Vigyázz, hova lépsz…
Tavaly nyár vége óta kísért ez a film, mivel az előzetest akkor mutatta meg egy barátom. Hozzánk viszont csak most jutott el, én pedig a premier napján már rohantam is a moziba, hogy láthassam az iraki háborút feldolgozó legújabb alkotást. A megközelítés már önmagában figyelmet érdemel, hiszen ezúttal nem a lövészbakák, hanem a bombák hatástalanításán fáradozó tűzszerészek szemén keresztül követhetjük az eseményeket.
A veterán James őrmester a legújabb tagja a Bagdadban állomásozó amerikai erők egyik tűzszerészalakulatának. Vén róka, aki túl sokat látott már ahhoz, hogy komolyan vegye a veszélyt, legalábbis, hogy aggódjon is miatta. Hótlaza módon végzi munkáját, társai viszont szeretnék kihúzni azt a pár hetet, ami a hazatéréstől választja el őket. Márpedig ebben a szakmában elég egyszer hibázni...
Hogy mostanság mi folyik Irakban, nyilván nem kell senkinek bemutatni, mivel a médiában könnyedén figyelemmel kísérhetjük a koalíciós – de főleg amerikai – erők veszteséglistájának alakulását, illetve a polgári lakosság szenvedését. A gyakran orvlövészekkel és pokolgépekkel operáló felkelők harcmodorával szemben igen nehéz, illetve idő- és emberigényes szembeszállni. A tűzszerészek pedig a többieknél is kiszolgáltatottabbak, hiszen a pokolgép felé védőruhában ballagó szakember könnyű célpont és akkor a szakma egyéb kockázatairól nem is szóltunk. A sebezhetőség érzését tehát kiválóan visszaadták a témaválasztással, de a realizmust természetesen a kamerakezelés vagy a jelmezek és díszletek is nagyban támogatják. Ettől függetlenül egy-két durva baki is befigyel, ezeket viszont a laikus nézők valószínűleg nem fogják rögtön kiszúrni: az, hogy némelyik jelenetben milyen nevetséges szintű biztosítással közelítenek meg egy robbanásgyanús helyet, vagy hogy miért tud egy egyszerű tűzszerész ilyen profin bánni egy mesterlövészpuskával... Aztán itt vannak még a főszereplő személyiségéből fakadó kérdések, melyek nyomán nem egy veterán szót emelt a film ellen, mondván, megint hollywoodi giccset látunk, ahol az önfejű, hipertökös katona a menő....
A történet hol lelassul, hol felpörög, ahogy az igazi háborúban is merengősebb, önmarcangoló pillanatok követik a rémülettől és adrenalintól terhes akció perceit. Mindeközben pedig kirajzolódik előttünk a háború hatása: a főhős hatástalanított bombák alkatrészeit gyűjtögeti ágya alatt, szinte képtelen lelassítani, annyira az adrenalin őrültje lett. Számára a béke értelmezhetetlenül idegen, igazi otthona immár a csatatér. A záró képsor ennek köszönhetően aztán egyszerre félelmetes, elgondolkodtató, szomorú és mégis mosolyfakasztó.
Sokan talán átfutottak ama részlet felett, mely szerint a rendező bizony hölgy: Kathryn Bigelow-nak nem ez az első filmje (az ő nevéhez fűződik a Holtpont és a Strange Days is), de valószínűleg ez eddig a legmaradandóbb. A forgatókönyvet pedig Mark Boal írta, aki hús-vér tűzszerészek mellett szerezte azokat az élményeket, melyek végül ehhez a filmhez vezettek. A szereplők kevésbé ismertek, bár Jeremy Renner (28 héttel később, CSI) és Brian Geraghty (Bőrnyakúak) mellett Ralph Fiennes és Guy Pearce is feltűnik egy rövid időre.
Kathry Bigelow-t ezzel a művel jelölték az idei Oscarra a legjobb rendező és a legjobb film kategóriájában, az Avatar és a Becstelen brigantyk mellett. Aki olvasta vonatkozó kritikáimat, az kitalálhatja, hogy a három közül ennek a filmnek drukkolok leginkább. Bár nem tökéletes, de többre tartom a fentieknél. Ha pedig újabb filmre vágyunk a témában, akkor a hamarosan érkező Green Zone című mozit ajánlanám, bár stílusát tekintve az inkább akciófilm lesz.
Életszagú, emberi és szórakoztató, bár néhol összecsapott közelkép.
Értékelés: 8/10
A bombák födjén (The Hurt Locker)
Lionsgate 2009
Háborús film (131 perc)
Rendező: Kathryn Bigelow
Szereplők: Jeremy Renner, Christopher Sayegh, Anthony Mackie
Zene: Marco Beltrami, Buck Sanders
