Digitális lopakodók újratöltve

Bár a nemrég bemutatott Ghost Warrior nem volt számomra túl meggyőző, engedtem a kísértésnek és az enyhén pozitívabb hangú kritikáknak helyt adva telepítettem a folytatást, melyet ugyanúgy a City Interactive követett el.

Cole Anderson bőrébe bújva a Fülöp-szigeteken kezdjük a játékot egy számomra teljesen irreleváns történet keretében, mely nagy vonalakban sem érdemel átfogó bemutatást, ugyanakkor ismét csak az amcsi akciófilmek hangulatából merít, benne orosz rosszemberekkel, lopott és visszaszerzendő biológiai fegyverrel, stb. A lényeg, hogy eleinte a dzsungel ad otthont kalandozásainknak, de jó hír, hogy az őserdei csuszimászi mellett máshova is eljuthatunk majd.
Ezt a részletet azért is merem közkinccsé tenni, mert komoly pozitívumot jelentett számomra, hogy egy visszaemlékezés keretében hirtelen Szarajevóban találtam magam, méghozzá 1993-as évszámmal… Bizony, a jugoszláv konfliktus vértől csatakos harcmezejére, ahova másodmagammal kell behatolni. Mondhatnánk, hogy ez így erősen a Modern Warfare csernobili pályájára hajaz - így van, de akkor is jólesett, hogy a készítők elszakadtak a sablonos helyszínektől és a Balkánra helyezték a történet szálát, később pedig a tibeti hegyekbe is eljuthatunk, vagyis legalább a miliő tekintetében elszakadhatunk a kliséktől.
A grafika valamivel szebb lett a CryEngine3-nak köszönhetően, de ezt nagyon nem használták ki.  A vízeffektek például összecsapottnak tűnnek, a tereptárgyak közelről nézve elég elnagyoltak, így az összbenyomás igencsak vegyes. A figuramodellek mozgatásán nem láttam lényegi különbségeket, bár az tény, hogy a lelőtt ellenfelek sokféleképpen tudnak összerogyni. És persze a bullet-time-hatást most sem kell nélkülöznünk, ha igazán pontosan célzunk.
A játékmenet maradt a régi, vagyis lineáris, és többször is kiveszi a kezünkből az irányítást, amikor szkriptelt képsorokkal intéz el egy-egy fordulatot - teljesen feleslegesen. Az viszont pozitív, hogy ha szándékunk ellenére esetleg nem tudjuk csendben végigkúszni a pályaszakaszt és mégiscsak az agreszívabb megoldást választjuk, általában akkor sem dob minket vissza, bár szerencsére nagyobb hangsúlyt kap a lopakodás és a mesterlövészes jelleg. Fegyvereink továbbra is a mesterlövészpuska, egy hangtompítós pisztoly és egy kés. Más jellegű fegyvert akkor sem vehetünk fel, ha puskánk éppen elérhetetlen távolságban pihen, és repesz- vagy fénygránátra sem számíthatunk - ez azért kicsit gáz. Jobban örültem volna, hogy ha adott helyzettől függően ez utóbbiakat azért megengedte volna a program. 
A mentési rendszer megint túlzottan szadista, vagyis halálunk esetén sokszor indokolatlanul messziről kell újrakezdenünk a pályarészt. Mindez csak azért nem okoz akkora szívfájdalmat, mert a játék rendkívül könnyű, főleg, mert a pályákon tényleg rengeteg EÜ-készlet és tartalék lőszer található. A teljes játékidő nálam egyébként olyan 5-6 óra volt, ami talán kevésnek tűnik, de a mai átlagtól nemigen tér el. Ettől függetlenül azért akad néhány izgalmasabb vagy egyszerűen csak nehezebb rész, ahol legalább pár perc erejéig aggódhatunk saját digitális sorsunk miatt... Ilyen helyzetekben azonban előfarol a mesterséges intelligencia, minden visszásságával együtt. Az ellenfelek ugyanis néha csak bambulnak, néha egész profi módon keresnek fedezéket, néha pedig a vaksötét és álcagúnyánk ellenére is azonnal megtalálnak és likvidálnak, hogy nézni is öröm... Khm-khm. 
A multis részbe nem néztem bele, de az egy, azaz egy játékmód és a kétféle pálya nem is nagyon vonzott. A lőtéren viszont többször is eltöltöttem egy kis időt. Semmi extra, de a völgyben elhelyezett célok leküzdése és a mesterlövészpuskákkal való ismerkedés így is kellemes volt.
Végső soron egy picit javult az összkép az első részhez képest. A helyszínekkel és a lopakodós részekkel jó irányba tartottak, de a nagy elődök mellett (mögött) továbbra is dominál a viszonylagos igénytelenség, a pórias háttérsztori és a szkriptelt játékmenet. Nem tudom, a City Interactive mikor lép már túl saját árnyékán. Egy kolléga videós jegyzetét még beszúrom ide. Ahogy látható, ő sincs odáig a játéktól...

Hajszálnyival jobb az első résznél, de még mindig gyengus...
Értékelés: 6/10

Negatívumok:
*Lineáris és agyonszkriptelt
*Igazi kihívás nuku
*A grafikus motor nincs kihasználva
*Néhol buta, néhol szuperintelligens MI
*Sablonos elemek

Pozitívumok:
*Továbbra is élethű ballisztikai jellemzők
*Eddig nemigen látott helyszínek
*Többféle mesterlövészpuska