A klasszikusok mindent visznek.
Egy egyszerű alapötlet is nagyot üthet — de még mekkorát. Stallone valószínűleg ezzel a gondolattal kürtölte össze pár évvel ezelőtt a nyolcvanas-kilencvenes évek akcióhőseinek javát, és azt csinálta velük, amiben a legjobbak voltak: akciófilmet. Az ötlet pedig bevált, sőt, folytatásért kiáltott, s ez össze is jött...
Barney Ross és kis csapata továbbra is a zsoldosok dolgos életét éli, és az igazi veszélyt látszólag csak Lee nősülési szándéka jelentené... Felbukkan azonban egy megbízó a múltból, aki nem volt maradéktalanul elégedett azzal, amit a különítmény az előző epizódban művelt — jöhet tehát az újabb feladat, egy lezuhant repülőgépben lapuló titkos doboz visszaszerzése, melyhez egy csinos és fokozottan halálos szakértő hölgy asszisztál. A küldetés persze korántsem megy simán, hőseink pedig az albán hegyek közt kénytelenek igazságot szolgáltatni — és nemcsak maguknak.
Slyék hozzák a megszokott színvonalat, de szerencsére kiegészülnek új arcokkal is: így kerülhetett a képbe Jean-Claude Van Damme, Chuck Norris, s nagy örömünkre Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger is túllépett az első film statisztaszerepénél. Jet Li viszont csak rövid időre tűnik fel, de így is örültem neki. A forgatókönyv persze pont olyan, amilyen elvárható egy ilyen akciófilmtől, de itt éppen ez a lényeg. Talán a fiatal Billy szerepeltetése az egyetlen izzadságszagúra sikeredett elem, bár értem, hogy dramaturgiailag miért volt rá szükség. Viszont a klasszikusokra való utalások és akcióhőseink egymást célzó, enyhén ironikus benyögései tényleg mindent visznek — és ezt nemcsak a rajongók fogják nagyra értékelni.
A szinkron vegyes benyomásokat keltett, de mindenképp pozitívum, hogy a klasszikus magyar hangokat húzták elő mindenkihez (itt persze lehet vitatkozni, hiszen van olyan színészünk, aki közülük többet is leszinkronizált annak idején), illetve, hogy a szóviccek és a különböző utalások lefordítva is jól működnek.
Hát ennyi. A mimózalelkűek, az ártatlan lelkületű leánykák és a még éretlen kisrambók kerüljék el a filmet – nekik a kiontott vér mennyisége tényleg sok lenne (és egy-két helyen én is visszavettem volna ebből). De az az akciórajongó, aki megnézi, az – Csocsó barátunk mondásával élve – aznap éjjel tuti taktikai mellényben alszik majd. Én pedig várom a következő részt.
KIEGÉSZÍTÉSKÉPP A DVD-VÁLTOZATRÓL
Érdemes szólni a magyar DVD-kiadásról. Az angol, magyar és cseh hangsávhoz angol, magyar, cseh és román feliratot kapunk. Az igazi extra itt a retró magyar hangalámondás: akárkinek az ötlete is volt, hatalmas poén, főleg azért, mert a nyolcvanas évek stílusának megfelelően abszolút fahangon, sokszor késve kíséri a kommentátor a történteket, és persze itt-ott köszönőviszonyban sincs a duma az elhangzottakhoz képest, ami (pláne a felirattal párhuzamosan hallgatva) egy baráti sörözés alkalmával garantáltan jót tesz a rekeszizmainknak, főleg, ha emlékszünk még azokra az időkre... A rendezői audiokommentár ehhez képest "csak" ráadás.
A duplalemezes verzión találunk még bő húszperces kisfilmeket, egyrészt a forgatásról és a szereplők összeválogatásáról, másrészt az 1980-as évekről és az akciófilmek fénykoráról, harmadrészt a modern kor igazi zsoldosairól; ötpercnyi kimaradt jelenet is jár, illetve egy picit erőltetett bakiparádé, amelyet furamód zenesávval és anélkül is megnézhetünk.
Méltó folytatás.
Értékelés: 8/10
A feláldozhatók 2. (The Expendables 2)
Lionsgate 2012
Akció (103 perc)
Rendező: Simon West
Főszereplők: Sylvester Stallone, Jason Statham
Zene: Brian Tyler
