Az űrben senki nem hallja a sikolyod

Az idei mozis felhozatal enyhén szólva csalódást okozott, de az év utolsó napjaiban még sort kerítettem egy régóta esedékes filmre, és így esett, hogy végre megcsodálhattam a Gravitációt 3D-ben. A "megcsodálni" szó pedig korántsem túlzás ez esetben. 

A cselekmény bemutatása lényegében teljesen felesleges volna, főleg, mert már mindenki tisztában lehet azzal, hogy egy váratlan baleset indítja meg a baljós események láncolatát és szakít el két asztronautát, egy férfit és egy nőt hajójuktól, hogy kezdetét vegye egy kétszereplős élethalálharc... Ez a csontjáig lecsupaszított drámai alaphelyzet aztán torkon ragad — a főszereplőkkel együtt — minket is és el nem enged. A túlélés a tét odakint az űrben, mely egyszerre fenséges és félelmetes hely a számunkra. Ezt pedig ezúttal nézőként is átérezhetjük (talán most először igazán), ám a szemet gyönyörködtető látvány ezúttal nem szimplán egy vizuális porhintés, hanem elvégzi a feladat rá eső részét, szolgáltatja a hátteret, de nem ragadja el a lényeget. Plusz nemcsak a nyitójelenetben kápráztat el, hanem másfél órán át kitart a varázslata, nem egyszer személyes nézőpontból mutatva a történéseket, igazolva nemcsak a modern CGI-technika, hanem a 3D-s mozi létjogosultságát és fejlettségét is. 

És egy ilyen közegben mozogva arra is rádöbbenhetünk, hogy itt bizony nincs helye hibáknak: a fizika kíméletlen törvényei uralkodnak a zéró gravitációban is, és az a néző, aki nem járatos ezekben, talán meg is lepődik azon az egyszerű tényen, hogy nehézkedés híján milyen látszólag kiszámíthatatlan erők munkálnak ott fent. Velük szemben mindössze az űrbe kimerészkedő ember bátorsága és jelentéktelensége áll. Így lesz igazán emberi ez a dráma, a kitartás és a túlélés sokadszorra elmesélt történetében. 

Sandra Bullock és George Clooney játékára nem tudnék egyetlen rossz szót sem mondani. Bullockot biztosan láttuk már másutt is, és igen, nyilván egyes filmbéli arcaira mondhatjuk, hogy ezeket már ismerjük, mégsem osztottam volna ezt a szerepet senki másra (pedig szóba került több aktuális díva is, például Angelina Jolie, Scarlett Johansson, Natalie Portman és Marion Cotillard is). Törékeny, érzékeny, vagy elszánt, mindig ahogy kell. George Clooney pedig szintén a jól ismert önmagát adja egy veterán űrjáró bőrében, de nem kell több. Rajtuk kívül nemigen látunk arcokat, de a földi irányítás parancsnokaként Ed Harris hangját üdvözölhetjük, ahogy anno az Apollo 13-ban is. (Hasonló filmes utalásokat egyébként még találhatunk...)

Azt hiszem, a főszereplőkön kívül a többi alkotó is megérdemli, hogy név szerint említsem őket. A rendező Alfonso Cuarón (Szép remények, Az ember gyermeke, Harry Potter és az azkabani fogoly), aki fiával, Jonással írta meg a forgatókönyvet. Emanuel Lubezkinek (Az új világ, Ha eljön Joe Black) köszönhetjük a fényképezést, illetve Steven Price munkája a filmzene, mely visszafogottságában is kiválóan egészíti ki a látottakat. 

Hatalmas öröm számomra, hogy a 3D verzió ellenére megmaradtak az eredeti hangnál és így feliratosan nézhetjük végig a filmet. A külső hangok egyébként is mesteriek, de a főszereplők hanghordozása is megszenvedte volna a magyarítást. Ez így jó és kész. Én pedig csak annyit fűznék hozzá, így a végén, hogy aki még nem látta, sürgősen foglaljon jegyet rá, igen, a moziba, mert úgy valóban elmondhatatlan élmény lesz. Az utóbbi években, évtizedekben kevés olyan film készült, amely ennyire kiemelkedett volna a mezőnyből, amelyért a szó legnemesebb értelmében érdemes volt lelkesedni, mert szinte újradefiniálja a moziélmény fogalmát. Most határozottan így éreztem, és ezért nagyon hálás vagyok... 

Szigorúan azok figyelmébe, akik látták már a Gravitációt, ajánlanám a hétperces kísérőfilmet Jonás Cuarón rendezésében, mely olyasvalakit mutat be, aki a történetben nem is látható - de hallható... Megtekinthető ITT. 

Az év meghatározó filmes élménye.
Értékelés: 10/10

Gravitáció (Gravity)
Warner Bros. 2013
Dráma (91 perc)
Rendező: Alfonso Cuarón
Főszereplők: Sandra Bullock, George Clooney
Zene: Steven Price