Deszantjancsik, gépre fel!

Először 2006 tavaszán olvashattuk az első bővebb beszámolót a MOHA sorozat készülő darabjáról, mely témája alapján az Airborne alcímet kapta. Már akkor egyértelmű volt, hogy a készítők által előirányzott grafikai és egyéb jellemzők miatt valóságos erődemonstrációt láthatnak majd a játékosok a képernyőn – feltéve, hogy gépük elég izmos lesz mindehhez. Miután a játék is megjelent végre, izgatottan telepítettem tehát, hogy lássam, mit tudott a témából kihozni az Electronic Arts.

Először is, igen, amcsi ejtőernyősként vetjük bele magunkat a második világháborúba, a szicíliai inváziótól Németország elestéig. (Ez nem akkora újdonság, mint egyesek hangoztatták, mivel már a Spearhead nevű kiegészítőben is deszantost alakítottunk, más kérdés, hogy ott ennek nem volt túl sok köze a játékmenethez.) Ennek megfelelően a kiképző pályákon az ejtőernyős ugrás rejtelmeibe (itt nincs túl sok) kapunk bepillantást. Mindez azért lényeges, mert a küldetések elején, illetve harcban való elestünk után általában az égből szállunk alá, ami máris garantálja, hogy nagyobb mozgásterünk lesz (bár az ismételt ugrás néha kifejezetten idegesítő).

A készítők a lineáris játékmenet helyett most arra törekedtek, hogy egy nagy kiterjedésű, összefüggő játékterepet alkossanak minden pályához, ahol a részfeladatok megoldása sokszor tetszőleges sorrendben végezhető. Kapunk persze majd pluszfeladatokat is. Mindezek ellenére lesz majd pár előre szkriptelt jelenet, amelyek szokás szerint a filmszerűséget lendítik előre és a pályák egyes fázisait zárják le. Az ellenség létszáma pedig nem előre megadott, vagyis mindaddig, míg nem teljesítjük a küldetést, találunk belőlük eleget. Unatkozni tehát nem fogunk.

Szóval ott függünk ernyőnkön és ereszkedünk lefelé. Alattunk Adanti, egy szicíliai kisváros. A kijelölt (ajánlott) földetérési helyeket zöld füst jelzi. Célszerű itt landolni, egyrészt mert biztonságos, másrészt, mert a közelben elhelyezett ládákban lőszert és elsősegélycsomagokat találni. Aki kalandvágyó, az viszont meg is célozhat egy háztetőt, esetleg egy német géppuskást és az F billentyűvel akár fejbe is rúghatja az ellent földet érés közben. Más kérdés, hogy milyen érzés talajt fogni egy rakat jól felfegyverzett fritz szomszédságában, mikor saját lőfegyverünk használatba vételével ilyenkor várnunk kell, míg megszabadulunk az ejtőernyő hevedereitől… Ugyanakkor ne legyenek illúzióink, nem lehet a szó szoros értelmében BÁRHOL földet érni, akármit is hallottunk a promóanyagokban. Bizonyos pályákon például vannak olyan pontok, amiket majd csak a pluszfeladatok keretében érhetünk el, s így ezek máris kiesnek a lehetőségek közül.

Az ellenség lényegesen aktívabb, mint azelőtt, bár a fedezékek helyett gyakran a nyílt térség kellős közepén téblábolnak. Az pedig túlzás, hogy sokszor rögtön kiszúrnak – akkor is, ha száz méterrel arrébb egy ablak mögött jelenünk meg, és még csak el sem sütöttük a fegyverünket. Egyes esetekben pedig még fejlövéstől sem hajlandók fűbe harapni, hanem rohangálnak tovább, mintha mi sem történt volna. Jó ötlet viszont, hogy a nekünk szánt gránátokat viszont kellő közelség esetén visszarúghatjuk (ez az opció, hasonló formában, a Call of Duty 4-ben is megvan). Saját bajtársaink sajnos ugyanolyan fafejek, mint anno, vagyis gyakran elénk ugranak, így nem csoda, hogy néha őket is megsorozzuk. Fura hiányosság, hogy bár futni tudunk, lehasalni ismét nem. Azért „ismét”, mert az alap MOHÁ-ban sem lehetett, a Pacific Assaultban viszont igen. Hogy miért kellett ezt most elhagyni? Talán a készítők úgy gondolták, van olyan pergős ez a játék, hogy a játékos ne gondoljon arra, hogy lefekszik a földre. (Amúgy ebben van valami, de jobban örülnék, ha ezt ránk bíznák, főleg, hogy néha tényleg szükségünk lenne rá.) Fegyverzetünk a „relatív valószerűség” jegyében két nagyobb fegyverre (puska, géppisztoly, páncélököl, stb.) és egy oldalfegyverre, plusz gránátokra korlátozódik. (Hiányoltam az M-1 karabélyt, amit a Medal-programokban érdekes módon mindig hanyagolnak.)

Fegyvereinket viszont fejleszthetjük. Ez a tulajdonság nagyon érdekes és jól be is válik. Lényege, hogy ha ügyesen használjuk vasainkat (pl. több fejlövést is elérünk), akkor lövészeti elismerést kapunk és apránként módosíthatjuk harceszközünket. A Thompson géppisztolynál például mellső pisztolymarkolatot, a visszarúgást csökkentő lángrejtőt, később pedig nagyobb kapacitású csigatárat kaphatunk. Van még itt aztán puskagránát, gyorsabb utántöltést lehetővé tevő polírozott zárdugattyú, nagyobb lőszermennyiséget jelentő szimatszatyor, duplatár, optikai irányzék, stb. Ilyen módon a játékos szívesebben használ sokféle fegyvert, hogy mindegyik esetében hozzájusson azokhoz a bizonyos extrákhoz (arról nem beszélve, hogy kitüntetés is jár, ha az adott küldetés minden stukkerét használjuk). A fenti fejlesztések azért is fontosak, mert érezhetően nehezebb kezelni a fegyvereket, mint a hasonszőrű játékokban, illetve eleinte az ellenfeleket nehezebb halálos lövéssel ellátni. Ez sok játékosnak határozottan nem fog tetszeni, bár tulajdonképpen a valószerűséget növeli, akárcsak az optikai irányzék, melyen átnézve idő kell, hogy szemünk alkalmazkodjon a nagyításhoz.

A figuramodellek mozgatása még mindig nem tökéletes. Néha egész fura szögben vágódnak el (érdekes az a jelenet, mikor egy felém rohanó németet leterítek, mire az fejesugrást imitálva elszáguld mellettem, s úgy kell utánakapnom a tekintetemet, hogy megállapítsam, most akkor elpatkolt vagy a hátam mögött keres jobb pozíciót), illetve mozgásuk olykor valószerűtlenül gyors. Ezenkívül igencsak idegesítő, hogy az ellenséges orvlövészek távcsöve sokszor még akkor is „fényvisszaver”, ha az ipse fal mögött áll. Így az általuk keltett izgalom kissé rövidéletű. A csapatmunka ötletét a Pacific Assault után sajnos most hanyagolták, vagyis semmilyen esetben nem adhatunk utasításokat. Ennyi plusz még belefért volna…

Tekintsük át röviden küldetéseinket.

1. küldetés – Ejtőernyős kiképzés (nappali bevetés)
Három gyakorlóugrás végrehajtása és a szükséges technikák elsajátítása.

2. küldetés – Szicília, Husky-hadművelet (éjszakai bevetés)
Adanti városkában érünk földet, feladatunk a helyi légvédelem kiiktatása és egyes német tisztek likvidálása. A szűk utcácskák nagyon hangulatosak, de van elég magaslati pont is; érdemes a létrákon feljutni a háztetőkre vagy a városfalra és onnan is körülnézni. Ajánlott vasak: Thompson géppisztoly, Springfield mesterlövészpuska.

3. küldetés – Olaszország, Avalanche-hadművelet (éjszakai bevetés)
A németek egy ásatási területen állították fel egyik támaszpontjukat, Paestum mellett. El kell intéznünk az üzemanyagraktárukat, ki kell iktatnunk a reléállomásukat, stb. Ajánlott fegyverzet: egy közelharcra alkalmas vas mellett érdemes egy mesterlövészpuskát is vinni.

4. küldetés – Franciaország, Neptun-hadművelet (nappali bevetés)
A normandiai partraszállás keretében egy parti erődítmény főbb részeinek megtisztítása a cél. A fő, hogy legyen nálunk közelharcra is megfelelő lőfegyver, mert a bunkerekben és lövészárkokban szükségünk lesz rá.

5. küldetés – Hollandia, Market-Garden-hadművelet (nappali bevetés)
Nijmegen városának hídját kell elfoglalnunk, mielőtt a németek a levegőbe röpítenék. Ennek megfelelően a híd közelében landolunk és a szétbombázott házak között csatározva jussunk egyre közelebb a célponthoz. Ajánlott fegyverként a mesterlövészpuskát emelném ki.

6. küldetés – Németország, Varsity-hadművelet (nappali bevetés)
A német iparvidék egyik gyára felett dobnak le minket. Többek között egy vasúti ágyút és egy lőszerraktárat kell föld körüli pályára állítanunk, ezenkívül használhatatlanná kell tennünk az udvaron rostokoló Tigris páncélosokat. A környezet alapvetően a közelharcnak kedvez, ám a magasabb pontokról lövöldöző lesipuskások miatt a Springfieldet ezúttal se hagyjuk otthon.

7. küldetés – Németország, „Flaktürm” (nappali bevetés)
Az ellenségre mért végső csapás keretében egy eddig bevehetetlen és szétbombázhatatlan (ez azért húzós kijelentés), amúgy pedig ördögi kinézetű tornyot kell bevennünk, mely hatalmas méreteivel és tekintélyes védelmi rendszerével sok borsot fog törni a mi orrunk alá is. Szintről szintre haladva kell megtisztítanunk és felőrölnünk a védelmet… Ajánlom a félautomata és automata fegyvereket.

A bevetések előtt végig kell ülnünk a rövid eligazítást. Mindig. Sajnos mindig, mert nincs rá mód – a Call of Dutynál például megvolt –, hogy ezeket átugorjuk. És hiába lényegretörők és hitelesek, sokadszorra már a könyökünkön fog kijönni… A készítők sajnos azokra sem gondoltak, akik nem akarják zsinórban végigjátszani az összes küldetést, és így lefelejtették a „Hadjárat folytatása” nevű gomb mellől a „Mentés és kilépés” billentyűt.

A játék nálunk magyar felirattal jelent meg, ami mindenképp kedves gesztus (sőt, ez lassan elvárható lenne), de a fordítás egy-két helyen ijesztően suta, továbbá nem értem, hogy a legutolsó átvezető képsornál miért nem fordították le az Airborne szót…

Mindezek után a játék összhatásáról kellene szót ejteni. Nos, mindenfajta nyalánkság ellenére, nem tudok túl sok magasztaló jelzőt mondani ebben a témában. A lenyűgöző környezet, a sokféle fegyver, a hangok és minden más kevés ahhoz, hogy feledtesse velünk azt a tényt, hogy 2007-ben már több újdonság kellene ahhoz, hogy igazán nagyot üssön a játék. Más szóval, ha nem játszottam volna végig egy rakás hasonló progit, akkor nagyon tetszett volna az Airborne. De így úgy érzem, az Electronic Arts most kissé lemaradt. A szintén 2007 őszén érkező Call of Duty 4 lineáris játékmenete ellenére is lényegesen pozitívabb benyomást keltett bennem (és nem csak bennem). Nem véletlenül. Ha ehhez hozzáadjuk még a tényt, hogy lényegében csúcskategóriás gép kell ahhoz, hogy a program igazán szépen zenéljen (és bizony még akkor is számtalan beállítási probléma adódhat, mire akadás nélkül fut – ezt a fórumok és saját tapasztalataim alapján állíthatom), beláthatjuk, hogy nem sok esélye van arra, hogy az FPS-ek túlzsúfolt világában hosszú távon is igazán magasra törhessen, főleg, hogy relatíve rövid küldetéseket és durván 5-6 órás játékidőt tud csak nyújtani. Talán, ha nem fukarkodnának annyira a készítők az újdonságokkal, akkor nagyobb sikert értek volna el. Mert lássuk be, azért van hova fejlődni…

Értékelés: 7/10
Sokkal többet vártam tőle. Nagy kár érte.

Negatívumok:
*Iszonyú gépigény
*Telepítési problémák
*Viszonylag egyhangú feladatok
*Rövid játékidő, kevés küldetés
*Semmi csapatmunka
*Fafejű csapattársak
*„Golyóálló ellenfelek” időnkénti felbukkanása
*Apróbb grafikai bakik
*Átugorhatatlan átvezető képsorok
*Miért nincs intro?
 
Pozitívumok:
*Végre nem (teljesen) lineáris játékmenet
*Fegyverfejlesztési lehetőség
*Gyönyörű grafika
*Atmoszférikus hangulat
*Deszantosok, hej!