlanul kalandos történetvezetésével és elsőre talán ódivatúnak is ható – több mint 80 éve "létező" – főhősével, hogy mégis inkább a régen látott kalandfilmeket idézi.
Tintin híres riporter, aki egy szép napon a bolhapiacon megvásárol egy patinás hajómakettet. A gyönyörű szobadíszt azonban más is meg akarja kaparintani, mivel fontos titkot rejt, mely aztán elképesztő bonyodalmakba keveri új gazdáját, aki kutyája, Snowy, később pedig egy kissé habókos, de leginkább iszákos hajóskapitány, Haddock oldalán indul neki az ismeretlennek...
De hogy ki is az "eredeti" Tintin? A francia nyelvterületen kultikusnak számító belga képregényhős 1929-ben látta meg a napvilágot az Hergé művésznevű rajzoló jóvoltából, és népszerűsége azóta is töretlen. Hősünk hivatalosan újságíró ugyan, de világkörüli élményei folytán inkább jut róla eszünkben a nyomozó vagy a felfedező titulus. Összesen 24 füzet látott napvilágot róla, ezek egy részét magyarul is kiadták. Az alkalmazott rajzstílus azért érdekes, mert a szereplők kissé karikaturisztikusak ugyan, de a környezet – leszámítva az első pár történetet – meglehetősen hiteles és részletdús. Azt viszont gyakran az alkotó szemére vetették, hogy saját korszellemének megfelelően bizonyos országok lakóit (például az oroszokat vagy a kongóiakat) igencsak negatív éllel ábrázolta... Tintint és barátait jó néhányszor láthatták viszont a nézők élőszereplős, továbbá rajz- és bábfilmen, sőt, a színpadon is.
És hogy hogy került ez az alapanyag éppen ehhez a rendezőhöz? Ennek is külön története van. Steven Spielberg 1981-ben, Az elveszett frigyláda fosztogatói kapcsán ismerte meg Tintint egy francia újságcikkből, mely a kalandor professzor kalandjait nem meglepő módon a Tintin-sztorikhoz hasonlította, de lépten-nyomon. A direktor úr utánanézett és azonnal megragadta Hergé képtörténeteinek filmszerű vizualitása. Már akkor, a nyolcvanas években filmre akarta vinni a képregényt, de nem tudta volna kiküszöbölni, hogy a nézők számára ne egy Indiana Jones-utánérzés legyen az egész... Így a projekt két évtizeden át pihent és Spielberg akkor tért csak vissza rá, amikor az eredeti rajzstílust megfelelő színvonalon, de már animált formában, a motion capture technikával adhatták többé-kevésbé vissza. A film egyik producere, bizonyos Peter Jackson ezzel szemben már gyermekkorában sokat olvasott a Tintin-füzetekből, szóval neki nem kellett bemutatni a főhőst...
Személy szerint egészen magával ragadott a film. Nem azért, mert újszerű – hiszen nem az; ezeket a kalandokat már másutt, más hősökkel is láthattuk. Inkább az a tény nyűgözött le, hogy a régi idők kalandfilmjeinek stílusát sikerült ilyen bájjal és könnyedséggel átültetni egy animációs szösszenetbe – pedig távolról sem rajongok az animációs filmekért! Egyszerűen az a fajta alkotás, ami teljesen kikapcsol és közben szórakoztat – engem legalábbis biztosan. És erre a műfaji keveredés jól eltalált keveréke is rásegít, hiszen van benne némi nyomozás, rejtély, egy csipetnyi film-noiros beütés, és persze jó sok kaland, meg némi, nem túlzásba vitt humor is. Eredeti nyelven nézve pedig a hangok közül ránk köszönnek olyan ismerősök, mint Jamie Bell (Billy Elliot, A dicsőség zászlaja), Daniel Craig (Skyfall, A lövészárok), esetleg Andy Serkis (A tökéletes trükk, A gyűrűk ura).
A látvány sem mellékes egy kalandfilmnél. Az eredeti képregények részletes háttere utat talált ehhez a feldolgozáshoz, és ezért is kiemelendő a vizuális megvalósítás színvonala. Meg hát, ha úgy istenigazából megindul az akció, van mit néznünk, ez nem kérdés (számomra a motorbiciklis menekülési jelenet volt talán a legemlékezetesebb). A látványhoz pedig párosul John Williams atmoszférikus filmzenéje, melyet a szakállas mester életművének ismeretében aligha kell túlragoznom. Ennek kapcsán kitérhetnék még külön a főcímre is, mely vizualitásában is legalább annyira megidézi az adott kort, mint Spielberg és Williams egy másik közös munkája, a Kapj el, ha tudsz esetében.
A vonatkozó kritikákat elnézve látom, hogy sokan túlságosan is komolytalannak érezték a Tintint és Spielberg szándéka ellenére többen is az Indiana Jones-filmekhez hasonlítgatják, de véleményem szerint nem olyan nehéz elvonatkoztatni a puhakalapos professzortól... A film amúgy is szép bevételt ért el, számos díjra nevezték, én pedig remélem, hogy a beígért két folytatás is elkészül valamikor.
Akinek hozzám hasonlóan tetszett a film, annak mindenképp ajánlom a DVD-t. Majdnem ötven percnyi extra anyag szerepel rajta, benne öt kisfilm, többek között a filmben közreműködő színészekről, illetve a filmzenéről és Milouról, azaz Snowyról, a kutyáról.
Szórakoztató, régi vágású kalandfilm.
Értékelés: 8/10
Tintin kalandjai (The Adventures of Tintin)
Columbia 2011
Animációs kalandfilm (102 perc)
Rendező: Steven Spielberg
Főszereplők: Jamie Bell, Daniel Craig
Zene: John Williams
