FILM: A halál ötven órája
2009. december 16. írta: Monty H.

FILM: A halál ötven órája

65 éve történt

A D-naphoz hasonlóan ezúttal az ardenneki csata 65. évfordulójáról emlékeznék meg néhány vonatkozó művön keresztül. Ez az összecsapás – noha ez volt a legsúlyosabb amerikai veszteségekkel járó csata a második világháború alatt – nem szült annyi filmet és könyvet, mint a partraszállás, de azért markáns alkotások is akadnak a témában. Nálunk ezek közül kétségtelenül a legismertebb A halál ötven órája, melyet itteni bemutatása idején, 1968-ban teltházakkal vetítettek (ezt szüleim elbeszéléséből tudom), a tévés sugárzás idején pedig szinte a teljes lakosságot a képernyő elé vonzotta. Egy két és fél órás amerikai háborús film a hatvanas években még üthetett ekkorát…

1944 decemberében a Harmadik Birodalom közel állt már a vereséghez, de a háború még korántsem ért véget. A nyugati fronton állomásozó amerikai erők viszont karácsonyi hangulatban tobzódtak és hajlottak elhinni, hogy lényegében már győztek. Hitler ekkorra készen állt a „Wacht am Rhein” fedőnevű hadművelet tervével, melynek célja a szövetséges front áttörése volt az Ardenneken keresztül, Antwerpen elérésével. A december 16-án meginduló offenzíva váratlanul érte az amerikaiakat, és az átmeneti zűrzavart csak fokozta a vonalak mögött ledobott német diverzánsok tevékenysége. A körzetben található jenkik egy jelentős része újonc, másik nagy része a hürtgeni csata után pihenésre áthelyezett veterán volt. Elkeseredett küzdelem vette kezdetét... A túlnyomórészt tapasztalatlan amerikaiak meglepően jól állták a sarat, bár rengetegen fogságba estek, főleg az első napokban.

Az 1965-ös amerikai film tipikus példája a gigantikus történelmi tablóknak, amelyek akkoriban oly népszerűek voltak. Hossza és a benne szereplő sztárok, illetve statiszták száma eleve tekintélyt parancsoló, de fontos tény, hogy emellett időtállónak is bizonyult, és máig közkedvelt alkotás, még akkor is, ha hitelességét tekintve nem minden szempontból állja meg a helyét. Ugyanis a forgatókönyvírók nagyjából lefektették a csata menetét, kiragadtak egy-két fontosabb elemet (diverzáns-akció, Bastogne ostroma, mészárlás Malmédy mellett), mégis inkább a karakterekre fektettek hangsúlyt (ahogy ezt a végefőcímben be is vallják). Történelmi szempontból tehát közel sem olyan akkurátus, mint mondjuk A leghosszabb nap, de a karakterábrázolás összetettebb és személyesebb. Henry Fonda, Robert Shaw, Telly Savalas vagy Charles Bronson alakítása pedig nagyon is emlékezetes. Benjamin Frankel filmzenéje és a német Panzer Lied (a páncélosok indulója) ugyancsak figyelemreméltó eleme az alkotásnak.

A forgatáshoz több tucat páncélost és egyéb járművet szedtek össze, bár aligha csodálkozhatunk azon, hogy eredeti német tankokból egyet sem látunk: a Királytigriseket például amerikai gyártmányú M-47-es harckocsikkal helyettesítették. Többek között Von Lauchert, egykori német tábornok, a csata résztvevője segédkezett a forgatásnál. Állítólag az akkor még élő Joachim Peiper, egykori Waffen-SS ezredes ihlette a film főszereplőjét, de mivel a nevét összefüggésbe lehetett hozni a Malmédynél történt eseményekkel, illetve a náci párttal, ezért végül a figura a Hessler nevet kapta, aki a Wehrmacht tisztje.

A magyar tévécsatornákon leadott változatok nagy része vágott volt, vagyis egy-két jelenet hiányzott belőle. Máig nem sikerült rájönnöm, milyen alapon hagyták ki belőle ezeket a részeket, mivel sem ideológiailag, sem más szempontból nem voltak problémásak (rövidségük miatt a film hosszát sem lehetett csökkenteni jelentősen ezek elhagyásával). A teljes, vágatlan változatot csak a DVD-kiadáson nézhettem végig, mely pár éve jelent meg nálunk is. Szerencsére rajta találjuk a klasszikus és remekül sikerült magyar szinkront (a hangok között Sztankay István, Inke László és Tordy Géza), illetve angol hangot, angol és magyar feliratot. Extraként két korabeli werkfilmecske szolgál.

Máig hatásos klasszikus.
Értékelés: 9/10

A halál ötven órája (Battle of The Bulge)
Warner Bros. 1965
Háborús (152 perc)
Rendező: Ken Annakin
Szereplők: Henry Fonda, Robert Shaw, Robert Ryan, Pier Angeli, Charles Bronson
Zene: Benjamin Frankel

A bejegyzés trackback címe:

https://monty.blog.hu/api/trackback/id/tr961579639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stoppos76 2010.01.25. 11:16:20

Mi az amit kivágtak a tévés változatból?

Anno megnéztem ezt a filmet gyerekkoromban, amikor leadták a magyar tévében és imádtam. Felvettem videóra és megnéztem kb 50-szer. A mai napig ez az a film, amit a legtöbbször láttam.

Így felnőtt fejjel, ismerve a történelmet már viccesnek hat. Ráadásul nem csak a Tigris, de az amerikai Sherman sem Sherman volt, hanem M24 Chaffee.

De a Panzerlied nagyonnagy.

Monty H. 2010.02.02. 18:50:08

@stoppos76: Hát, azt hiszem, nem te voltál az egyetlen, aki legalább ötvenszer végignézte... Én is közéjük tartoztam, és a végén még az is kiderülhet, hogy évfolyamtársam voltál, és veled beszélgettünk nagyokat erről az alkotásról negyedikben :-)

Mit vágtak ki? A lövegek vasúti szállításánál van egy rész, ahol az MP-nek öltözött diverzáns a távolból rádión németül beszól a parancsnokságnak, hogy az ágyúk érkeznek - ezután következik a jól ismert rész, mikor a Tigris szétlövi a mozdonyt.
Előtte pedig a menekülő őrmester és hadnagy snittje, aminek túl sok teteje már nincs, de azért szemétség volt kivágni: épp megindult a támadás, a dombról nézik a német páncélosokat, aztán nekivágnak, és a legközelebbi viszontlátásnál már dzsipjük is van.

stoppos76 2010.02.02. 22:39:58

@Monty H.: Hm... Ezek szerint még egyszer meg kell néznem. Ezekre abszolút nem emlékszem, csak a régi magyart láttam.

Hát vagy elittam azt a részt, vagy nem velem beszélgettél. Az osztálytársaim, ha jól emlékszem nem igazán voltak vevők a háborús filmekre.

Emlékszel a híd túl messze van c. filmre?
A mai napig gyakran eszembe jut az a jelenet, amikor az angol katona kirohan a ledobott ellátmányért és lelövik, miközben eléri a saját vonalait. Amikor kinyitják a fémhengert tele van sapkákkal.

ambtari 2012.05.25. 23:30:45

A vége elég bugyuta és hollywoodi lett, a Piszkos 12 borzalmas élményeit juttatta eszembe. Az utolsó 10 perctől eltekintve korrekt film.

Monty H. 2012.05.29. 17:22:28

Hát, Hesslert kemény katonaként bemutatni talán mégsem olyan bugyuta... Bár lehet, nem pont erre a részre gondolsz.

ambtari 2012.05.30. 00:43:29

Arra a részre gondolok, hogy azért bukik el az offenzíva, mert egy korábbi amerikai katona felismeri a az álruhás német katonákat. Aztán rádobják a palackokat, és persze meghal a Hessler, ami a valóságban megint nem így történt. Kifogyott a benzin és visszavonultak, de nem 2-3 amerikai katona szemfülessége miatt hiúsult meg a terv. Ezt az eszetlen heroizálást nagyon nehezen viselem.

Monty H. 2012.05.30. 08:10:15

@ambtari: Ebben igazad van. Abszolút. A benzinhiány jobban odatett, mint az amerikai ellenállás, bár megjegyzem, a történészek szerint az amcsi katonák egész komolyan helytálltak ebben az ütközetben.

ambtari 2012.05.30. 11:43:46

Azt nem is tagadom, ezért van csak az utolsó 10 perccel bajom :).

Péter András Vida 2013.01.27. 21:02:35

A kocsimban van egy "power song" kazetta, amit vagy hóviharban, hegynek föl vagy kevés benzinnél teszek be. :D Te Monty, észrevetted azt a hasonlóságot ami a Kepi Blanc és a Panzerwagen Lied között van? Wtf? Az , hogy lehet?

Péter András Vida 2013.01.27. 21:04:07

Power song= Panzerwagen lied

Kekszemu 2014.12.16. 19:07:47

@stoppos76:

Ugyanigy jartam en is anno :)
A masik kedvenc A legjosszabb nap cimu alkotas ami ma mar szinten kicsit teatralisnak hat.

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2014.12.31. 10:13:53

Ami durva és félelmetes,ahogy hallgatóznak a ködben a repülőről és hallatszik a harckocsik csikorgása.

Meg így felnőve nekem is gyanúsak lettek a "királytigrisek".:))
süti beállítások módosítása