FILM: Vissza a csatatérre & A veterán
2011. május 13. írta: Monty H.

FILM: Vissza a csatatérre & A veterán

Emlékezz és emlékeztess

Az olcsó DVD-k között sokszor igazi gyöngyszemekre lehet lelni. A Vissza a csatatérre is a 990 forintos kategória gyümölcse – jelenleg újra kapható –, vietnami filmgyűjteményem egyik kiemelt darabja. Nem éppen hagyományos, de figyelemreméltó háborús film.

1968 áprilisa. Az Echo század tagjai egy vietnami falucska mellett haladnak el. A csapattól önfejű módon leszakadó tengerészgyalogosok azonban gyanútlanul egy lesállás felé tartanak. A századosuk pedig tüzérségi tüzet kér, hogy a lapuló ellenséggel leszámoljon. A lövedékek viszont rossz helyen csapódnak be – saját emberei között… Képváltás, s máris a jelenben találjuk magunkat. Az egykori alakulat néhány tagja több évtized után visszatér Vietnamba. Találkoznak régi parancsnokukkal is, egy forgatócsoport pedig velük tart, hogy megörökítse látogatásukat. Többek között ki akarják deríteni, pontosan mi és miért történt akkor, abban a faluban…

Ez a film egyesíti mindazt, amit érdemes egy háborúról elmondani, azzal, hogy egyszerre beszél a katonaélet nehézségeiről és szélsőséges élethelyzeteiről, illetve a civil utóélet – immár bölcsebb – látásmódjáról, a veszteségek feldolgozásáról, bajtársiasságról és megbocsátásról. Mindeközben elénk tárja a jelenkori Vietnamot is, éles kontrasztot állítva az amerikai és az ázsiai életszemlélet közé. Nagyon tiszteletre- és figyelemreméltó, ahogy a háború vietnami túlélőit is megszólaltatták, sőt, kitértek az ő motivációikra is. Játékfilmben még nemigen láttam olyat, hogy ki is mondják mindezt, méghozzá mindenféle hamis felhang nélkül (talán Oliver Stone Ég és földje volt eddig az egyetlen). Több veterán véleményét is olvastam az interneten, akik elismerően nyilatkoztak róla, bár erkölcsi oldalról néhányan kritizálták a forgatókönyvet, mely szerintük az amerikai atrocitásokat jobban hangsúlyozta, mint a kommunista oldal által elkövetetteket.

Ami pedig a háborús jeleneteket illeti, azok többsége is klappol, még ha nem is filmtörténeti jelentőségűek, és némelyik picit összecsapottnak érződhet. A jelmezek és felszerelések egy-két apró részletet leszámítva tökéletesek. Sokat dob a filmen, hogy több eredeti helyszínt is felhasználtak, mivel a forgatás Vietnamban zajlott. A zene nem különösebben extra, de kellően hangulatos. Természetesen a hatvanas évek slágereiből is előkerül néhány dal (például a For What It’s Worth a Buffalo Springfieldtől vagy az I’m Gonna Fix Die Like A Rag Country Joe McDonaldtól). A végefőcím alatt hallható We’re All Heroes (In The Letters From Home) című szám és az alatta látható vietnami életképek, illetve az ezeket lezáró őrmesteri mondat meglepően hatásosan összeáll – nem is tudom, hány olyan végefőcímet láttam, ami ennyire jól összefoglalta volna az adott film lényegét, ebben az esetben a bajtársiasságot.

A karakterek között csak három ismert színész bukkan fel: a Csillagközi invázióban is látott Casper Van Dien, Carre Otis, továbbá a Nehéz napok a Föld nevű bolygón című Disney-sorozat Jesse-je, Martin Kove, akit nagyon jó érzés volt a tengerészgyalogos káplán szeretetreméltó figurájában viszontlátni. (Ez utóbbi egyébként egyike a fronton szolgáló papok előtti kevés filmes tisztelgésnek…) A főszereplők esetében érdekes feladatnak bizonyult, hogy mind fiatal-, mind időskorukban meg kellett őket jeleníteni, a múltban és a jelenben játszódó jelenetekhez. A sminkmesterek szerencsére jó munkát végeztek, lásd az alábbi képet.

A kanadai rendező, Sidney J. Furie nem először készített filmet Vietnamról: a minálunk tévében sugárzott, 1984-es Bíbor Szív egy felcser történetét mutatta be, míg a kissé felemás, bár sokak szerint klasszikus Fiúk a C századból (The Boys In Company C) egy tengerészgyalogos szakasz kiképzését és bevetését mutatta be, s állítólag a Kubrick-féle Acéllövedék ihletője lett. Furie-nek köszönhető még a Vasmadarak négy részéből három, akárcsak a nálunk DVD-n forgalmazott Iraki misszió. Egyesek talán el is csodálkoznak azon, hogy miért érzi magáénak ennyire egy kanadai az Egyesült Államok háborúinak témáját…

Furie a Vissza a csatatérre után még egy alkotás erejéig visszatért a vietnami témára. Ez lett A veterán. Rögtön látható, hogy egyes képsorok a Vissza a csatatérre mellékes vagy fel nem használt jeleneteiből kerültek át ide, ami azért érdekes, mert egyes snittek ezúttal többet is megmutatnak. Tulajdonképpen a történet mellékszálát fejti ki, mely a másik filmben is említett felcserről, Jordan dokiről szól, aki a Tet-offenzíva huéi harcai során tűnt el, s most hirtelen feltűnik és egykori őrmesterét, Rayt Saigonba hívja, ahol egy hotelszoba bezártságában, pisztollyal a kezében beszélget el vele…

A hangsúly itt a feldolgozatlan sebeken van. Jordan dokit harminc éve ütközetben eltűntként tartották számon és Ray, aki odahaza lelkész lett, hirtelen szembetalálja magát vele és közös emlékeikkel. Így kerül a középpontba a hadifoglyok és az eltűntek sorsa, mely sok amerikai számára máig fájdalmas kérdéseket vet fel. Furie azonban ebben a túlnyomóan amerikai szemszögű filmbe is sikerrel belecsempészett valamit a vietnami oldal fájdalmából: például Ray vietnami szerelmének gyermeke is feltűnik a filmben… Illik tudni, hogy a háború örökségének szerencsétlen hordozói voltak azok a gyerekek, akik amerikai apától születtek, de már a háború után nőttek fel – szőke, néger vagy félvér vietnamiak, akiket még hosszú ideig lenéztek és kiközösítettek.

Az előbbi film ismeretében sajnos több következetlenség is akad a forgatókönyvben, amit szerintem nem lett volna olyan nehéz orvosolni. A legfőbb gond mégis az, hogy a történet nem áll úgy össze, főleg a legutolsó jelenetek fényében, melyek az emberi érdekeket felülbíráló politikai játszmák világát idézik. Összességében tehát ez a gyengébbik alkotás a kettő közül. Filmzenét nemigen hallunk. A háborús képsorok viszont itt is meggyőzőek. A nem túl népes színészgárdából csak Michael Ironside (Csillagközi invázió, Top Gun, Terminator - Megváltás) lehet ismerős, a tengerészgyalogosok értelemszerűen a Vissza a csatatérre szereplői.

A Vissza a csatatérre és A veterán magyar kiadása ugyanolyan fapados, mint a külföldi változatoké. Angol és magyar hangsáv, extrák semmi, felirat csak magyar – sajnos igen felületes fordításban, ami sokszor az érthetőséget is akadályozza.


Figyelmen kívül hagyott, de nagyon is figyelemreméltó film Vietnamról.
Értékelés: 8/10

Vissza a csatatérre (Going Back / Under Heavy Fire)
GFT 2001
Háborús (113 perc)
Rendező: Sidney J. Furie
Szereplők: Casper Van Dien, Carre Otis, Jaimz Woolvett, Martin Kove
Zene: Amin Bathia



Kissé összeszedetlenebb munka a háború utóhatásairól.
Értékelés: 5/10

A veterán – Kísért a múlt (The Veteran)
GFT 2006
Háborús (88 perc)
Rendező: Sidney J. Furie
Szereplők: Michael Ironside, Bobby Hosea, Ally Sheedy
Zene: Eric Cadesky, Nick Dyer

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr582129176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

symor 2011.05.13. 20:53:07

A Vissza a csatatérre címűhöz itt találtam előzetest, ha valaki érdeklődik:

www.jinni.com/movies/under-heavy-fire/videos?type=c&idx=0

Megjegyzem a film IMDb értéke: 5.1/10
Ettől függetlenül lehet, hogy ebbe érdemes belenézni, bizalmat szavazva Monty-nak :)

Monty H. 2011.05.13. 22:57:29

@symor: Köszi. Előzetest én a Tube-on kerestem, de nem találtam. Ez a trailer pedig sajnos nemigen adja vissza a film hangulatát...

Azt hiszem, kicsit érzékenyebben reagálok az ilyen filmekre, mint a többség, valószínűleg azért, mert elmerültem már a témában ahhoz, hogy jobban meglássam a részleteket. Akinek ez csak egy szimpla háborús film, annak jó eséllyel persze nem fog tetszeni. :-(

symor 2011.05.14. 01:28:18

Belátom, hogy van ez így, egyébként az IMDb sem mindenható :)

Abból kiindulva azonban, hogy "kicsit érzékenyebben reagálok az ilyen filmekre, mint a többség" kicsit féltelek a Jöjj és lásd!-tól. Korábbi üzenetváltásunk alkalmával lehet, hogy rosszat tettem azzal, hogy győzködtelek nézzél bele :)

A barátnőm példának okáért afféle horrorfan, olyan típus, aki a Hullajó! überundorító jeleneteit végigkacagja. Ugyanannyira szereti a történelmi irodalmat, mint a romantikust, szóval nagyjából tisztában van a históriás borzalmak hátterével és valóságával. Olyan filmek mint Az őrület határán, vagy A szakasz (gondoljatok a faluban játszódó jelenetekre) zökkenőmentesen feküdnek neki.

Persze a Schindler listáját megkönnyezte a piros ruhás lány részénél, ahogy A bresti erőd végét is. Azonban mindeddig a Jöjj és lásd! volt az egyetlen, amit nem bírt végignézni velem. Otthagyta a filmet a falujelenet kezdeténél, addig eljutni is keménynek kell lenni, higgyétek el :)

Szóval nekem megvan nagyjából a háborús témájú filmek egyértelmű alfája a Jöjj és lásd!-ban és ahhoz képest valószínűleg egy ilyen "occsó" DVD-kiadás kevés az ingerküszöbömnek. Azért persze belenézek, mert kellemes film ettől még lehet.

Nem is tudom meghatározni, hogy ez jó vagy rossz nézőpont számomra. Hiszen, amikor példának okáért a The Pacific-et néztük társaságban, amiben az amerikai tengerészgyalogos kavicsot kacsáztatott egy japán koponyájában a többiek azt mondták fújj(!), nekem meg az villant be; mi ez a Jöjj és lásd! falujelenetéhez képest, egy orosz kisfiú megőszüléséhez és egy gyönyörű lány állapotához, amikor újra találkoznak.

Mindenkinél máshogy van, emiatt nem is tudom, hogy végül is jót vagy rosszat teszek-e magammal, amikor vastag bőrt növesztek a lehető legnehezebb témájú háborús filmekkel. A legtöbb újdonság emiatt pedig már alig érint meg igazán :(

Monty H. 2011.05.15. 09:44:13

@symor: Megértelek. Egy barátom jut eszembe, aki - alacsonyabb szinten, de - ugyanilyen problémával küzdött, igaz, ő nem háborús, hanem könnyedebb témákban. Letöltött mindenfélét, meg is nézte, aztán amikor igényesebb filmekben viszontlátta ugyanazt vagy valami hasonlót, már utánérzés volt neki mindez... A Jöjj és lásdot egyébként még nem néztem meg, de készülök rá.

A probléma pedig számomra is élő, de a Vissza a csatatérre még így is hatott rám. Mert nem az a fajta, ahol sírni fogsz, meg elrettensz, de egy-két pillanata nagyon telibe talál. Legalábbis velem így volt. És azt nem lehet elvenni tőle, hogy formabontó olyan szempontból, hogy nyugati szemmel nézve láttatja a másik kultúrát, ami a jelek szerint háborúban kérlelhetetlen, békében megbocsátó. Mert ha alaposan figyelsz itt az ellenség bemutatására, lényegében ezt látod.

A veterán ehhez képest semmi, de jó volt az előbbi film kivágott jeleneteit végre látni. :-)
süti beállítások módosítása