Hataloméhes hajótöröttek

A Star Wars-kötetek között időnként felbukkannak olyan darabok is, amelyek nem egy önálló regényt, hanem rövidebb, de összefüggő sztorikat tartalmaznak. Ilyenek voltak a Történetek a fejvadászokról vagy a Történetek Jabba palotájából; ezeket a novellákat azonban mindig eltérő szerzők jegyezték, míg a hasonló szellemben íródott könyv, Az elveszett sith törzs elejétől a végéig John Jackson Miller (a nemrég bemutatott Kenobi alkotójának) műve és túlnyomórészt már publikált e-novellákat tartalmaz.

5000 évvel járunk a yavini csata előtt. Egy sith űrhajó lezuhan egy mindentől elszigetelt bolygón. Már maga a földet érés és a túlélés is próbára teszi a szerencsétlenül járt utazókat, de aztán jön a következő feladat: az őslakosok leigázása, uralmuk megszilárdítása és lehetőleg visszatérés a csillagok közé. Azonban olyan kultúrába cseppennek, mely még fémeket se nagyon használ, nemhogy űrutazásról álmodjon. A rákövetkező századokban tehát a sithek részesei lesznek az itteni társadalomnak, de egymás ellen irányuló machinációikkal továbbra sem hagynak fel…

Azt hiszem, a Szukits most keményen mellényúlt a témaválasztással. Az ugyanis már az előszóból kiderül, hogy ez a könyv a Fate of The Jedi című, kilencrészes regénysorozat és a Lost Tribe of The Sith című Dark Horse-képregényszéria (egyik sem jelent meg magyarul!) háttérkötete. Ettől még lehetne érdekes, de számomra távolról sem az. Lássuk csak: eleve a régi-régi köztársaság koráról van szó, melyhez — ezt már leírtam egy párszor — nem tudok úgy kötődni, részben, mivel igen hosszú időtartamot (több évezredet) ölel fel, amit nem ismerek olyan behatóan és ráadásul nem játszottam a KOTOR-ral, se a The Old Republic-kal. S bár akadt egy pár regény a korszakból (például a Darth Bane-trilógia vagy az Árulás), amelyek tényleg tetszettek, nekem levegőben lóg az egész. Erre most érkezik egy történet, mely még ehhez a távoli korhoz képest is „mellékes”, hiszen egy elszigetelt bolygón játszódik… És nem is ez az igazi bajom vele, hanem az, hogy a Star Wars-hangulat csak nyomokban fedezhető fel ezen a 400 oldalon. Az első történetben, a Szakadékban még megkapjuk a már ismert sith-életérzést, de aztán legközelebb az Őrszem című novellában találkoztam valamivel, ami picit is emlékeztetett arra, amit Csillagok háborújaként ismerünk. A többi? Inkább fantasys atmoszféra, időnként egy-két felhördülő sith-ivadékkal vagy felvillanó fénykarddal, egy olyan szemelvényes és számomra totálisan irreleváns cselekményben, hogy olvasnom is fájt. A történetek között nem egyszer több évtized vagy évszázad eltelik, vagyis szinte minden esetben újabb karakterek közé csöppenünk, akiknek általában 30-40 oldallal később búcsút kell intenünk. Ezalatt pedig lassan, nagyon lassan alakul a planétára vetődött sithek hatalomgyakorlása, zajlik az egyes frakciók küzdelme, de a már említett művek ismerete nélkül nekem ez olyannyira unalmas, vontatott és érdektelen volt, hogy az szinte leírhatatlan. Tényleg semmilyen vonalon nem tartom kiemelkedőnek ezt a művet (pedig a Kenobi után nagyon kíváncsi voltam, Miller hogy fog megint lenyűgözni). Ráadásul kicsi az esély arra, hogy a Fate of The Jedi valaha is megjelenjen magyarul, szóval még csak azt se mondhatom, hogy tessék tartalékolni ezt akkorra, amikor azt végigolvastuk…

Star Wars: Az elveszett sith törzs (Star Wars: The Lost Tribe of The Sith)
Írta: John Jackson Miller
Fordította: Habony Gábor
Szukits 2015
400 oldal