Digitális lopakodók

A lengyel City Interactive sajnos inkább silány programokkal írta be nevét a PC-s játéktörténelembe. Na igen, a Battle Strike vagy a Hell in Vietnam olyan siralmas volt, hogy durván ötperces játék után mindkettőt töröltem… Számomra talán az SAS - A biztonságos holnapért volt a maga idejében a kivétel, de az is csak alig 2-3 óra játékot biztosított, ami lássuk be, vérgáz. A 2010-es Ghost Warrior azonban a kritikák szerint kiemelkedett az addigi szörnyűségek közül…

Egy fiktív latin-amerikai térségben tevékenykedünk az amerikai Különleges Erők mesterlövészeként. A környéket egy közhelyes diktátor uralja, akinek hidegre tétele bizony a mi feladatunk lesz. Hogy a dolog bonyolódjon, a bevetés nem megy simán, így lesz alkalmunk megismerni a vidéket, egyedül, esetenként egy-két kolléga kíséretében, illetve személyében (mivel rövidebb epizódokat kapunk mások szemével is játszva).

Maga a történet nem igazán tud többet mondjuk az átlagos amerikai akciófilmek - igen-igen sablonosra sikeredett - forgatókönyvénél… Van itt minden, kábszerültetvény, diktátor bácsi, beépített ügynök, dzsungel, különlegesen veszélyes robbanófej, no meg a távolból irányító, hűvös női hang. Emellett sajnos szólni kell még a linearitásról, mely bántó módon zavaró, hiszen lopakodás és az ellenség kerülgetése közben elvárnám, hogy több útvonal közül válasszak - nos, ilyen lehetőség csak elenyésző számban kínálkozik, márpedig ha már lopakodó mesterlövészek vagyunk, akkor némi önállóság azért járna. Persze nem is vagyunk annyira lopakodók. Szerintem a készítők nem mertek kizárólag vagy túlnyomórészt osonós sztorit alkotni, ezért a cselekmény jelentős részében elég durván, inkább rohamosztagost játszva nyomulunk előre. Ez még nem lenne akkora baj, de egyrészt az akciórészek nem túl erősek, másrészt elgondolkodtató, hogy például a Vietcongban milyen gyakran kellett csendes és körültekintő haladásra hagyatkozni, holott az nem is próbált meg mesterlövészes játék lenni. Itt talán csak az utolsó küldetésekben éreztem olyan jellegű izgalmat, de mivel a program sokszor önmagát sem véve komolyan simán eltűri, hogy egy támaszpont közepén durrogtassak és senki ne szúrjon ki, nos, ez azért picit gagyi…
A cselekményt is néha kiveszi a kezünkből a program, amikor egy-egy ellenfél elnémításánál hirtelen átvált egy átvezető képorra, mintha nem tudná kivárni, hogy mi végezzük el a melót. Az automatikus mentési rendszerre mi is rásegíthetünk az F5-tel, ami üdvös is, mert nem kevés időt spórolhatunk, ha figyelünk erre is.
A grafika felemás érzéseket keltő, 2010-es színvonalon szerintem ez éppen csak elfogadható volt. A tájképek tulajdonképpen szépek, de közelről eléggé elnagyoltak a részletek, nem ritka a “lebegő” holttest, és a figuramodellek is egyszerűek. Mozgatásuk egyébként változó, néhol kifejezetten emberi, másutt olyan kis egyszerű. Intelligenciájuk is eltérő, de túlnyomórészt eléggé semmilyen: előfordul, hogy csak bambulnak, és az sem változatja meg hozzáállásukat, hogy húsz vagy esetleg két méterre álló társukat épp az imént puffantottuk le, még csak nem is hangtompítós fegyverrel, máskor meg azonnal nekünk rohannának, amint észlelnek. Tüzük pontossága változó, és a realitást segíti elő, hogy álcagúnyánk ellenére sem érezhetjük biztonságban magunkat, a lövedékeik igenis veszik le rendesen életerőnket - melyet viszont EÜ-készletünk segítségével feljavíthatunk, ráadásul ilyen csomagokat a pályákon is találhatunk, akárcsak “titkokat” rejtő laptopokat (lásd Modern Warfare vagy Call of Juarez Bound in Blood).
A mesterlövészpuskák viszonylag széles választékát kipróbálhatjuk, ami igencsak nagylelkű fordulat ahhoz képest, hogy ugyanazon térségen belül, általában utánpótlás nélkül dolgozunk. Az SR-25 Stonertől az FN FAL távcsöves változatáig és a Dragunovig sok minden kerülhet a kezünkbe. A Sniper Elite-ből ismert bullet-time most is jelen van, amennyiben fejlövést érünk el egy-egy ellenfélnél, de fontosabb, hogy a szálkereszten általában megjelenik a valószínűsíthető becsapódási pont, mely a valóságban is szükséges korrigálást teszi lehetővé a távolság és a szél függvényében, és ez jó. Koncentrációs módot is kapunk, mely a valóság lelassításával segíti a célzást. Ez azért is fontos, mert a távcső azért billeg rendesen célratartás közben is. Időnként átvesszük figyelőnk feladatát, és ilyenkor mi leszünk azok, akik a háttérből segédkezünk a célpontok kijelölésénél. 
Hangtompítós oldalfegyverünk és késünk, illetve dobókéseink segítségével csendesen is dolgozhatunk, ha arra van igény. Ez utóbbi azért is hasznos, mert hangtompítót nem mindig kapunk a puskához - és ez megint csak kár, mi több, irreális. Időnként szerephez juthat mászóhorgunk (lásd újfent Bound in Blood) is, illetve alkalmanként robbanóanyagot vagy Claymore-t is bevethetünk. Kézigránát is akad…
Műholdas térképünk sokat segít, bár ne hagyatkozzunk kizárólag rá, hiszen váratlanul is belébotolhatunk egy-egy ellenfélbe. Ezen, illetve a lőszermutató és az EÜ-csomag számlálóján kívül még egy kijelző helyet kapott a képernyőn, ez pedig testhelyzetünk mellett azt mutatja, hogy az ellenség lát-e minket, és ha igen, milyen mértékben. Hasznos, bár nem feltétlenül reális elem ez - segít eldönteni, hogy a gyanakvón bámuló őrt érdemes-e átsegíteni a túlvilágra, vagy csak felénk néz, de nem lát -, ahogy pulzusszámunk mutatása is amolyan felesleges extra.
Némi változatosságot jelent, hogy nem csak kutyagolnunk kell. Egyes küldetésekben csónakra szállunk, vagy épp teherautóra, helikopterre, de néha a vízbe kell vetnünk magunkat és úszhatunk egyet. Ezek a részek mondjuk korántsem dobják fel annyira a játékélményt, de legalább vannak. A környezetet viszont valóban változatossá teszik az őserdő és az ültetvények mellett feltűnő falvak, sőt, városok is. A zene kissé monoton, de végül is atmoszférikus. A párbeszédek - ha már láttunk ilyet filmen vagy más játékban - csak a szükséges minimálmennyiségben vannak jelen.
Sajnos az utánérzések dominálnak a játékélményben. A szövegben már utaltam néhány klasszikusra, amelyből bizonyára merítettek a készítők. Az összhatás ezért is olyan soványka. Egyszerűen nincs benne semmi újdonság. Ettől függetlenül lehetne jó játék, de ez még azt a szintet sem üti meg. Ráadásul a kritikák szerint tele van bugokkal, bár nekem csak egy-két helyen okozott ilyesmi gondot. Az egyjátékos rész játékideje nálam öt óra volt, a multiba pedig már bele sem kezdtem… Egy szóval, azoknak, akik csak kóstolgatják még az FPS-műfajt, elmegy, de aki a COD-on nevelkedett, annak ez kevés - volt már 2010-ben is…

Beszúrom még ide egy kolléga digitális jegyzetét. Aki nekem nem hisz, nyugodtan tekintse meg a mellékelt videót. 

Túl sok gyenge pont. Kezdőknek még ajánlható.
Értékelés: 5/10

Negatívumok:
*Lineáris
*Semmi igazi kihívás nincs benne
*Grafikai hiányosságok
*Hullámzó, de leginkább buta MI
*Sablonos elemek
*Gyengus akciórészek

Pozitívumok:
*Viszonylag élethű ballisztikai jellemzők
*Hiteles latin-amerikai környezet
*Többféle mesterlövészpuska