Revell 1:2700
Ahhoz képest, hogy mennyire szeretem a Csillagok háborúját, a makettek terén ennek kevés nyoma maradt. Még a kilencvenes években ugyan összeraktam két AMT-gyártmányú készletet, de részben, mert elégedetlen voltam az eredménnyel, ezeket már rég elpasszoltam. És hát az sem mellékes, hogy az AMT milyen közepes színvonalon dolgozott akkor…
Az elmúlt két évtizedben csak lassan fordult a trend. A Star Wars-makettek más gyártók kínálatában is felbukkantak, bár dömpingről most is túlzás lenne beszélni. A Revell és rajtuk keresztül a Zvezda továbbra is műsoron tartja az egyszerűbben összeállítható, inkább a gyerekeket célzó készleteket (ezek egy része az AMT régi öntőformáit szerepelteti vagy szerepeltette), a japán Bandai cég pedig a jóval magasabb minőséget képviselő maketteket adja ki. Emellett kisebb gyártók is foglalkoznak a témával (nem is beszélve a 3D-nyomtatókkal dolgozó rajongókról). Sajnos így is hiányoznak a palettáról bizonyos típusok (a Lázadókból ismerős Ghostot például makettként senki nem gyártja, pedig a sorozat révén népszerű darab). Az említett készletek többsége hazánkban is kapható, de véleményem szerint még a logo, illetve bizonyos cégeknél a nagy távolság és a vám sem indokolja azt a brutálisan magas árat, amit ki kell pengetnünk értük. A Revell által régebben kiadott Venator (hivatalos nevén “Republic Destroyer”) sem adja olcsón magát, és nemcsak mérete miatt, hanem mert már nincs gyártásban, ergo aki ilyet szeretne, a fórumok és börzék kínálatát kell figyelemmel kísérje. Ha pedig rátalál egyre, akkor is 30 ezer forint feletti árra kell számítania.
A Venator-osztályú (a szó jelentése: vadász) csillagromboló igazából cirkálóosztályú hajó volt. A típust a Köztársaság késői, majd a Birodalom korai éveiben használták. A Kuati Hajógyár építette, darabára 59 millió kredit volt. Hossza alváltozattól függően 1137 vagy 1155 méter volt, szélessége 548 méter, magassága 268 méter. A legénység 7400 főt számlált, ezenfelül 2000 főt tudott szállítani, továbbá 7000 tonna rakományt és két évre elegendő ellátmányt tudott befogadni. Védelméről erős fegyverzet, energiapajzs, illetve a külső borítás páncélzata gondoskodott. Fő hangárja a törzs középső részén kapott helyet, és felfelé nyílt, de három másik hangárral is rendelkezett. A klónháborúk állandó szereplője volt, a jedi tábornokok általában zászlóshajóként használták. A galaktikus polgárháború elején még szolgálatban állt néhány példány, de a valamivel nagyobb méretű, formára pedig igencsak hasonló Birodalmi-osztályú rombolók nemsokára teljesen átvették a szerepét.
A makett termetes, de túl puha és Revell-módra sajnos most is oldalra nyíló dobozban érkezett. A kereteket világosszürke műanyagból fröccsöntötték. Az alkatrészbontás logikus, a kidolgozottság azonban sajnos alig valamivel mutat túl a kilencvenes évek színvonalán. Az egy dolog, hogy nem prezentáltak olyan kidolgozottságot, mint amit mondjuk a jó minőségű hivatalos képanyagban láthatunk (ez leginkább a hajtóműveknél és a lövegeknél érhető tetten), de annyit talán meg lehetett volna tenni, hogy a lövészárokszerű panelvonalakat picit megszelidítik. Hasonló, szintén idegesítő hiányosság, hogy semmiféle tartóállványt nem kapunk, pedig ez nagy általánosságban jellemző volt az AMT/Revell Star Wars-termékeinél, egy ilyen árfekvésű és méretű, illetve formájú, továbbá futóművel vagy támbakkal nem rendelkező makettnél egyenesen elvárható.
Az építés során érdemes a négy nagyobb részegységet külön összerakni és festeni. Ezek: az alsó fedélzet (az oldalsó panelekkel együtt), a felső fedélzet, a hátsó fertály, illetve a parancsnoki torony. Az illeszkedés általában jó, de pár kivétel is akad. A hajtóműkiömlőket például külön festettem, majd felragasztottam a 36-os alkatrészre, de ma már úgy gondolom, érdemes a beragasztásukat a legvégére hagyni (amikor a hajótestet már összeállítottuk). Sajnos az illesztés és a szögbeállítás még akkor is okozhat gondot, ugyanis a nagyobb kiömlők elég szerencsétlenül sikerült csapokkal illeszkednének (amelyek igazából alig könnyítik meg a behelyezést), de ha szimplán ezekre hagyatkozva pattintanám a helyükre őket, akkor nem a megfelelő irányba néznének…
A festés kapcsán a Revell kitolt velünk. Velem személy szerint azért, mert a régebbi dobozba még fekete-fehér festési utasítást rejtettek, ami a számtalan, alig különböző szürke árnyalat, illetve a hiányos jelölések miatt bosszantóan nehezen használható (főleg, mert a színkódokhoz tartozó neveket tendencíózusan külön oldalra teszik). A super-hobby.hu oldal segítségével megnézhetjük a színes változatot is, ami azért okoz meglepetést, mert nem a fekete-fehér verziót ültették át egy az egyben, hanem úgy látom, újat, egyszerűbbet készítettek… Én inkább az interneten talált anyagok alapján haladtam (ott is nagy a kavalkád), és az alapszínhez képest (amit én a Hobby Color középszürke alapozójával vittem fel) világosabb vagy sötétebb szürkékkel jól ki lehet emelni egyes felületeket – ezzel máris tettünk valamit az egyfajta szürke hegemóniája ellen.
A bordó felületekhez való színt magam kevertem ki, és maszkolás után ezt is felfújtam. Sajnos javításokra is szükség volt, ugyanis a kiemelkedések és a jellegzetes formák miatt itt-ott kimondottan nehéz rendesen maszkolni. A kevés helyen húzódó üvegezést világoskékkel imitáltam. Ugyanezzel fújtam meg a hajtóműkiömlők belsejét, ezzel imitálva a filmekben látható izzást. Amikor mindezzel kész voltam, mattlakkoztam a részegységeket, majd a MiG Productions repülős bemosóiból vettem elő egy sötétszürke színt, és ezzel árasztottam el a panelvonalakat, illetve a mélyedéseket. Utána újabb lakkozás következett, majd a részegységeket összeragasztottam. A mellékelt matricákat (melyek bordó-sárga, kör alakú jelzéseket tartalmaznak) végül nem használtam fel.
A kész Venator szép darab, tekintélyes méretével pedig külön helyet követel vitrinünkben, de azért hagy bennem némi hiányérzetet, és nem csak az elmaradt tartóállvány okán (amelyet házilag szerencsére lehet pótolni). Ismerve a mai elvárásokat, szerintem fontos lenne, hogy magasabb szintre lépve feljavítsák a mesterdarabokat, mozgathatóvá tegyék az összes löveget, finomítsanak a bumfordi darabokon, kijavítsák a rosszul illeszkedő alkatrészeket, kialakítsanak egy nyitható hangárfedélzetet, esetleg mellékeljenek pár kísérőhajót vagy deszantegységet. Ez azért sem volna hatalmas kérés, mert az elmúlt években a Revellnél is tettek lépéseket a magasabb színvonalú makettek felé (lásd például a B-17-esüket), ám bizonyos témáknál továbbra is megmaradnak a régi kényelmességüknél, az eredmény pedig ez… Sok más makettezővel együtt örülnék, ha a csillagászati összegeket nemcsak a logóra és a jogdíjra fizetnénk ki, hanem valóban 21. századi minőséget kapnánk a pénzünkért.