FILM: Cenzúrázatlanul & A háború áldozatai
2011. március 14. írta: Monty H.

FILM: Cenzúrázatlanul & A háború áldozatai

De Palma háborúba megy

Az iraki konfliktusra csak igen lassan mozdult rá Hollywood. Talán De Palma volt az első híres rendező, aki nevét adta egy ilyen témájú filmhez, ami viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy fenti műve lenne a legjobb az egyre terebélyesedő felhozatalból, sőt…

Amerikai ellenőrzőpont, valahol Irakban. A szolgálatot teljesítő katonák lassan beleőrülnek a monoton szolgálatba. Változatosságot csak az időnként esedékes gyalogos őrjáratok hozhatnak. Egyik őrmesterük azonban odalesz, mikor működésbe hoz egy pokolgépet. A szakasz egyes tagjai begőzölnek és egyik éjszaka betörnek egy házba, ahol néhányan nemi erőszakot követnek el… A film egy állítólag megtörtént szamarai eseten alapul.

Sajnálatos, de a rendező nyitott kapukat döngetett ezzel a művével. 2008-ban készült ugyanis csak el, vagyis olyasmit mutatott be, ami addigra már közhely volt, történetesen azt, hogy a háború sokszor unalmas, sokszor pedig céltalan erőszakkal teli (lásd még a Zöld zónát, mely utólag megsúgja nekünk, hogy amúgy nem is voltak tömegpusztító fegyverek Irakban), és nemcsak, de persze iraki vonatkozásban is. Ennek fényében nem is értem azokat az ajnározó kritikákat, melyek szerint, idézem: „A film, amiről mindenki beszélni fog”; „Kirobbanó”; „Végre egy jó film Irakról”; „Lenyűgöző. De Palma új formába hozza magát és az amerikai mozit”… Félre ne értsen akárki is, fontos a háború ezen oldalának a bemutatása is, és sokak számára talán tényleg mond valami újat, de összességében mégis úgy érzem, egy kicsit elkéstek vele…

A film képsorait nézve, s az alaptörténetet látva szinte azonnal beugrott egy másik film, melyet szintén De Palma követett el, úgy húsz évvel ezelőtt, és nagy eséllyel többen látták, mint ezt. A háború áldozatai a vietnami konfliktus egyik szintén megtörtént, nagyon hasonló incidensén alapult. Az esetről először Daniel Lang írt a New Yorker magazinban, s a beszámoló könyv formájában is napvilágot látott. Ennek ismeretében állíthatom, a film meglehetősen hiteles.

Eriksson közlegény a szakasz újonca. Alig pár hete van csak Vietnamban, mikor egy éjszakai tűzharc során szorult helyzetbe kerül a vietkongok alagútrendszerében. Veterán őrmesterének, Meserve-nek köszönheti csak, hogy ép bőrrel ússza meg a dolgot. Pár nap múlva az egység rádiósával orvlövész végez egy faluban. Az őrmestert lesújtja bajtársának elveszítése, és a legközelebbi felderítő őrjárat előtt bejelenti, hogy elrabolnak majd egy vietnami lányt, hogy „feldobják egy kicsit a hangulatot”. Eriksson az egyetlen, aki nem hajlandó részt venni a csoportos erőszakban – ezzel viszont magára vonja társai haragját…

A főszerepekben Michael J. Fox és Sean Penn villantanak. Foxnak természetesen az újonc szerepe jutott, míg Penn remekel a háborútól kissé bekattant fiatal őrmesterként. Bajtársaikat talán túlzottan is klasszikusra sikerült karakterek alakítják: a sunyi, kegyetlenkedő géppuskást Don Harvey, a buta, könnyen irányítható tajparasztot John C. Reilly a jóravaló, de befolyásolható rádióst pedig John Leguizamo. A thaiföldi forgatás előtt őket is végighajtották egy rövid alapkiképzésen, Dale A. Dye százados (Az elit alakulat, Ryan közlegény megmentése) vezetésével, aki szokásához híven itt is feltűnik egy rövid szerep erejéig.

A két film, ahogy látszik, nemcsak sztorijában hasonló. Vannak – sőt, szinte kell, hogy legyenek – azonos mondatok bennük. De Palma nyilván nem véletlenül akarta láttatni velünk a két konfliktus közötti párhuzamokat: a gyökeresen eltérő kultúrák okozta sokkot, az ebből is származó erőszakos hajlamot, az egyes katonák közötti különbségeket, és úgy általában, a háborúra mindig is jellemző eseményeket. 

Mindezek után elgondolkoztam az általam már látott De Palma-filmeken (ezeken túl még A sebhelyesarcú, az Aki legyőzte Al Caponét, illetve a Femme Fatale) és rájöttem, hogy van egy közös vonásuk: a rendező mindegyikben egy potenciálisan nagyon jó alaptörténettel dolgozik, de sohasem tudja teljesen kihasználni. Nekem legalábbis mindig hiányzott valami a legvégéről… Valami katarzis, vagy ilyesmi. És sajnos a fenti két film is ezt a vonalat erősíti. Más szóval, De Palma továbbra sem a kedvenc rendezőm.

A Cenzúrázatlanul 2009 nyarán jelent meg nálunk DVD-n. Magyar és angol hangsávot, továbbá magyar feliratot kapunk, extrák egy szál se. Az angol változaton legalább találunk néhány interjút és egy képgalériát, igaz, ott viszont a feliratot spórolták le… 

A háború áldozatai magyar DVD-változata angol, francia, német, olasz és spanyol hangsávot, illetve ugyanilyen, magyar és sok más feliratot tartalmaz. Extraként kapunk egy előzetest, kimaradt jeleneteket, interjúkat és filmográfiákat. A magyar felirat minősége sajnos csapnivaló, de a VHS-verzióhoz készült magyar szinkronról ugyanez mondható el, úgyhogy ne sajnáljuk. Külföldön kapható egy bővített rendezői változat is, de ezt nem láttam, így nem tudok róla beszámolni.



Elkésett tényfeltáró film.
Értékelés: 5/10

Cenzúrázatlanul (Redacted)
Magnolia 2008
Háborús dráma (86 perc)
Rendező: Brian De Palma
Szereplők: Patrick Carroll, Rob Devaney, Izzy Diaz
Zenei rendező: Randall Poster



Hiteles, de nem elég hatásos.
Értékelés: 8/10

A háború áldozatai (Casualties of War)
Columbia 1989
Háborús dráma (109 perc)
Rendező: Brian De Palma
Szereplők: Michael J. Fox, Sean Penn
Zene: Ennio Morricone

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr632492690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

symor 2011.03.15. 18:57:41

A Cenzúrázatlanul-nál leírt véleményeddel kicsit megleptél. Mivel az, hogy a háború kegyetlen igazságát már elmondták más konfliktusokat ábrázoló filmeknél az nem zárja ki (nem zárhatja ki!) azt, hogy ne mondhatnák el ugyanazt az iraki helyzettel kapcsolatban is.

Új konfliktus régi problémák, ahogy mondják.

A Zöld zónával kapcsolatos párhuzamod hasonlóan sántikál ebben az összevetésben, hiszen annak a filmnek a témáját egy olyan megtévesztés adta, ami a háború kitörésének hamis céljául szolgált. Ezért ott a későn elkészült mozi valóban aktualitását vesztette egy már régen feltárt és kitárgyalt ellentmondással kapcsolatban.

A Cenzurázatlanulra ez a fajta elavultság mégsem igaz, még ha ugyanolyan régen lelepleződött eseményekről is szól. Ez a különbség pedig nagyon fontos, mert az indokolatlan erőszak kérdése jóval örök érvényűbb annál, hogy voltak-e tömegpusztító fegyverek vagy sem.

Abban másrészről egyetértek veled, hogy ha a Zöld zónához hasonlóan már ez a film is, mondjuk 2006-ban elkészül, jóval nagyobb hatású lett volna.

DE, amennyiben még idén vagy öt évvel később készítenek megtörtént események alapján egy mozit arról, hogy amerikai, "béketeremtőként" prezentált, hivatásos katonák felkoncoltak egy iraki családot, az akkor sem lesz aktualitását vesztett dolog, ha sokszor hallottunk már ilyenről.

Egyszerűen nem lehet az, mert ez az a szomorú igazság, ami ismerős lehet ugyan, de sohasem elévülő. Az ilyen méltatlanságokról igenis unós-untalan meg kell emlékezniük a filmeseknek is, hogy nehogy elfelejtsük egy pillanatra is; legyen bármilyen modern az ember és korszerű a hadviselés, a háború állattá tehet bárkit.

Monty H. 2011.03.15. 19:24:34

@symor: Én sem azt mondom, hogy több ilyen film ne készüljön, de az a fajta naivitás(?), amit kiérzek az első filmből, engem valahogy nagyon zavar, pláne, ha hozzáveszed ezeket a kritikusokat, akik most elcsodálkoznak, stb.

A Zöld zónával egyébként - ahogy láttad - csak az egyik gond ez az utólagos okoskodás. A másik, hogy filmként szerintem nem jó. :-)

symor 2011.03.15. 20:02:34

A "naivitást", amire talán nem ez a legmegfelelőbb szó, azt valóban érezni De Palma filmjével kapcsolatban (mondhatjuk ezt bősz európaiként, az USA-ban azt hiszem ez némileg máshogy van).

Ez a fajta érzés is viszont inkább úgy jön át, hogy maga a rendező nincs igazán a helyzet magaslatán és ehhez hozzájönnek az alapvetően kicsit sután ábrázolt katonák. A Cenzurázatlanul ezért nem is a témáján úszik el igazán, hanem a megvalósításában. Tényleg egy közepes film, ezt a megállapítást viszont más megközelítésből tesszük rá.

Az ajnározásra szolgáló magyarázat pedig az, hogy ez volt az első mozifilm, amelyik az amerikai katonák iraki kegyetlenkedéseit ábrázolta, emiatt felkarolták a kritikusok (mint Michael Moore többnyire bátor, de szájbarágós ál-dokumentumfilmjeit annak idején).

Ellenben a Zöld zóna szerintem egy jó film, pörgős cselekménnyel, egy kimagasló tehetségű rendezőtől és az én szememben az egyetlen nagyobb gondot a késői okoskodás jelentette vele kapcsolatban. A film utolsó fél óráját szerintem példának okáért tanítani lehetne filmtechnikai szempontból. Ezt korábban is fejtegettem és tudnám még pár oldalon keresztül :), de ez már nem ide tartozik.

Monty H. 2011.03.16. 09:23:46

@symor: Valóban közepes film, talán ezért is borult ennyire az összhatása nálam.

A Zöld zónával kapcsolatban viszont kifejthetnéd az utolsó félórával kapcsolatos véleményedet, mert érdekelne - én nem is igen emlékszem az utolsó félóra eseményeire, annyira nem ragadt meg bennem.

symor 2011.03.16. 16:42:59

@Monty H.: Most megpróbálom a lehető legjobban szűkre fogni, filmtechnikai részletek nélkül, ami alatt a vágás, hangkeverés, jelenetépítés részleteit értem, és mind kíválóan működik a Zöld zóna utolsó fél órájában.

Nézd vissza a filmet onnan, hogy Damon az iraki tábornokkal készül a találkozóra. A zárórész feszültségének felépítése ugyan már a börtönbeli látogatásnál elkezdődik, mert onnan kezd valami felé tartani a főszereplő, de elég mondjuk a buszmegállóba lopakodó résztől elővenned.

Onnantól kezd a mozi egy olyanfajta tempót felvenni, amelyet kevés rendezőnek sikerül ilyen pályán tartania. A cselekményt jelenetvariálással fokozza eleinte, megmutatja a főszereplő hol van, merre tart, de azt is, hogy kezdik körülvenni olyan veszélyek, amelyekről még nem is tudhat, de közelednek (ilyen a béketervük lelepleződése, a megváltozott körülmények a leszerelésről való bejelentéssel és a különleges osztag megérkezése). Színtiszta suspence, amivel ennél a pontnál a film elkezd működni. Mi tudjuk, hogy mi várható és Damon ebbe simán belesétál, azt viszont még nem sejtjük mikor robban a cselekmény.

Amint a főszereplő és a tábornok találkozik már minden a visszájára fordult a kezdetektől és jóval halálosabb külső körülmények határozzák meg a viszonyukat. Ez pedig iskolapéldája annak, hogyan kell összerakni egy izgalmas finálét egy mozinak.

A sűrűsödő események pedig kitörnek, mitől kezdve megszületik egy olyan üldözés, ami a fél várost káoszba dönti a rajtaütés képeivel kombinálva, ami egyben egy jövőkép is az Irakban megtett lépések rossz hatásairól.

Greengrassnak ezekben a percekben a legjobb Bourne-rutinja érvényesül, fantasztikusan vágja meg a kergetőzést. Damon a tábornok után, az elit mindkettejük után, akinek halálos parancsa van rájuk nézve és körülöttük az elszabaduló városi harc.

Ez körülbelül 25-30 percnyi nagyszerű filmprofizmus, amit csak elismerni lehet a Zöld zónában, mert ilyen egy tucat akciófilmben 5 percnyi sem áll össze. Bay, vagy Tony Scott kisírná a szemét, hogy így tudjon építeni filmfeszültséget, akciórendezőként.

Az üldözés végén kapunk egy langyos és törvényszerű lezárást, majd végefőcím.

Emiatt jó film elsősorban a Zöld zóna, minden hibája ellenére.

Monty H. 2011.03.18. 00:15:06

@symor: Hát, talán megnézem még egyszer, hogy ezt valahogy be tudjam fogadni, mert elsőre totálisan elsikkadt.
Köszi.
süti beállítások módosítása