Kötelesség és becsület

Amikor 2002-ben a magyar mozikban is bemutatták a Hart háborúját, nem különösebben hozott lázba, és csak jó tíz évvel később vettem elő, miután a nevetségesen olcsó DVD-k közül pár száz forintért beszereztem. És mivel ez a film is az ardenneki csatával kezdődik, miért is ne kerülhetne most sorra.

Hart hadnagy a front mögötti zászlóalj-parancsnokságon, bombabiztos beosztásban tölti a háború utolsó hónapjait. 1944 decemberét írják, a karácsony közeleg és senki nem számít német ellentámadásra. Az viszont megérkezik, és Hart rövid úton fogságba, majd hadifogolytáborba kerül. Az amerikai foglyok parancsnoka, William McNamara ezredes régi vágású tiszt, aki ragaszkodik bizonyos mértékű fegyelemhez. Nemsokára két fekete bőrű pilótával bővül az amerikai barakkok lakóinak sora, és ez érezhető feszültségeket okoz a jenkik között...

Hollywoodias szólamokra számítottam, de kissé másképp alakult a dolog (ahogy maga a történet sem úgy folytatódik, ahogy eleinte várnánk - ezért sem szúrtam most be az előzetest, ugyanis túl sok mindent elárul). Bár a heroikus felhangok a film végén csak előkerülnek, jobban dominál a körülmények áldozataiként bukdácsoló karakterek küzdelme. A forgatókönyv pedig óvatosan lavírozik a német és amerikai oldal között, megmutatva mindkét oldal jobbik és rosszabbik arcát is. Amellett tehát, hogy a fogvatartók például embertelenebbül bánnak az oroszokkal, mint az amerikaiakkal, azért látszik, hogy itt és most nem a túlnyomórészt korrekt (még ha szigorú) őrök és parancsnokaik jelentik a legnagyobb veszélyt. A jenkiknél pedig érdekes volt látni, hogy fordítja a szkript ellenük saját magasztos szólamaikat ("Mi nem teszünk különbséget ember és ember között!"), miután a néger foglyok megérkeznek. Összességében tehát nagyra értékelem, hogy a németeket nem akarták beskatulyázni a gonosz mozinácik közé, ahogy az amerikai karaktereket sem kívánták az egekig magasztalni. Vették viszont a fáradságot, hogy tisztességes párbeszédeket adjanak a szájukba, márpedig rendes drámánál ez a minimum.

A színészgárda tekintetében sem érheti szó a ház elejét. Colin Farrell, a fiatal, tapasztalatlan Hart szerepében tökéletes ellenpárja a harcedzett, megkeseredett McNamarának, aki persze jól áll a blazírtképű Bruce Willisnek. De nemcsak róluk lehet beszélni. Marcel Iures, román színész (Válaszcsapás, Gól!) a német táborparancsnokot testesíti meg, valóban meggyőző erővel és összességében meglepően szimpatikus figuraként. A mellékszereplők közt láthatjuk Terrence Howardot, aki ugyanazt az egyenruhát viseli, mint pár évvel később a csúfosan megbukott repülős moziban, a Red Tails-ben, Linus Roache-t (Batman: Kezdődik, Non-stop) vagy Sam Worthingtont (Titánok harca, Avatar).

Nem akarom túlhangsúlyozni a film erényeit, de nekem mind a két megtekintésre pozitív élményt jelentett. Tetszik, hogy földhözragadtabb karakterekkel dolgozik, hogy szándékosan kiemeli egy-egy figura jó és rossz oldalát (megerősítve ezzel azt az ősrégi állítást, hogy a háború kihozza az emberből a legjobbat és a legrosszabbat is), és hogy a történet az utolsó pillanatig képes meglepetést okozni. Ha nem is korszakalkotó mű, az újabb háborús drámák közt mindenképp tisztességes helyezést szavaznék meg neki.

A Hart háborúja több magyar DVD-kiadást is megért már. A szinkron nélküli változat angol és cseh hangsávot, angol, magyar, cseh, lengyel és több más feliratot tartalmaz. Az extrák közt audiokommentárok, kimaradt jelenetek, előzetes és fotóalbum szerepel.

Tisztességes háborús dráma.
Értékelés: 8/10

Hart háborúja (Hart's War)
MGM 2002
Háborús dráma (119 perc)
Rendező: Gregory Hoblit
Főszereplők: Colin Farrell, Bruce Willis
Zene: Rachel Portman