De Palma háborúba megy
Az iraki konfliktusra csak igen lassan mozdult rá Hollywood. Talán De Palma volt az első híres rendező, aki nevét adta egy ilyen témájú filmhez, ami viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy fenti műve lenne a legjobb az egyre terebélyesedő felhozatalból, sőt…
Amerikai ellenőrzőpont, valahol Irakban. A szolgálatot teljesítő katonák lassan beleőrülnek a monoton szolgálatba. Változatosságot csak az időnként esedékes gyalogos őrjáratok hozhatnak. Egyik őrmesterük azonban odalesz, mikor működésbe hoz egy pokolgépet. A szakasz egyes tagjai begőzölnek és egyik éjszaka betörnek egy házba, ahol néhányan nemi erőszakot követnek el… A film egy állítólag megtörtént szamarai eseten alapul.
Sajnálatos, de a rendező nyitott kapukat döngetett ezzel a művével. 2008-ban készült ugyanis csak el, vagyis olyasmit mutatott be, ami addigra már közhely volt, történetesen azt, hogy a háború sokszor unalmas, sokszor pedig céltalan erőszakkal teli (lásd még a Zöld zónát, mely utólag megsúgja nekünk, hogy amúgy nem is voltak tömegpusztító fegyverek Irakban), és nemcsak, de persze iraki vonatkozásban is. Ennek fényében nem is értem azokat az ajnározó kritikákat, melyek szerint, idézem: „A film, amiről mindenki beszélni fog”; „Kirobbanó”; „Végre egy jó film Irakról”; „Lenyűgöző. De Palma új formába hozza magát és az amerikai mozit”… Félre ne értsen akárki is, fontos a háború ezen oldalának a bemutatása is, és sokak számára talán tényleg mond valami újat, de összességében mégis úgy érzem, egy kicsit elkéstek vele…
A film képsorait nézve, s az alaptörténetet látva szinte azonnal beugrott egy másik film, melyet szintén De Palma követett el, úgy húsz évvel ezelőtt, és nagy eséllyel többen látták, mint ezt. A háború áldozatai a vietnami konfliktus egyik szintén megtörtént, nagyon hasonló incidensén alapult. Az esetről először Daniel Lang írt a New Yorker magazinban, s a beszámoló könyv formájában is napvilágot látott. Ennek ismeretében állíthatom, a film meglehetősen hiteles.
Eriksson közlegény a szakasz újonca. Alig pár hete van csak Vietnamban, mikor egy éjszakai tűzharc során szorult helyzetbe kerül a vietkongok alagútrendszerében. Veterán őrmesterének, Meserve-nek köszönheti csak, hogy ép bőrrel ússza meg a dolgot. Pár nap múlva az egység rádiósával orvlövész végez egy faluban. Az őrmestert lesújtja bajtársának elveszítése, és a legközelebbi felderítő őrjárat előtt bejelenti, hogy elrabolnak majd egy vietnami lányt, hogy „feldobják egy kicsit a hangulatot”. Eriksson az egyetlen, aki nem hajlandó részt venni a csoportos erőszakban – ezzel viszont magára vonja társai haragját…
A főszerepekben Michael J. Fox és Sean Penn villantanak. Foxnak természetesen az újonc szerepe jutott, míg Penn remekel a háborútól kissé bekattant fiatal őrmesterként. Bajtársaikat talán túlzottan is klasszikusra sikerült karakterek alakítják: a sunyi, kegyetlenkedő géppuskást Don Harvey, a buta, könnyen irányítható tajparasztot John C. Reilly a jóravaló, de befolyásolható rádióst pedig John Leguizamo. A thaiföldi forgatás előtt őket is végighajtották egy rövid alapkiképzésen, Dale A. Dye százados (Az elit alakulat, Ryan közlegény megmentése) vezetésével, aki szokásához híven itt is feltűnik egy rövid szerep erejéig.
A két film, ahogy látszik, nemcsak sztorijában hasonló. Vannak – sőt, szinte kell, hogy legyenek – azonos mondatok bennük. De Palma nyilván nem véletlenül akarta láttatni velünk a két konfliktus közötti párhuzamokat: a gyökeresen eltérő kultúrák okozta sokkot, az ebből is származó erőszakos hajlamot, az egyes katonák közötti különbségeket, és úgy általában, a háborúra mindig is jellemző eseményeket.
Mindezek után elgondolkoztam az általam már látott De Palma-filmeken (ezeken túl még A sebhelyesarcú, az Aki legyőzte Al Caponét, illetve a Femme Fatale) és rájöttem, hogy van egy közös vonásuk: a rendező mindegyikben egy potenciálisan nagyon jó alaptörténettel dolgozik, de sohasem tudja teljesen kihasználni. Nekem legalábbis mindig hiányzott valami a legvégéről… Valami katarzis, vagy ilyesmi. És sajnos a fenti két film is ezt a vonalat erősíti. Más szóval, De Palma továbbra sem a kedvenc rendezőm.
A Cenzúrázatlanul 2009 nyarán jelent meg nálunk DVD-n. Magyar és angol hangsávot, továbbá magyar feliratot kapunk, extrák egy szál se. Az angol változaton legalább találunk néhány interjút és egy képgalériát, igaz, ott viszont a feliratot spórolták le…
A háború áldozatai magyar DVD-változata angol, francia, német, olasz és spanyol hangsávot, illetve ugyanilyen, magyar és sok más feliratot tartalmaz. Extraként kapunk egy előzetest, kimaradt jeleneteket, interjúkat és filmográfiákat. A magyar felirat minősége sajnos csapnivaló, de a VHS-verzióhoz készült magyar szinkronról ugyanez mondható el, úgyhogy ne sajnáljuk. Külföldön kapható egy bővített rendezői változat is, de ezt nem láttam, így nem tudok róla beszámolni.
Elkésett tényfeltáró film.
Értékelés: 5/10
Cenzúrázatlanul (Redacted)
Magnolia 2008
Háborús dráma (86 perc)
Rendező: Brian De Palma
Szereplők: Patrick Carroll, Rob Devaney, Izzy Diaz
Zenei rendező: Randall Poster
Hiteles, de nem elég hatásos.
Értékelés: 8/10
A háború áldozatai (Casualties of War)
Columbia 1989
Háborús dráma (109 perc)
Rendező: Brian De Palma
Szereplők: Michael J. Fox, Sean Penn
Zene: Ennio Morricone
