Aki nem adta fel...

Az igencsak jól sikerült 9. század után (amit nálunk miért nem forgalmaz még mindig senki?!) az orosz filmipar egy újabb háborús filmmel rukkolt elő, a romantikusabb fajtából, melynek középpontjában az a Kolcsak admirális (1874-1920) áll, akire még a Képes történelem-sorozat A nagy október című kötetéből emlékeztem (és nyilván nemcsak én), mint az utolsóként térdre kényszerített fehér parancsnokra…

A film 1916-ban kezdődik, valahol a Balti-tengeren, ahol főhősünk aknarakójával a német hadihajók ellenében manőverezik. Rátermettsége és eredményei folytán hamarosan a fekete-tengeri orosz flotta parancsnoka lesz. Eközben van ideje némi szenvedélyes flörtre is, első tisztje feleségével, Annával, aki azonban nem lehet az övé, mivel mindketten házasok már. A hamarosan kitörő forradalom aztán ad épp elég munkát mindkettőjüknek: Kolcsak az ellenforradalmi hadsereg vezetőjeként, tiltott szerelme pedig ápolónőként teszi a dolgát a vérzivatarban.

A húszmillió dolláros költségvetésű alkotás tagadhatatlanul sok hollywoodi ízű elemet vonultat fel (gondolok itt például a kissé hatásvadász, ám remekül vágott, lassított közelképekre), de ez egyáltalán nem megy a film kárára, sőt, meglepően élvezetes egyveleg kerekedik ki belőle. Az egyetlen dolog, ami gyengén megalapozott, az a szerelmi szál, amiből mi, nézők csak annyit látunk, hogy a két főszereplő teljesen egymásba habarodik, de kapcsolatuk bemutatása túlságosan is felszínesre sikerül, és ezt a tényt még Elizaveta Bojarszkaja fájdalmasan szép arca sem tudja velem feledtetni… Ráadásul a forgatókönyv kissé kiegyensúlyozatlan, vagyis a történelmi vonatkozású és a szerelmi jelenetek közül az utóbbiak diadalmaskodnak, viszont a fentebb említett probléma miatt, ezek a részek nem mindig működnek. A vízi és szárazföldi csatajelenetek viszont ütnek, részben a kameratechnikának, részben a digitális trükköknek hála. A történet viszont a történelmi tényeket követi – méghozzá igen hitelesen, bár néhol csak érintőlegesen –, vagyis a végkifejlet egy percig sem lehet kétséges előttünk.

Korántsem tökéletes, viszont annál figyelemre méltóbb alkotás Az admirális, mely után joggal várjuk, hogy az orosz rendezők felfedezzék és filmre vigyék az orosz történelem többi agyonhallgatott témáját. Úgy vélem, hazánkban is és nyugatabbra is lenne igény ezekre.

Nem tökéletes, de mindenképp figyelemreméltó film, egy idáig agyonhallgatott témáról.
Értékelés: 7/10

Az admirális (Admiral)
Paramount 2009
Háborús (124 perc)
Rendező: Andrej Kravcsuk
Szereplők: Konsztantyin Kabenszkij, Elizaveta Bojarszkaja, Szergej Bezrukon
Zene: Gleb Matvejcsuk