A komoly
Az idősödő Roger Moore után Timothy Dalton következett a sorban. Ő volt a legkomolyabb (vagy legkomorabb?) 007-es. Mindössze két filmet forgattak vele, és ez is lehet az oka annak, hogy a többség számára valószínűleg nem ő AZ ikonikus James Bond, de ez persze ízlés kérdése is. Lássuk először rövid életrajzát.
Timothy Peter Dalton 1944. március 21-én született Walesben. Olasz, ír és angol felmenőkkel büszkélkedhet, négy testvéréről nem is beszélve. Manchesterben nőtt fel, ahol iskolai tanulmányai során kitűnt sporteredményei révén – de a tudományos tárgyakat is nagyon szerette. Már fiatalkorában lenyűgözte a színészet, s a tizenhat éves korában látott Macbeth is nagy hatással volt rá. Színművész lett hát belőle, s több színházban is dolgozott, sőt, pár évet a Királyi Színművészeti Főiskolán is lehúzott, bár ez utóbbit keservesen megbánta. A hatvanas évek végétől kezdve tévésorozatokban, majd játékfilmekben is feltűnt, s idővel amerikai produkciókban is vállalt munkát. Ekkoriban keresték Sean Connery utódját a 007-es szerepére, melyet fiatal korára való tekintettel még nem kaphatott meg. A hetvenes évek közepétől egyre többet játszott ismét színpadon, többek között a Royal Shakespeare Company tagjaként, olyan darabokban, mint a Rómeó és Júlia, a Lear király, vagy az V. Henrik. A nyolcvanas évektől kezdve természetfilmek narrátoraként is feltűnt, s ekkor készítette két Bond-filmjét is, de a kilencvenes években is aktív maradt. Szabadidejében szeret horgászni, olvasni, zenét hallgatni és árverésekre járni. Nem házasodott meg, de élettársától 1997-ben fia született.
A kritikusok nagyon pozitívan ítélték meg a Dalton-féle Bondot, s akadt, aki szerint az eredeti Fleming-figurához ő hasonlít a leginkább – a közönség véleménye már vegyesebb volt. Dalton – aki végigolvasta például az összes Fleming-könyvet – maga is bevallotta, hogy mindenáron hihetőbbé és emberibbé akarta tenni a figurát, nem pedig könnyed szuperhőst csinálni magából – így viszont talán túlzottan is komolyan vette a szerepet, ami Roger Moore bohókásabb karaktere után egyébként is jobban érzékelhető. Az 1987-es Halálos rémületben mindenesetre jól teljesített (jobban, mint az akkoriban érkező Die Hard vagy a Halálos fegyver), A magányos ügynök viszont nem kapott kellő reklámot. Dalton egyébként három Bond-filmre szerződött, de a kilencvenes évek elején súlyos jogviták folytak a témában. 1994 áprilisában aztán elfogyott a türelme és végleg leköszönt, a szerepet pedig nemsokára Pierce Brosnan kapta meg. Kedvenc Bond-filmjei az első három Connery-féle darab. Most pedig következzen két filmje.
*Halálos rémületben
A KGB a nyugati titkosszolgálatok ügynökeivel való végső leszámolásra készül. Bond eközben egy dezertőr orosz tábornok, Koszkov menekülését segíti elő Pozsonyban, aki az ördögi tervet Puskin tábornokra keni. A megmenekült emigránst azonban elrabolják, a 007-es pedig a nyomába ered, többek között Marokkón és Afganisztánon át…
Timothy Dalton első Bond-filmjében valóban nincs komolyabb gond a karakter eljátszásával. Dalton jól nyomja, bár több könnyedséget várnék tőle. Az ő játékában nagyon fontos elem a lázadás: Lazenbyt leszámítva eddig még senki nem volt ennyire közömbös jövőbeli karrierjét illetően. Akció terén a film hozza az elvárható színvonalat, de az egzotikus helyszínek fényképezése már picivel hanyagabb az eddigieknél. Az afganisztáni rész aktuálpolitikai töltetével üt nagyot, de a forgatókönyv nagy általánosságban azért lehetne kicsit feszesebb.
Sokkal jobb, mint vártam.
Értékelés: 8/10
Halálos rémületben (The Living Daylights)
United Artists 1987
Akció (125 perc)
Rendező: John Glen
Szereplők: Timothy Dalton, Joe Don, Maryam d’Abo
Zene: John Barry
*A magányos ügynök
Bond egyik jó barátja, a CIA-ügynök Felix Leiter éppen házasodni készül, előtte azonban még gyorsan elkapják a Sanchez nevű drogbárót. A kartellel azonban nem lehet ilyen könnyen leszámolni: a gonosztevő nemsokára újra szabadlábon van, és az újdonsült házaspárt veszi célba. Bond bosszúvágytól hajtva a nyomába ered – immár szabadúszóként, mivel a főnöki szigor nyomán felmond.
A forgatókönyv szerintem jól működik, a Daltonra jellemző realizmussal együtt. A drogbáró szerepében Robert Davi, aki kiválóan keltette életre ezt a fenyegető karaktert. A két hölgyemény mindenképp említésre méltó: Talisa Soto (Mortal Kombat) és Carey Lowell. A mellékszereplők között felbukkan Benicio Del Toro (Blöff, Veszett vad, Sin City) és Wayne Newton (Ford Fairlane kalandjai).
Idevágó sztori, hogy anno az első Bond-film, a Dr. No olasz címe Gyilkossági engedély, azaz Licence to Kill volt… Amikor aztán évtizedekkel később megérkezett az eredetileg is ezt a címet viselő Bond-film (a fenti), az illetékesek kénytelenek voltak elgondolkozni: így Olaszországban ez utóbbi mű Private Revenge (Magánbosszú) címen futott.
Daltontól ez a jobbik.
Értékelés: 9/10
A magányos ügynök (Licence to Kill)
United Artists 1989
Akció (128 perc)
Rendező: John Glen
Szereplők: Timothy Dalton, Carey Lowell, Talisa Soto
Zene: Michael Kamen
Timothy Dalton testesíti meg az öt klasszikus színész közül az irodalmilag hiteles, de túl komoly Bondot. Összességében kicsit felemás benyomást kelt, de hangsúlyoznám, hogy mindenképp érdemes esélyt adni neki is (főleg második filmjének), mert mindenfajta előítéletem ellenére is kellemes élményt nyújtott a játéka.
