„Soha senki nem győzte le az afgánokat. Soha senki.”
A Szovjetunió 1979-ben vonult be Afganisztánba, és a következő bő kilenc évben ki is vette a részét az itt folyó polgárháborúból. Az ide vezényelt 620 ezer katonából több mint 15 ezer veszítette életét. A 345. légideszant-ezred filmben szereplő 9. százada egyike volt az elsőként érkező és utolsóként távozó alakulatoknak, és elit jellegéből adódóan gyakran a legveszélyesebb helyeken vetették be…
Afganisztán egy ideig ugyanolyan tabu téma volt az oroszok szemében, mint a vietnami háború az amerikaiak számára. Fjodor Bondarcsuk — a világhírű rendező, Szergej Bondarcsuk fia — első nagyjátékfilmje az első orosz gyártású darab a témában. A rendező 1985 és 1987 között szolgált a szovjet hadseregben, vagyis személyes élményei is sokat segítettek a visszaemlékezések nyomán megírt forgatókönyv filmre vitelénél.
A történet egy kis csoportnyi katona sorsát követi nyomon, az alapkiképzéstől a háború végéig. Láthatjuk, ahogy az újoncok búcsút vesznek szeretteiktől és bedarálja őket a hadsereg gépezete, majd megérkeznek Afganisztánba, hogy egy teljesen eltérő kultúrájú országban vívják meg háborújukat. A készítők nem szégyellik bemutatni mindazt, amin egy katona végigmegy: hihetetlenül realista képet kapunk hát, szinte megérezzük a katonák verejtékének szagát is, mikor a gyakorlótér lövészgödrében kushadnak, míg átgördül felettük a harckocsi, vagy mikor fedezéket építenek ki egy hegyi magaslaton. És nemcsak vizuálisan élethű a film — a párbeszédek, a hozzáállás, a hiteles emberi sorsok mind éreztetik, hogy a háború ilyen kegyetlenül egyszerű. Pátosznak nyoma sincs.
A 9 millió dollárt felemésztő, öthónapos forgatás elsősorban a Krímben, Üzbegisztánban és Moszkvában zajlott. A tömegjelenetekhez nem kevesebb, mint 1500 statiszta és több mint 70 harcjármű kellett, nem beszélve a több mint negyven helikopterről és repülőgépről. Mindehhez adjunk hozzá több ezer kilőtt vaklőszert és számos robbanást… Kész csoda, hogy a stáb komolyabb sérülés nélkül megúszta a forgatást.
A színészeknek természetesen át kellett esniük egy élethű katonai kiképzésen is, melyet a 9. század veterán őrmestere vezetett. A szereplők hajnalban keltek, 20 kilogrammos menetfelszerelést cipeltek, megtanultak kézifegyverekkel bánni, a forgatás pedig sokszor az éjszakába nyúlt, vagyis valóban katonás életmódot folytattak. Mivel dublőröket nemigen használtak, a rajtuk látható horzsolások és sebek is igaziak voltak… A jeleneteket ráadásul kronológiai sorrendben vették fel, hogy jól látszódjék a karakterek átváltozása. Meg kell hagyni, kiváló munkát végeztek. A 9. század véleményem szerint egyike a legvalósághűbb háborús filmeknek, és az orosz közönség, illetve a háborút megjárt veteránok is egyöntetű elismeréssel fogadták. Összesen több mint 20 millió dolláros bevételt produkált, ezzel a posztkommunista Oroszország eddigi legsikeresebb filmalkotása lett.
A filmet nálunk sajnos nem adták még ki, de Angliában ugyebár sok minden beszerezhető… Az angol duplalemezes DVD-változat angol felirattal nézhető, ezenkívül tartalmaz egy negyvenperces werkfilmet, számos előzetest, egy dokumentumfilmet, benne a túlélőkkel készített interjúkkal, és a mozipremierről szóló rövidfilmet.
A téma új klasszikusa lehet.
Értékelés: 10/10
A 9. század (9. rota)
Art Pictures 2005
Háborús film (139 perc)
Rendező: Fjodor Bondarcsuk
Szereplők: Alekszej Csadov, Fjodor Bondarcsuk, Mihail Jevlanov
Zene: Dato Evgenyice