Ripley már úton van...

Az utóbbi évek Alien-könyvtermése egyszerűen szólva csalódáskeltő volt a számomra. Idén kora ősszel azonban — mikor is a 35. évforduló apropóján A nyolcadik utas: a Halál rövid ideig ismét látható volt a mozikban — a Szukits beharangozta a következő regény megjelenését, és erre felkaptam a fejemet, mivel Ellen Ripley újabb kalandjait ígérték, méghozzá az első és második nagyjátékfilm közötti időszakból.

Aki közelebbről ismeri mondjuk a Star Wars-könyveket, tudja, hogy az ilyen összekötő olvasmányok (angolul "bridge novel") egyáltalán nem ritkák, ugyanakkor megfelelő íróra bízva nagyon jól elsülhetnek (kedvenc példám erre A birodalom árnyai). Az Alien-univerzumban viszont tudtommal ez az első. Ripley egyébként már feltűnt az Eredendő bűn című kötetben (mely a negyedik film története után játszódik), illetve annak idején a Stephani és Steve Perry-féle trilógiában (Idegenek a földön, Lidérces utazás, Ripley háborúja), mely az Alien³ ismeretében már csak alternatív folytatásként értelmezhető. Most, a filmstúdió, vagyis a 20^th Century Fox felügyelete alatt íródott egy újabb történet, pontosabban egy újabb trilógia Tim Lebbon tollából, melynek első kötete az Árnyékhajsza.

Egy távoli bányabolygó tárnáiban hirtelen elszabadul a pokol, mikor (számukra) ismeretlen eredetű szörnyek tűnnek fel odalent. A bolygókörüli pályán keringő űrállomásra visszahúzódott túlélők nem képesek elmenekülni, csak abban reménykedhetnek, hogy vészjeleikre valaki végre reagál és értük jön egy mentőcsapat. Eközben előkerül az űr mélyéről Ripley mentőkabinja, mellyel egérutat nyert annak idején (több mint harminc évvel korábban) a Nostromóról és most cseberből vederbe kerülve egy újabb vészhelyzet megoldásában kell aktív szerepet játszania, miközben a jármű számítógépében ott lappang az egykori Ash mesterséges intelligenciaprogramja…

Tim Lebbon regénye az alaptörténet vonatkozásában csak annyi újdonságot tud felmutatni, hogy Ripleyt is bevonja a cselekménybe. Nélküle ez egy lenne a sok közül, mert lássuk be, az, hogy egy távoli űrállomás vagy bolygó lakói hirtelen szembekerülnek az idegenekkel, nos, ez lerágott csont. Ezt valószínűleg a szerző is tudta, és elismerésre méltó, hogy próbált legalább a főbb szereplőknek arcot és hátteret adni. Cselekményleírásai viszont kissé döcögősek és szájbarágósak, már ha lehet ilyet mondani, egyes elemeket pedig bántóan gyakran alkalmaz (például, hogy Ripley mit látott Hoop tekintetében, de említhetném a főhős igencsak hasonló látomásait, melyek dramaturgiai célját értem, de akkor is nagyon repetitívnek érzem). Számomra az izgalmi szint is csak az utolsó száz oldalon ugrott meg, annak azonban nagyon örültem, hogy Lebbon a végére sikeresen elvarrta a szálakat, hogy a már ismert történet konzisztenciája ne csorbuljon.

Mivel trilógiáról van szó, sajnos egyelőre nem tudom a nagy egész ismeretében értékelni a kötetet. Az biztos, hogy az utóbbi évek átlagához képest egész jó, de potenciálját szerintem még nem fedte fel. Éppen ezért szeretettel várom a folytatásokat, melyek közül az első emberi számítás szerint valamikor kora tavasszal érkezik majd.


Alien - Árnyékhajsza (Alien: Out of The Shadows)
Írta: Tim Lebbon
Fordította: Szántai Zsolt
Szukits 2014
360 oldal