A legkeményebb menetet nem a ringben vívod
Most, hogy a különböző filmfesztiválokon elkezdenek tarolni az elmúlt év jelentősebb mozifilmjei, a magyar forgalmazók is igyekeznek behozni a lemaradást, hogy a – lássuk be, igencsak túllihegett – Oscar-díjátadó előtt idehaza is bemutathassák az esélyes darabok többségét. Ha pedig egy-két díj már az adott mű tarsolyában lapul – jelen esetben például három kategóriában, köztük a legjobb eredeti forgatókönyvében nyerte el a BAFTA kitüntetését –, annál jobb reklám nincs is.
Az életrajzi alapú forgatókönyv a bokszoló Micky Ward, illetve családjának története. A nem éppen profi szintű ökölvívó nem éppen felső osztálybeli famíliájának nem éppen felvilágosult tagjai jóvoltából nemigen tud kitörni és továbblépni, pedig nem első ifjúságát éli már. Féltestvére, Dicky egykor sikeres bokszoló volt, de fokozatosan züllik lefelé, a mama pedig az ellentmondást nem tűrő menedzser képében tetszeleg… Hogy lesz ebből bajnoki érem?
A harcos továbblép a Rocky-féle sablonoknál, hiszen a „névtelen senki bokszsztárrá érik”-történet mellett fontos szerepet kap a család reménytelen társadalmi helyzete, de különösen a testvéri kötelékek. Igazából ez az, ami kiemeli a filmet a többi közül, mert a tulajdonképpeni ökölvívás viszonylag rövid időt ölel fel a történetben. Ebből viszont már kitalálható, hogy a színészek viszik el a hátukon az egészet, már csak azért is, mert a ringben játszódó jelenetek semmiféle újdonságot nem hoznak. A karakterformálás szerencsére példás: Mark Wahlberg (Orvlövész, Sivatagi cápák, Az olasz meló) mondjuk megmaradt a már ismert szinten, én legalábbis nem sok változást tapasztaltam (ami nem jelenti azt, hogy nem bírom őt, mert bizonyos figurákra kiváló), de a fontosabb mellékszereplők mindegyike passzol. Persze Christian Bale (Batman: Kezdődik, Nehéz idők, A tökéletes trükk) az, aki a legmarkánsabb közülük, részben szerepének jelentősége miatt, részben mert ő Christian Bale… Köztudott, hogy több kilót fogyott a szerep kedvéért (és nem először, hiszen A gépész című filmnél is eljátszotta ezt a mutatványt), és persze most is igyekszik másféle akcentussal beszélni. Mindezek a karakterek aztán tényleg olyan összjátékot produkálnak, amire ráillik a „szociális látlelet” titulus, és megkockáztatom, talán ezért is került a film az Oscar-díj jelöltjei közé.
Ám a forgatókönyv nem tökéletes – egészen pontosan nem is a dialógusokkal vagy az arányokkal van gond, hanem inkább a rendezéssel vagy valami mással: a film elején kapunk egy rakás közhelyes élethelyzetet, és a hangulat ezek után sem változik jelentősen: a végső meccset felvezető események során hiába is kerestem valamiféle izgalmat, szorongást, feszültséget, akármit. Márpedig az ilyen daraboknál egyértelműen ide vezet a sztori, ezért az érzelmi csúcspontot – azt hiszem – mindnyájan szeretnék kiélvezni. Ez pedig valahogy elmaradt… Az pedig, hogy megtörtént eseten alapul a film, lényegében mellékes részlet marad.
A film egyébként csak hosszas vajúdás után készülhetett el. Több rendező – köztük Martin Scorsese – is szóba került, míg a Sivatagi cápákat is jegyző David O. Russell került a direktori székbe. Bale szerepére pedig egy időben Brad Pittet, majd Matt Damont akarták. Wahlberg egyébként már 2005 óta készült a főszerepre, és azóta is naponta bokszolt, hogy formában maradjon, hátha végre zöld lámpát kapnak a produkcióhoz.
Sokan rebesgetik, hogy Christian Bale ezért a szerepért Oscart fog kapni. Most, hogy a filmet láttam, a Filmakadémia bizottságának tagjainak értelmi színvonaláról megvan a különbejáratú – nem éppen pozitív – véleményem: ha csak most jutottak el odáig, hogy díjazzák Bale munkásságát, velük van a baj. Szerintem azonban Bale-nek voltak már emlékezetesebb szerepei is, én legalábbis nem ezért a filmért fogok rá emlékezni.
Emberi alaptörténet, kevésbé jól sikerült filmen.
Értékelés: 7/10
A harcos (The Fighter)
Paramount 2010
Életrajzi, családi, sport, dráma (120 perc)
Rendező: David O. Russell
Szereplők: Mark Wahlberg, Christian Bale, Amy Adams
Zene: Michael Brook
