Mikor messze volt még a győzelem

Mire ezek a sorok megjelennek, a Star Wars-képregények kiadási jogai ismét a Marvelnél pihennek. Annak idején, az Új remény mozis premierje után jó néhány éven át ők foglalkoztak a témával és csak a kilencvenes évek elején vette át tőlük e nemes feladatot a Dark Horse. A most következő füzet még a „lovacskás” kiadó égisze alatt látott napvilágot, először természetesen folytatásos füzetekben, majd végül egybekötve.

A Halálcsillag elpusztítása jelentős győzelem volt a felkelők számára: amellett, hogy sok milliárdnyi kredit értékű hardver és több évtizednyi munka veszett oda, a diadal propagandaértéke is súlyos csapást jelentett a Császár számára. A lázadók szövetsége azonban így is komoly gondokkal küzd: most például a leendő titkos támaszpontjuk potenciális helyszíneit keresgélő vadászköteléket – a pilóták közt Luke és Leia is ott van – ér váratlan támadás a galaxis eldugott szegletében. Mon Mothma árulásra gyanakszik, ezért Leia hercegnőt bízza meg egy szupertitkos csoport létrehozásával és az áruló leleplezésével…

Tudom, hogy a klasszikus trilógia kora lerágott csont, mégsem tudnék egyetlen rossz szót sem mondani a történetre. Megint csak bebizonyosodott, hogy megfelelő író és megfelelő rajzolók közreműködésével ebből is ki lehet hozni valami jót – mit jót, kiválót! A Yavin árnyékábant kézbe véve először mondjuk a grafika fogott meg, de nagyon, később azonban, az elolvasásnál is a pozitív benyomások gyűltek.

Carlos D’Anda mesteri rajzoló. Akár űrcsatáról van szó, akár egy súlyosabb párbeszédről, kiválóan teljesít a nézőpontok megválasztásánál, az arcok megrajzolásában, illetve a dinamizmus megjelenítése sem okoz neki problémákat. Talán csak egyetlen konzekvens hibát tudnék neki felróni, ez pedig kedvenc felkelő vadászgépünk szárnyának szögbeállítása, mely nyitott helyzetben nála kilencven fokhoz közelít, márpedig elégszer láttuk a filmeken (is), hogy ez „a valóságban” nincs annyi. Az, hogy Vader maszkját kissé eltorzítja az adott helyzetnek megfelelően, azt hiszem, nem hiba, ugyanis sok más füzettől eltérően itt nem a művész gyengeségeként értékeljük, hanem egyfajta hangulati illeszkedésnek. Gabe Eltaeb színezése is határozottan jót tett az oldalaknak: kontrasztos, jól elkülöníthető vonalak és az atmoszférát csak felerősítő színek.

Ha csak ennyit tudna ez a darab, már akkor is emlékezetes maradna, de szerencsére többről van szó. A történet leköt, kapunk új szereplőket mindkét oldalon, és a korszak hangulatát is sikerült megragadni, de a személyiségfejlődés is jelen van. Luke, a hirtelen hős lett pilóta saját veszteségeivel küszködik, de Leia sem dolgozta még fel az Alderaan és családja pusztulását – ennek ellenére közelharcban és űrcsatában is kitesz magáért, ha arra kerül a sor. Bár a „harcos hercegnő” imázsán nem kellett volna meglepődnöm (hiszen a Star Wars EU-világa többször is így szerepeltette), most mégis újra rácsodálkoztam a vagányságára, melyet a rajzstílus csak még jobban kiemelt. 

A kötet végén még helyet kapott egy nyolcoldalas sztori Darth Vader meggyilkolása címmel. Bár csak egy melléktörténetről van szó, mely nyilván nem ér a másik nyomába, illetve hasonló sztorikat már kaptunk évekkel ezelőtt, a sötét nagyúr és Boba Fett kedvelői azért értékelni fogják.

Mit mondhatnék zárásképpen? Ez a kötet mindenképp megéri az árát, és remélem, hogy ha a Szukits folytatja a képregénykiadást, akkor ennek is lesz majd hely a listán. Én pedig már gyúrok a folytatásra…


Star Wars: In The Shadow of Yavin
Írta: Brian Wood
Rajzolta: Carlos D’Anda, Gabe Eltaeb, Michael Heisler
Dark Horse Comics 2013